Lakoma

kajütök koccannak a testhez
motorcsónak mentőmellény
pásztáz a női agy a félénk
korlátba kapaszkodsz
csak a csend váratlan
figyel a tenger
a többi a szél motorzúgás
morajlás együtt tompul benned
jól tudom mit jelent betegnek
lenni a tengeren
nem emelném ki a hullámzást
furcsa kis állandóság
s ha újra elhagyod és otthonodban
vacogsz mert túl korán jött a tél
és még nem indult a távfűtés
és neked magadnak vagy a gond
nem muszáj innod elég csak rá
gondolnod már jönnek is a
hullámok Bulimia nervosa
böksz az oldalra
közben szád teletömve
nyitogatod a hűtőt
falatról falatra
lekvárról mustárra
s ez mindennek a kezdete





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Irodalmi Jelen, 2007/6