Akkor majd... vagy még akkor sem

Mikor majd elfárad az út a talpam alatt
s a nap is rám izzadta minden melegét.
Mikor az éj sötétje csak, mi velem maradt
s az összetört álmokon bukdácsoló lét.

Mikor a csillagok már csak árnyékot vetnek
és szárazságot hoz a tavaszi eső.
Mikor kidobják magukból a virágot a kertek
és elmúlást sírnak az örökzöld fenyők.

Mikor meghalnak azok, kik újjászületnek
és ismeretlen szó lesz már csak a remény.
Akkor majd kimondom-talán- már nem szeretlek,
de addig hiányzol, s az érzés az enyém.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-14 09:02:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-14 09:02:20