Kívülrõl nézem



A bőrösök mellett Opatijában
vállamhoz mérted, hogy jó legyen,
úgy tizenöt éve egy pálmafa alatt,
s végigsimítottad hátamon
százszázalékos gyapjúpulóverem.
Az Aztec Silver és az Andy Warhol
ruhabolt között bermudában,
strandpapucsban, félmeztelen
jó is volt, ahogy felhúztad rám,
ahogy izzadt szőrre szőr tapadt.
A kőre kiterítve kétfelől
a felmosófa rúdját öleli
kissé megviselten e mostani rongy.
Csapzott báránymaradék koslat
tejfoltok meg alvadt dzsem után,
s míg kredenctől sparhertig tereled,
némi apátiával nézem az ajtórésen,
hogy nedvszívó képessége mit sem változott.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 48.évf.18.