DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37354 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
Szilasi Katalin: Odüsszeuszhoz
Karaffa Gyula: sziszüphosz...
Szakállas Zsolt: A KENTAUR
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 1 órája
Vajdics Anikó 2 órája
Nagyító 1 napja
Wesztl Miklós 1 napja
Konta Ildikó 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Szokolay Zoltán 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Szilágyi Erzsébet 3 napja
Tálos Barbara 3 napja
V Varga Zoltán 4 napja
Valyon László 4 napja
Tamási József 5 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Petz György 6 napja
Nyári László 7 napja
Vezsenyi Ildikó 7 napja
FRISS NAPLÓK

 Így írtok én 51 perce
az utolsó alma 1 órája
Minimal Planet 2 órája
történések 2 órája
mix 5 órája
argumentum 5 órája
EXTITXU-UXTITXE 8 órája
Vendég 8 órája
leállósáv 23 órája
törmelék 1 napja
nélküled 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 1 napja
Pssz!Ich-ézis 2 napja
Gyurcsi 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
nélküled bloggernek 3 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2020-10-19 22:56 Összes olvasás: 107342

Korábbi hozzászólások:  
1409. [tulajdonos]: Sunday2020-10-18 11:10
Tudom, h érdektelen vagyok még így is, h töredékét írom le annak, ami a valóságban az agyamban, testemben, a környezetben, aminek része vagyok, zajlik.

Kínos, h lett ebből szerelmes napló, pedig nem is volt szerelem. Aludtam rá kettőt, és nem sírok, bár számítok rá, h lesz még pár nap a jövőben, amikor ez rohamszerűen majd visszajön. Aztán meg majd nem. Szomorú, h tényleg nem volt benne semmi más elérhető jó, csak ez: hogy végre vége.

Most úgy vagyok, h legszívesebben a következő hetet, ami ha jól értem, az utolsó, kihagynám. Mert olyanra, amitől jobb lenne bármi, nem számíthatok, olyanra ellenben, ami jól meggyötör még utoljára, nagyon is. Kár.

1408. [tulajdonos]: h2020-10-17 20:32
Még 3 évvel ezelőtt írtam ezt a verset:


Várom, hogy valaki majd megment.
Akkor majd elengedem magam,
és mielőtt leesnék, valaki ott lesz.
Valaki, aki a mozdulataimat -
akár a hajam szálait - számon tartja.
Belerakom az életem a tenyerébe.
Cserébe, mint egy hátizsákot, rám csatolja.
Éppen olyan ősz lesz, mint ez.
Elbolyongunk benne.
Mire hazaérünk, mindenem merő csatak.
És eleven: virradattól napestig,
hétfőtől vasárnapig élő.


Addig meg erős leszek.
Mint a halál.


Ma jutott eszembe, h végül is eljött, akit vártam. Bár egyáltalán nem erre és így gondoltam, mikor írtam. De miatta váratlanul 2 évig élő voltam. Eleven. Azért is fájt annyira. Hogy milyen leszek aztán, miután végképp eltűnik, fogalmam sincs.

1407. [tulajdonos]: final2020-10-16 16:51
Mert az ember -én - hazudik magának az érzéseiről össze-vissza. És el is hiszi. És mikor meghallja, h azt mondják annak a férfinak, akit nem szeret, h "Novemberben. De az téged már nem érint.", akkor először érzéseivel összhangban örül. Hogy tényleg itt a vége, szépen, kereken, 2 évvel ezelőtt október végén indult, és október végéig tart.
És vidáman elindul órára, ki az ajtón, fel a lépcsőn, és a lépcsőn tetején meglepődik, mert elkezd bőgni. Még jó, h van rajta maszk. Aztán óra után a WC-n, hazafelé a buszban. Hogy semmi értelme nincs, attól nem marad abba. Nem azért bőg, mert akarja. Hanem mert tehetetlen. Hogy most már tényleg ennyi volt, és tényleg ez a vége. Meg attól, h tökmindegy milyen, mert szereti. És nincs tovább.

1406. [tulajdonos]: going gone2020-10-16 13:21
When you are gone,
I will hate you as hopelessly
as I was in love
despite your being rotten
your lack of feeling
your empty heart,
not caring about
if you are good or bad
beautiful or ugly
as long as
who no one else can be
you are.


1405. [tulajdonos]: undeluded2020-10-15 19:22
Mert nemcsak arról volt szó, h én olyan agyalágyult vagyok, h nem fogom fel, h nem kellek, más viszont kell neki. Mert ő bizony csinálja, amit csinál, velem is, meg a lánnyal is. Mikor ki van ott. Sőt. Mikor ki néz oda. Sőt. Olyan is volt már, mikor mindketten ott voltunk, h úgy állt be, h ne lehessen eldönteni, h akkor most kinek szól.

Ringyó? Hát az. Mert amit csinál, nem tűnik játéknak. De nem baj cseppet sem. Kiadtam magamnak a parancsot belül, hogy én ezt az embert nem akarom szeretni. És ez előbb-utóbb elér majd belül mindenhová, ahová kell. Pl múlt péntek óta már többször láttam nem szépnek. Ami az égegyvilágon semmit nem számítana, ha ez a parancs nem élne, így viszont nagyon jó jel.

Ja, igen. És pl beletoppanok vmi gyengéd jelenetébe, s nem fáj, csak azt érzem, h jaj de undorító is ez az egész. Ez ma volt.

Remélem, nem sok írnivaló van hátra.

1404. [tulajdonos]: szerda2020-10-14 18:48
A fiatalember az ellenségem. Az anyja is, de ez egyik sem érdekes. Viszont félek. Nem tőlük, ők gyengébbek nálam. Helyzeti előnyükből adódóan, vagy a körülmények összejátszása folytán ugyan nagy károkat is okozhatnak nekem akár, (miközben igazából leszarnak mind a ketten), de ez a része faszt se érdekel.
Amitől félek, rajtuk túl van. Meg túl azon a papírmasé normalitáson, aminek ők a részei. A megértetés lehetetlensége.

Remélem, ifjúúr a naplómat is megosztotta édesanyjával, így mindkettőjükkel közölhetem, h no worry, nem kell nekem a fia, asszonyom, nem tom, mi a franctól féltette velem kapcsolatban, mert nem tudok az Önök fejével gondolkozni, de megnyugodhat Ön is, a gyermek is, a veszélynek vége.

Az ál is meg tud ölni, a semmibe is bele lehet halni (már nem fogok, köszi), de csak valóságostól tudok félni. Szerencsére nem állandó. Csak ólálkodik.

Viszont a harmadik útmutatást kapom zsinórban. Ha adok esélyt, akkor kapok segítséget onnan, ami számít.

Mit őrzök meg őbelőle? Mai állás szerint a tekintete egyes két év előtti villanásait sem. Mint legtöbbet érő marad az, mikor elvonulásom háza előtt cigarettázom a júliusi hajnalban és a terasz korlátja alatt alul a pici piros foltról kiderül, h erdei szamóca. Szemben a hegy, az ég.

1403. [tulajdonos]: bread2020-10-13 18:18
Tegnap megint volt versfordító szeminárium. Az előző alkalommal feladott versnél az én fordításom volt a 12-ből a 11., mármint visszafele a 2. legrosszabb.

Ezt a másodszorra feladott verset viszont eleve sokkal izgalmasabbnak találtam. Kenyérkészítésről szól, de közben - szerintem- halál erotikus is anélkül, hogy direktben csinálná. Szerintem ezúttal benne voltam a legjobb 5-ben. Sajnos, itt most meg is osztom, akit nem érdekel, ne olvassa.

Brendan Kennelly: Kenyér

Más nyeste le fejem
az aranyló mezőn
s most újraalkotnak

egy asszony ujjai. Gyúrása
gyengédebb
az első csóknál,

és tudatosabb, mint mikor
ő maga kel fel
s este lenyugszik.

A legesendőbb percemben is
különb vagyok, mint e
mesés kertben bármi.

Mégis: semmi addig, míg
át nem jár, s formát nem ad
értő ujja.

Az alak, amivé növök,
fehér lesz, s kerek.
Úgy tűnik, ez számára vigasz,

bár arcomba hasít,
s belédöf mellkasomba.
A tökélyt bennem

tévedhetetlen tapintja ki.
Így örömmel megyek tűzbe,
s úgy születek újjá

mint testet öltött álma.
Ami a férfi sorsa, az vagyok:
ujjai életre keltenek,
hogy belé térjek vissza.

1402. [tulajdonos]: dots unconnected2020-10-11 21:15


Egy film utolsó képsorai peregnek. Megy egy busz, bicikli, még talán futnak is. Kanyarok, elsuhanó mezők, emberek, sietnek, esznek, élnek, halnak, öröm, tragédia, minden, ami díszlet, minden, ami élet. De szó az nincs több, se válaszok, azzal boldoguljon a néző, ahogy tud, ahogy a szereplők tudnak, akikről az biztos csak, hogy minden lépéssel, mozdulattal távolabb. Történet abból lesz, ha kezdjük összekötni a pontokat. A film végén csak elszabadult pontok, emlékdarabkák kavarognak szélben, tudatban, semmi nem kapcsolódik semmivel össze.

1401. [tulajdonos]: n2020-10-08 21:48
Könnyű hét volt. Az úr hiányzott, mert betegszabadságon volt. Sokkal jobban bírtam így a terheket, tisztábban látszottak a dolgok. Nem lettem boldogabb, se vidámabb, de méregtelenedtem.

Úgy érzem, h ami nyomaszt, az már nem megy el. Mentem át az úttesten, szúrós napfényben, megszemléltem az őszi színeket a kirakatokban, az ilyen-olyan talmi vigaszokat és reményeket, s arra jöttem rá, h se otthon, se hazatérés nem lesz többet. Hogy addig van értelme, ameddig a szüleim élnek, utánuk legfeljebb menedékeket fogok találni, mert velük fog az halni, ami számomra ebből elérhető volt.

Ők a kiindulási pont lettek volna, mesében, regényben is a hős a szülői házat maga mögött hagyja, és saját életet rendez be, ott nyeri meg a saját országát. Én az országomban gyüttment vagyok. Vagy nincs is olyanom. Mindenesetre se a boldog vég, se a hazatalálás nincs már előttem. Mert, azt hiszem, az otthon valódi találkozást/kapcsolódást jelent. Ilyen nem lesz.

Mert, ülök a konyhában tegnap és apu jár a fejemben, meg az a néni a kórházban a csodaszép lelkével és a magatehetetlen testével, annyit érünk bizony, amennyit a testünk. S az enyém már nem sokat.

Ezek a felismerések megint csak nem leverőek, inkább felszabadítóak. Írtam ezt már korábban is. Ha tisztázok vmit végre, meg hát ha levegő van és tiszta fény, jól vagyok. Mert önazonos, igen.

1400. [tulajdonos]: blue2020-10-06 20:34
Nem tom, mi bajom van. Elég sokszor bőgtem ma, mikor egyedül maradtam, ilyen jó ideje nem volt. Apukám nagyon beteg, jövő héten lesz meg egy eredménye, azt, h egyre rosszabbul van, évek óta láttuk, de nem ment orvoshoz. Évtizedekig az orvos barát védőszárnyai alatt éltek, mostanra sajnos ő is nyugdíjba ment már, így apám nem a ragyogó intellektus a rendelőben, sem nem a a sportos Tanár úr, hanem csak egy összement öregember, akit leszidnak, mert az öregséggel oda a méltósága is.
Anyukámnak, aki két betegség támadását is túlélte az elmúlt két évben, rémálmai vannak, nem tudja, mi lesz velük. De volt egy jó is, mondja. Kőszegen voltunk veled meg Áronnal, megmutattuk neki a várost. Ettől az álomtól az az érzésem, h talán mégse rosszul szerettem anyámat.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-19 22:05   Napló: az utolsó alma
2020-10-19 21:57   Napló: az utolsó alma
2020-10-19 21:43   Napló: az utolsó alma
2020-10-19 21:37   Napló: az utolsó alma
2020-10-19 21:25   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2020-10-19 20:31   új fórumbejegyzés: Vajdics Anikó
2020-10-19 20:30   új fórumbejegyzés: Vajdics Anikó
2020-10-19 20:24   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2020-10-19 20:24   Napló: Minimal Planet
2020-10-19 20:12   Napló: az utolsó alma