NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2022-07-05 14:16 Összes olvasás: 140199| 1695. | [tulajdonos]: ősök | 2022-07-05 11:45 | "Úgy esett a dolog, hogy az egyik házas zsellérnek, nevezetesen Kasziba Jánosnak, illetve az ő tulajdonát képező anyakocának malacai születtek, amelyeket szomszédja, Mészlai István megtekintvén elfelejtett megköpködni s illendőképpen lepocskondiázni, hanem még meg is dicsérgette őket. Ezen azután úgy összeszólalkoztak, hogy verekedés lett a vége, amiben Kasziba János adott többet, így tehát ő került bíró elé, mint vádlott. „Kinek hívnak, milyen idős, miféle felekezetű, házas vagy házatlan vagy-é?” – tette föl az első kérdést a bíró. Persze csak a jegyzőkönyv szerint így, ilyen kacskaringósan, aminthogy bizonyára a vádlott sem válaszolt ilyen akkor való szabatossággal: „Kasziba János, negyven hét esztendős, évangyélikus felekezetű házas vagyok.” "Azt mongyák, hogy szomszégyod, Mészlai Istványt össze szóllalkozván vérengzőleg meg sértegetted, mi az való dolog, sorold elé" – hangzott a felszólítás, mire Kasziba János nagy terjengőséggel előadta a fönti tényállást. A vérengzőleg való megsértegetést egyáltalában nem tagadta, de kijelentette, hogy ezt csupán afölötti haragjában tette, mert Mészlai István „el emisztésnek akarattyával” dicsérte meg az ő jószágait. Hogy bíró uramnak mi volt a hivatalos álláspontja a dicsérettel való elemésztésről, az nem derül ki a jegyzőkönyvból, …
/Darvas József: Egy parasztcsalád története 37. oldal, II. fejezet,(Magyar Élet Kiadása, 1943/
| |
| 1694. | [tulajdonos]: Anna Katage | 2022-06-29 08:44 | "Mostanában ez itt inkább olvasónapló, mert ha nem írok vmit arról, amit olvastam, elszáll, mint a füst, és mivel az olvasáson kívül nem sok mit tudok felmutatni, illetve mivel élet helyett olvasok, mert azt lehet gyengén is csinálni, szóval mivel legalább akkora átok, mint áldás, hát legalább a haszna vagy mije meglegyen, mármint hogy a gondolataim edzésben maradnak, ha már se testem, se társas készségeim.
(Ezt többek közt az indukálta - a szösz, milyen szavak jönnek belőlem- h érzésem szerint van, aki olvasónaplóm is sértőnek találja, dicsekvésnek, fennhéjnak, hát nem.)
Amiről írnék az Esze Dóra: Bodzagőz című könyve, amit akár 200 forintért is meg lehet venni, a "Minden könyv 200 forint" standokon.
Ha ettől nem lettem férfigyűlölő, akkor valószínűleg már nem is leszek. Tudtam, mert rémlett a téma (családon belüli erőszak), meg a borító se árult zsakbamacskát, mégis ütött a meglepetés erejével. Kicsit úgy kezdődik, mint a Csokoládé (Joanne Harris), a kisvárosban megjelenik Felícia, a teaboltos, és a teáktól megváltozik az emberek, főként a nők élete. Különösen, ha bodzateát kap vki a titokzatos, jövevény nőtől, akinek a neve boldogságot jelent.
De ez a regénynek csak egy szála. Van ezen kívül még vagy négy, h lassan-lassan kiderüljön, nem is különbözőek, csak az egyikben becenéven, a másikban pedig hivatalos nevén volt emlegetve X vagy Y. Nagyon furcsa a hatás, nagyon furcsa érzés, h aki az egyik szemében ilyen, az a másikéban mintha egész más ember lenne, a saját szemében pedig ...
Már sejtettem, h errefelé tartunk, de vissza kellett lapoznom, annyira nem hittem el, amikor mint Felíciának, nekem is összeállt a mozaik. Hogy pl amit írói hibának hittem, h Enikő leüvölti az apjának az erkélyről "Már nem vagyok szűz!" tizenhárom és fél évesen, mielőtt Jocó elkapná, annak más, sokkal sötétebb jelentése van.
Csakhogy ez eleinte egyáltalán nem látszik, a szörnyeteg nagyon is szerethetőnek látszik, aki úgy gondol Ottlik Iskola a határonjára, mintha az ő életét írta volna meg vki. Mintaapa, mintanevelőapa, érzőszívű, okos, jó. Egészen az utolsó előtti narrációjáig fogalmunk sincs, mi a történet valójában, mert habár önmagának beszél, nem mondja ki. Aztán ott mégis. És az ember felfordult gyomorral nem akar hinni a szemének. De tudja, h igaz, mert elszórtan ott voltak a jelek addig is (pl baracklánykák, képtelen, nevetséges vádak), csak elhittük a mesét, amit mindenki más. Hatott ránk a sárm, ami miatt Felícia is pert veszít, a nehéz gyerekkor, az intelligencia, a hazugság, amit ő maga is elhisz.
A történet magva valós. És nincs heppi end, az áldozatok a vesztesek, ahogy korábban, a társaik által megkínozott gimnazista fiúk esetében is: az áldozatokkal törődtek legkevésbé: a szociológust a disszertációja érdekelte, a pszichológust a támadók lelki mozgatói. És mégsem azok. "Átverted a rendőrtisztet, megetted az ügyvédet, de behálózhatsz te még annyi kislányt, mint égen a csillag, akkor is véged van. Örökre. Téged nem lehet megmenteni. Más meg mit számít?"
"...És valóban, a kép lassan megváltozott. Közelről különösen jól látszott. A szája, a még mindig kívánatos férfiszáj sarka elmerevedett, a mérnöki precizitással tökéletesített Mephisto-mosoly kiöregedett külvárosi kujonvigyorrá vált, egy exhibitionista izzadságszagú igyekezetévé, csakhogy az idő lejárt, az a szép, melegbarna szem, az a garantáltan pislogásmentes pillantás pedig ridegen és könyörtelenül leleplezte, micsoda önigazoló hajsza folyik itt kínnal-keservvel évtizedek óta...""
(Amiről eszembe jut H, aki szintén nyert pedofil ügyben hasonló módon az idén. "Elég volt ügyesen beleszőnie a mondandójába a végzettségét, az eredményeit, a lányait, az unokáit, majd a megfelelő pillanatban tétován azt kérdeznie: "Vagy esetleg ...van ellenem tárgyi bizonyíték?"" )
Érdekes még a Pethő István életfilozófiájának változása gyerekenként: annyi vagy, amennyit elértél, annyi vagy, amennyit eltértél, annyi vagy, amennyit elkértél.
Egy dolog még. A boldogság, amiről szó van: "Először valamennyi érintettnél kitört a válság otthon, nem mintha előtte jól mentek volna a dolgok, aztán ha könnyebb nem is, az életük jobb, igazabb, tisztább lett, mint azelőtt." "Nekik már ez az ötvenen túli, testüket-lelküket zsírszalonnaként beburkoló magány is nagy dolog."
Az elbeszélésmód néhol emlékeztet Szabó Magdára."
2011-05-08 18:09:40 | |
| 1693. | [tulajdonos]: tetem | 2022-06-28 22:08 | Ma csak leülni szeretnék
és hagyni, h ne legyen más,
csak az a csend, amit reggel óta
meg-meghallok a zaj alatt.
S mikor érvényre jutna, óvatosan
körbetapogatnám a szomorúságot,
amiből árad, ami a magja.
*
Ma a melléképület takarítása közben döglött macskát találtam. Pontosabban a kutya megkímélt tőle: amíg a szemetet vittem ki, előhúzta onnan, ahol addig volt, és a szájában kivitte a fénybe. Lapos volt, csak a farkáról jöttem rá, hogy mit látok. A fele szőre ott maradt a küszöbön.
| |
| 1692. | [tulajdonos]: let go | 2022-06-19 11:45 | Ma reggel megint az a gyakorlat jutott eszembe, mikor az ember elengedi magát és hanyatt esik, de nem üti meg magát, mert a többiek elkapják. Amiben M., exbarátném olyan jó volt nemcsak a továbbképzésen, ahol ki merte próbálni, de az életben is, amit meg tud úgy szervezni, h mindig elkapják.
Ellentétben velem. A ma reggeli beszélgetésem után a férjemmel megint megrohant ez a vágy, h bár lenne legalább egyszer, h elengedhetném magam, mert elkapna vki. Mert tényleg szép, meg heroikus is úgy haladni felfelé, h magam festem oda a lépcsőfokokat, amikre lépek, de kibaszott magányos és nagyon hervasztó is olykor-olykor. Ilyen gutaütős, ultraviolafényű reggeleken pl. | |
| 1691. | [tulajdonos]: sharp | 2022-06-01 21:21 | Vannak nagyon éles, tiszta pillanatok. Általában vmi trauma után, mikor az ember a velejéig meg van rázva, és az a belseje remeg, mint a kocsonya, ami a lényege, akkora ütést kapott, de tartani kell a burkot össze, mert 27 gyerekkel van kinn külföldön és jön az este. És áll az ember a körfolyosón és egy alulról megvilágított, vastagfalú erődtemplom tornyára lát. Gyönyörű, másvilági. És elemi erejű vágyakozás fogja el az egyetlen ember után, aki tudja szeretni. Fel se merül az a másik.
Ma nézek ki az idegen gimi udvarára, ahol emelt szinten érettségiztetek, és a semmiből felmerül ez a pillanat. És visszavágyom, mert olyan tiszta és egyértelmű volt. Hogy az az ember hiányzott, kellett, aki szeret, nem vki más, aki nem. Nem pótlék volt, megalkuvás, hanem igazából az én sajátom.
| |
| 1690. | [tulajdonos]: x | 2022-05-31 16:56 | Úgy gondoltam, h az előzővel lezárom, pont jó lesz a végére pontnak.
Ez így is van, de vannak dolgok a ponton túl is. Írtam, h nekem ebből még 1 év enyhe szenvedés hátra van, ami nem azt jelenti, h folyamatosan szenvedek, int amikor még jelen volt, hanem ezt, h még kb egy évig kiváltható belőlem ezzelkapcsolatos fájdalom.
Ez történt ma. Amiből a tanulság annyi, h én az ő édesanyját nagy ívben ki fogom kerülni, mert ugyan örülök annak, h a fia jól van és párjára talált, mégis zsigeri reakciókat vált ki belőlem, ha tőlem 1 méterre a fia szerelmi életét tárgyalja ki jókedvűen. Azért volt ma nagyon rossz ez, mert a derült égből jött, a kellős közepén egy emailnek, amit írtam, és nagyon megijedtem, h elárul a testem, h elpirulok, vagy remegni kezd a kezem, vagy látszani fog a fájdalom az arcomon, amit hiába nem akartam, s amitől hiába vagyok mentes már vagy 2 hónapja, megint éreztem.
Pedig minden erőfeszítése ellenére azt, amitől aztán csak kimentem bőgni, nem is ő, hanem a beszélgetőtársa mondta. Néha tényleg olyan, mintha gúnyolódna velem vmi rosszféle erő. Hogy pont ma, pont ezt. Le se tudom írni. Névnapom van, de nem szokás ünnepelni. Ma ez jött ajándékba. | |
| 1689. | [tulajdonos]: dream, mug | 2022-05-22 11:26 | Az első része jó, osztálykiránduláson vagyok a gyerekekkel, s bár vannak szürreális elemek, vagy talán épp azért, egyetlen témát jelenít meg, s ez a bizalom.
Ebből ágazik a második, mikor az egyik kisfiú jön elfoglalni a szállását, ahol előzetesen én sürögtem-forogtam, s már a bőröndjét húzza a folyosón, mikor észreveszem, h sürgésem-forgásom közben nagy véres darabok estek ki a méhemből a padlóra. Kiszólok neki, h legyen még egy kicsit türelmes, és feltakarítom. Sikerül, mire belép, már tiszta minden.
Tegnap felkerült az iskola fészbuk oldalára egy fotó, amin ő is rajta van egy szabadtéri matekverseny kapcsán. Meg is osztották, lájkolta mki, aki őt szereti és aki neki is fontos. A képen látszik, h jól van testileg-lelkileg. Ennek örülök.
Az álmom után egy darabig nem tudtam aludni, s akkor jutott eszembe, h én az ő számára nem léteztem eredetileg, aztán úgy, mint szenny, amit kétéves vezekléssel sikerült feltakarítani. Így most ismét nem létezem, de ez a lehető legjobb, ami történhetett.
A tanáriban úgy két hete megjelent egy új bögre. A kávét főztem reggel, mikor megláttam, szürke falán matematikai jelek voltak üvegfestékkel, s mivel a matek még mindig képes spontán örömet kiváltani belőlem, elindult a kezem, h jobban szemügyre vegyem. Akkor vettem észre a nevet a képletek közt. Azt, amit 3 év alatt egyszer se tudtam kimondani.
Az édesanyja a párhuzamos asztalnál ül, de ha hiányzik a velem szemben ülő, akkor közvetlen előttem. Időnként ott felejti az asztalán a bögrét, amit úgy 2 hete hozott be. Így, ha felnézek a javításból, az a név van szemben. | |
| 1688. | [tulajdonos]: x | 2022-05-21 19:19 | Az úgy szeret(lek), ahogy vagy, ami minden, csak nem vigasztalás, ma olvastam vmit, ami viszont gyakorlati:
"Melléd állok úgy, ahogy vagyok." (Fekete Ágnes) | |
| 1687. | [tulajdonos]: tidying up | 2022-05-17 22:41 |
A 2 év annyiban igaz a szerelmeimre, h kb 2 év távollét kell ahhoz h nagyjából fájdalommentes legyen. Már majdnem egy évnél járok, bőven az elviselhetőn belül van, nagy jót tett velem azzal, h elment. De azért nem dob fel, h mgis az lett, amit drága volt barátném már az első év után belengetett: ebben csak annak lehet örülni, h elmúlik végre, a belőle kihozható maximum az, ha már végre nincs.
Btw, ez volt az uccsó szerelem az életemben. Mind ilyen volt, mint ez: egyetlen szerelmem se szeretett viszont. Kamaszkorom hajnalán nem gondoltam volna, h ez lehetséges. Egyébként erjed bennem az ezzel kapcsolatos összegző tudás, csak még nem tudom, mi lesz belőle a lényeg.
Ahhoz az egyetlen férfihez mentem feleségül, aki képes volt szeretni engem. Ez lehet, h túlzásnak tűnik, pedig tény. S mivel engem nem lehet reménytelenül szeretni, se barátnak, se szeretőnek, mert nem viselem el, h vki miattam szenvedjen, azt hiszem, boldoggá tudtam tenni. (Néhány éves szünettel, aminek egyik mélypontja után hozott öszve a sors az ifjú úrral.) Úgyhogy mostanában egyre több ilyen típusú szerelmes/szeretős verset mentettem le. Ezek szólnak arról, ami még mindig érték az életemben a vagon szarral szemben.
Hogy aztán az a másik kísértő, viszonzatlan, 40 éven át visszatérően megkínzó 'szerelem' mi a fasz volt, azt nem tudom.
| |
| 1686. | [tulajdonos]: one | 2022-05-10 17:59 | one that doesn't start does never end
one that hasn't been will never leave
one that has no place, no excuse, returns and stays
staring blankly into the void that
has always been there except for once
when you chose to sit next to me
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
