Sági Ferenc Dénes
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
347. 346.
| 2025.06.10 00:54 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | árnyék a földszintről
|
Válasz erre
Előzmény | "Szerintem kevés, hogy valami. Sok minden feszíthet engem és mást is (megfigyeléseim szerint), amiért el kezd alkotni (nem feltétlenül írni). Lehet, hogy valamik feszítik, hogy írjon és egy sor más feszíti, hogy megmutassa, amit írt és megint külön feszíti rengeteg minden amiatt, hogy megmutassa olyanoknak, akiktől valamiféle iránymutatást vár az alkotáshoz, vagy ahhoz, hogy még több embernek meg tudja mutatni, akivel rezonálhat a világa."
Sokkal tehetségesebb vagy, mint gondolod. A szavaidból úgy tűnik ki, hogy nagyobb a megfelelési kényszer, mint a saját magad felé való ugyanilyen típusú kényszer. Nem , nem Csernussal beszélsz.. Amiről beszélsz, az épp a megfelelési kényszerről szól. De te még nem találtad meg a saját hangod. Ezért vagy bizonytalan Ferenc. Kérdezek valamit.. Miért kell megmutatni bárkinek is, amit írtál, amíg nem vagy benne biztos, hogy az jó? Ha nagyon kritikus vagy önmagaddal szemben, az még jobb, mintha úgy éreznéd neked senki semmit nem taníthat. Biztosan sok JA-t olvastál te is. Emlékszel, mesterének tartotta Kassákot.. Nem találta a hangját.
Legyél szabad! A te értelmezésed keretein belül mit jelent a szabadság? Szabad vagyok, mert azt csinálhatok, amit akarok? A szabadságomat ne korlátozza senki? Mert akkor érzem magam szabadnak, ha bármit megtehetek? Ugye az őrültek is hasonlóan gondolkodnak. Szerintem az igazi szabadság az, ha te önmagadnak és másoknak sem állítasz korlátokat. Mert nem csak a te szabadságod fontos. És az, hogy te mit gondolsz erről. A szabadság így végtelen, ha az eredeti és őszinte. Szerintem.
„Azt szeretném kérdezni, miért írsz verseket?”
Ezt érdemes felfedni? Van rá állandóan érvényes válasz? Menőnek éreztem régen erre azt mondani, hogy mert muszáj. Mert feszít belülről valamit. Őszinte volt? Akkor azt hittem, hogy az. Elhitettem magammal. Mély szembenézés kellet ahhoz, hogy rájöjjek, hogy talán semmi nagy és magasztos dolog nem sarkall írásra. Sőt talán az írás sem annyira magasztos, mint amennyire szerettem volna, hogy az legyen(Nem az alázat hiánya mondatja ezt velem, hanem inkább a megfigyeléseim, bár megint egy kérdés is eszembe jut: mifelé érdemes alázatosnak lenni?). Talán lehet ez a hozzáállás is hiteles.
A világ olyan, amilyen. Te is része vagy. Ha van mondanivalód, az jó és talán lehet értéke is. Van az a dolog, hogy az olimpiai bajnokaink gyerekei nagy többségében nem lesznek sportolók. Ezen gondolkodj el és megint a megfelelésről beszélek. A zenész nem lesz jó kőműves, a kőműves nem lesz jó lakatos. A hobbiköltőből csak akkor lesz "költő", ha megvan az a fajta alázat, hogy érdekli őt magát a költészet. Ha ez nincs meg, jogos a kérdés önmagad felé is.. Minek írni? Akkor azonban nem is lesz témád.
A versműhelyről:
Egy ennyire publikus felület, ahova ráadásul a szabályok miatt egy életre töltesz fel, lehet igazi versműhely? Vagy ez a Dr Csernus féle Bevállalja modell akaratlanul is? Nem ismerem a dokk 25 évét. Részleteket ismerek belőle a saját bőrömön tapasztaltakat, meg amiket külső szemmel láttam/látok és lehet, hogy félreértem, de nem csak versműhelynek tűnt sohasem. Féligazságnak gondolom a versműhelységet. Ahhoz talán kéne egy sokkal intimebb, és főleg bizalmibb közeg, az ennyire nyilvános online tér szerintem árnyaltabb megközelítést igényelhet. Talán egy olyan struktúra lenne ideális, amely megengedi a fokozatosságot: egy bizalmi műhely, ahol a visszajelzések őszinték, de nem nyilvánosak, és egy második lépés, ahol az alkotó dönthet arról, hogy a műve szélesebb körben megjelenjen, mert a feltöltésen kívül másról most nem nagyon dönthet. (Lsd. antológiai megjelenés)
Igen, lehet versműhely. Az volt. Az, hogy ne legyen nyilvános a verskritika, az valamiféle olyasféle igény, ami a szégyenről szól. Annak a szégyenéről, aki kapja a kritikát és nem tudja elviselni. De ezen lehet változtatni. Mindenen lehet. Hogy rossz verset írsz, az normális. A költővé válás útján egy apró lépés. Mindenki ír szar verseket. Evolúció.. Ez a dokkon egy jó rendszer. Ha lennének szerkik a gyors és gyilkosban meg lehetne szúrni a szövegeket. Működött korábban is. Simon Marci, Miklya Anna is szeretettel használta. És még sokan mások. Ez a dokk jól lett kitalálva. Rengeteg kötetes költő került innen ki. Szerintem nem járt el felette az idő. | 345.
| 2025.06.09 11:12 | Fűri Mária - szerki -- meo | árnyék a földszintről
|
| Válasz erre | Emlékszem erre a versre. Maraddal szavaztam, ezért szólalok meg, és indokolom meg (röviden) az akkori döntésem, amikor is nem írtam meót, csak csatlakoztam a marasztaló véleményhez.
Elég sokan nyúlunk a Kőmíves Kelemen történethez, többször találkoztam vele, magam is használtam. Ott sikerül -- komoly áldozattal -- a megoldás, de mai életérzés, hogy nem tudunk 'megépülni'. Az állandó befejezetlenség élménye. A Kívülállókhoz (JT) írta valaki, hogy a hiányait látta viszont a regényben, valamiféle szomorúságot; ez a vers is ezért érinti meg a küszködőt, a bizonytalant, mert segít ezt átélni. Van, akinek a határozottság segít, az, hogy valaki negmondja a tutit, de van akinek az, ha rájön, az élményeivel -- ha az netán negatív is -- nincs egyedül. Nagyon egységes, mind gondolatilag, mind nyelvileg, a 'maradok' kiemelése is jó megoldás, költői. Nem gondolom, hogy 'nagy vers', inkább, hogy az olvasónak segítő jó vers, ami néha több. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 344.
| 2025.06.09 08:43 | esef -- re: meo | árnyék a földszintről
|
Válasz erre
Előzmény | „Talán ha nem feszít belülről valami, akkor annak semmi értelme és ha valaminek meg akarsz feleni, az minden bizonnyal hiteltelenné is tud válni egy bizonyos idő után.”
Szerintem kevés, hogy valami. Sok minden feszíthet engem és mást is (megfigyeléseim szerint), amiért el kezd alkotni (nem feltétlenül írni). Lehet, hogy valamik feszítik, hogy írjon és egy sor más feszíti, hogy megmutassa, amit írt és megint külön feszíti rengeteg minden amiatt, hogy megmutassa olyanoknak, akiktől valamiféle iránymutatást vár az alkotáshoz, vagy ahhoz, hogy még több embernek meg tudja mutatni, akivel rezonálhat a világa.
A megfelelés elkerülhetetlen. Én azt tapasztaltam, hogy valaminek, valakiknek mindig meg akarunk felelni. Kicsit olyan a ne akarj megfelelni tanács, mintha azt mondanám neked, amikor ideges vagy, hogy ne idegeskedj. Úgy használjuk ezt a ne felelj meget és ennek szerintem divatja is van, mint amikor valaki a szabadságról beszél. Szabad akarok lenni! Legyél szabad! Rendben, akkor mutassa meg, hogy lehet elérni, hogy eldönthessem oxigénnel élek vagy valami mással ezentúl. És egy sor hasonló. Szóval csak azt akarom mondani, hogy minden közösségnek/világnak megvannak a keretei. Néha tudsz új kereteket csinálni egy közösségen/világon belül, de ha ez túl mesterséges vége a közösségnek / és a világnak ???? Szóval mégis csak meg kell felelni ennek – annak és ez nem biztos, hogy ördögtől való.
„Azt szeretném kérdezni, miért írsz verseket?”
Ezt érdemes felfedni? Van rá állandóan érvényes válasz? Menőnek éreztem régen erre azt mondani, hogy mert muszáj. Mert feszít belülről valamit. Őszinte volt? Akkor azt hittem, hogy az. Elhitettem magammal. Mély szembenézés kellet ahhoz, hogy rájöjjek, hogy talán semmi nagy és magasztos dolog nem sarkall írásra. Sőt talán az írás sem annyira magasztos, mint amennyire szerettem volna, hogy az legyen(Nem az alázat hiánya mondatja ezt velem, hanem inkább a megfigyeléseim, bár megint egy kérdés is eszembe jut: mifelé érdemes alázatosnak lenni?). Talán lehet ez a hozzáállás is hiteles.
A versműhelyről:
Egy ennyire publikus felület, ahova ráadásul a szabályok miatt egy életre töltesz fel, lehet igazi versműhely? Vagy ez a Dr Csernus féle Bevállalja modell akaratlanul is? Nem ismerem a dokk 25 évét. Részleteket ismerek belőle a saját bőrömön tapasztaltakat, meg amiket külső szemmel láttam/látok és lehet, hogy félreértem, de nem csak versműhelynek tűnt sohasem. Féligazságnak gondolom a versműhelységet. Ahhoz talán kéne egy sokkal intimebb, és főleg bizalmibb közeg, az ennyire nyilvános online tér szerintem árnyaltabb megközelítést igényelhet. Talán egy olyan struktúra lenne ideális, amely megengedi a fokozatosságot: egy bizalmi műhely, ahol a visszajelzések őszinték, de nem nyilvánosak, és egy második lépés, ahol az alkotó dönthet arról, hogy a műve szélesebb körben megjelenjen, mert a feltöltésen kívül másról most nem nagyon dönthet. (Lsd. antológiai megjelenés)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 343.
| 2025.06.09 01:06 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | árnyék a földszintről
|
Válasz erre
Előzmény | "Hogyan tudja bárki megtalálni a saját hangját, ha folyamatosan meg akar felelni valakinek/valakiknek?"
Nem kell megfelelni senkinek, hiszen ott tart az ember a saját versuniverzumában, ahol épp tart. Be kell járni bizonyos lépcsőfokokat. Minden azon múlik, mennyire vagy kitartó és alázatos.
"Hogyan lehet igazán fejlődni? Kiválasztok magamnak egy nevet és próbálok úgy írni, hogy ő aztán azt mondja: hm... ez igen."
Fejlődni úgy lehet, hogy sokat olvasol és tisztában vagy önmagaddal. Mit és hogyan akarsz közölni. Az az ember soha nem talál rá a helyes útra, aki nem ismeri önmagát.
"Meg lehet találni az utat ahhoz is. Ki lehet ismerni annyira a szerkiket, hogy az ember egy idő után az ő ízlésüknek megfelelően maradandokkba tud kerülni. Minek? Egy ideig adhat valami örömöt de nem biztos, hogy van értelme, ha közben elveszik az, amiért szavakat rakosgatok egymás mellé."
Ha úgy érzed erről szólt a Dokk 25 éve, akkor valamit félreértettél vagy figyelmetlen voltál.De saját magad lövöd le a poént. A szerkiket kiismerni és amiatt írni? Azt szeretném kérdezni, miért írsz verseket? Talán ha nem feszít belülről valami, akkor annak semmi értelme és ha valaminek meg akarsz feleni, az minden bizonnyal hiteltelenné is tud válni egy bizonyos idő után.
"Szerintem érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy azok az utak és megoldások, amelyek egyik embernek működnek, lehet, hogy a másikat tévútra viszik. Nem gondolom, hogy a költészetben/vers írásban/ szöveg gyártásban lennének abszolút igazságok, hogy bárki prekoncepciók nélkül objektíven tud nézni egy szövegre. Rengeteg különböző vélemény meghallgatása után lehet összerakosgatni valamit, amiből építkezni lehet."
Persze! Erről szól az alkotás folyamata. Sok-sok hóesés, sok-sok napsütés..
"Számomra a dokk.hu szélsőségek között vergődik és nem találja a középutat. A régi nem biztos, hogy mindig jobb. Az új sem feltétlenül jó. Arra sem jöttem rá, mióta felnézegetek ide, hogy a dokk.hu van a verseket feltöltőért, vagy a verseket feltöltők vannak a dokk.hu ért. Egy közös metszet lenne a legjobb, ahol megvalósulhat az is – is. Nekem nem sikerült elkapnom még ezt az is-is momentumot."
Ez egy versműhely volt. Vissza kívánom hozni ezt a szellemiséget. Profi szerkivel. Legyen kitől tanulni. És ez nem csak a tiszteletről vagy a státuszról szól.
Örülök, hogy válaszoltál. Köszönöm. | | A fenti posztra érkezett válaszok: esef | 342.
| 2025.06.08 19:14 | esef -- re: meo | árnyék a földszintről
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves TGF!
Köszi, hogy foglalkoztál a szövegemmel, bár először nem értettem, hogy minek elővenni és remeózni egy 2023-as „verset”, de gondolom most van egy erős koncepciód a dokk.hu- val kapcsolatban, amit igyekszel példákkal alátámasztani.
Van igazságod néhány dologban, de szerintem nem feltétlenül kell ugyan azt az iskolát követnie mindenkinek. Most, két évvel később visszaolvasva, van, amit én is másként írnék ebben a szövegben, de akkor abban az állapotban, amikor ez a vers született így volt valid. Szerintem van helye annak a fajta költészetnek is, ami nem a költészetért, a szépségért születik, inkább önkifejezés, ventilláció, aztán ha valaki azonosulni tud vele az azonosul, aki meg nem az nem.
Hogyan tudja bárki megtalálni a saját hangját, ha folyamatosan meg akar felelni valakinek/valakiknek? Hogyan lehet igazán fejlődni? Kiválasztok magamnak egy nevet és próbálok úgy írni, hogy ő aztán azt mondja: hm... ez igen.
Meg lehet találni az utat ahhoz is. Ki lehet ismerni annyira a szerkiket, hogy az ember egy idő után az ő ízlésüknek megfelelően maradandokkba tud kerülni. Minek? Egy ideig adhat valami örömöt de nem biztos, hogy van értelme, ha közben elveszik az, amiért szavakat rakosgatok egymás mellé.
Szerintem érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy azok az utak és megoldások, amelyek egyik embernek működnek, lehet, hogy a másikat tévútra viszik. Nem gondolom, hogy a költészetben/vers írásban/ szöveg gyártásban lennének abszolút igazságok, hogy bárki prekoncepciók nélkül objektíven tud nézni egy szövegre. Rengeteg különböző vélemény meghallgatása után lehet összerakosgatni valamit, amiből építkezni lehet.
Jó kérdés az is, hogy az oké – e amikor visszamenőleg más szerkik véleménye (akár milyen rövidnek vagy semmilyenek tűnhet) nagy nyilvánosság előtt minősítve van egy másik szerki által.
Számomra a dokk.hu szélsőségek között vergődik és nem találja a középutat. A régi nem biztos, hogy mindig jobb. Az új sem feltétlenül jó. Arra sem jöttem rá, mióta felnézegetek ide, hogy a dokk.hu van a verseket feltöltőért, vagy a verseket feltöltők vannak a dokk.hu ért. Egy közös metszet lenne a legjobb, ahol megvalósulhat az is – is. Nekem nem sikerült elkapnom még ezt az is-is momentumot.
Bocs a bőlére eresztésért, ventiláltam. Abban betalált a kritikád, hogy kiváltott belőlem gondolatokat, nem csak a kritikádról és a szövegről, hanem inkább arról amiket mostanában a fórumokban meg a hozzászólásokban olvashattam itt a dokkon.
Üdv.:
Ferenc
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 341.
| 2025.06.07 01:11 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | árnyék a földszintről
|
| Válasz erre | Én is örülök, ha egy-egy régi szerző visszatér a dokkra. Főleg annak örülök, ha még ismerem is. Szívet melenget, ha bizalmat ad. Épp ezért kell a legszigorúbbnak lenni vele. Főszerkesztő úr úgy köszönti a szerzőt, hogy "Isten hozott, csávó!" Majd a verse minden indoklás nélkül megy a maradós versek közé.. Elmesélnék egy történetet. Mikor 2009 végén Jónás Tamás engem pár vers feltöltése és a Papp-Für János üzenőfalán "elkövetett" kommentelésem hatására (megtekinthető.. és tanulságos) felkért szerkinek, Tamást megszólítottam egy válaszban a versem miatt, hogy tegeződjünk. Úgy, hogy már elvileg szerki voltam. De még nem volt belépési engedélyem. (akkor még a szerki tölthetett fel verseket) Tamás ezt elutasította, azt mondta azért, "mert ha a verseit olvasom, legyen meg a távolság köztünk." Sokáig magázott egyébként. Egyetértettem és gyorsan elnézést is kértem. Csak azért mondom ezt el, hogy lássátok, mennyire más volt minden. Mennyire más volt a szellemisége a dokknak.
Idemásolom Bak Rita meóját; "Kedves Ferenc!
Sokszor önmagunkat falazzuk be és összeomlunk. Igen."
Én itt nem látok verset. Mi a gondom ezzel a hat sorral? Például az, hogy úgy próbál hatásvadász lenni, hogy az nem sikerül neki. Ebből is hiányolom a költészetet. Verset "költeni" lehet egyetlen szóból vagy egyetlen motívumból. Ebben az esetben ez most nem sikerült.
"elkísérhetlek de csak az ajtóig
maradok küszöb előtt árnyék a földszinten"
Ezt még el is tudnám fogadni kezdésként, bár zavaró a második sor befejezése. tudniillik a földszinten. Pontatlan és zavaró. Azért a földszinten, mert ott lakik (nem érdekes a téma szempontjából) vagy azért mert lenézik azt,aki a versben beszél. Én ezt a két sort így oldanám meg;
"elkísérhetlek de csak az ajtóig
maradok küszöb előtti árnyékod"
Így lenne értelme.
Nézzük tovább;
"a mi lehetett volna ha legrosszabb verziója
a csávó aki zárás előtt sem issza ki a poharát
aki magát falazza az építményébe mégis leomlik
omlik minden nap"
Az idézett szövegrészlet első sora már megakaszt. Abszolút magyartalan, költőietlen. Az első két sor abszolút nem koherens a következő négy sorral. De ha egy vers ennyit akar közölni velem, minimum megkérdezem, hogy miért ír verset? Hat sorban kapunk egy konklúziót. Tényleg ez a költészet ma? | | A fenti posztra érkezett válaszok: esef | 340. 339. 338. 337.
| 2023.12.28 21:11 | sfd -- köszönöm a javaslatot
|
| Válasz erre | Köszönöm a javaslatot, de szerintem a "megbaszták" - nak ott helye van, ha kicserélném bármi másra ezt a szót, számomra az már mesterkélt lenne. | 336.
| 2023.12.28 15:48 | Köves István - szerki -- meo | befejezett
|
| Válasz erre | Igaza lehet Bak Ritának, a "megbaszták" helyett elég lenne akár a "bemocskolták" is, az is elég erős lenne az ellentét megrajzolásához, a "mégis" erejéhez. | 335.
| 2023.12.28 08:57 | Bak Rita - szerki -- meo | befejezett
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Értem és érzem a versed, a trágársággal a költeményekben még mindig nem tudok megbarátkozni, lehet, hogy az én hibám. | 334. 333. 332. 331.
| 2023.11.25 14:05 | Bak Rita - szerki -- meo | vigasztalhatatlan én
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
két szem szögben, vagy két szemszögben?
A másik személy egy másik személy, esetleg egy máésik önrész, esetleg Isten?
Nehezen megfejthető, értelmezhető.
"bennem a kétségbeesés
benned a világ-
fájdalma"
világ, vagy világfájdama elválsztva?
Köszönöm. | 330. 329. 328. 327.
| 2023.09.01 20:50 | sfd -- re: meo | grét!reszet
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Köszönöm a kérdést! Szándékom szerint a funkciója, hogy nyomatékosítsa a témát, humoros formában valami karaktert is adjon a szövegnek. Máshogy fogalmazva: akkor és ott jó ötletnek tűnt. :)
Üdv.:
Ferenc | 326. 325. 324. 323.
| 2023.06.10 10:11 | Fűri Mária - szerki -- meo | konklúzió
|
| Válasz erre | A bűntudatról más jutna eszembe. De belegondolva, ez is ül. Ami vers az nem próza, ami próza nem vers, mondja az úrhatnám polgár; lehet nem pontosan idézem. Ez viszont olyan próza, ami vers. :) Nálam marad. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 |
|
