Horváth Tivadar

441.

2026.09.29 21:26

tivadar87@gmail.com -- Meghaltak

Válasz erre

Kedves Gábor! Nem ugyanazok a tapasztalataink sem az életről, sem a költészetről! Attól nem válik "nem verssé", hogy azt mondod, hogy nem vers. Pedig vers, mert annak íródott. A minőség pedig gusztus dolga. Minden szakmai részt értek, kortársiasságot, pátoszt, száz évvel ezelőtt sem lennének jók, mindent értek. Más a pozíciónk: én írom s valahogy olvasom, te olvasod és értelmezed valahogy: nálam fából vaskarika, nálad kritikai élből ítélőszék lett. Gábor, kritikát írj, ne ítéletet!

440.

2026.09.29 16:18

Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Meghaltak

Válasz erre

Tivadar, Ez nem költészet, hanem az emlékeid leírása, mintha egy naplóba írtad volna. Amikor verset írsz, nem is biztos, hogy az emlékeid olyannyira fontosak, maximum mankók a vershez. Meg kell tanulnod "kortársiasan" gondolkodni, a nyelv és a vers változott, de a te szövegeid száz évvel ezelőtt sem lettek volna jó versek, mert nincs vagy kevés benne a költészet. Ami nagyszerű, az a leírása egy-egy témának, szép képek, de pátosszal itatott képek. A "nem tudok többé verset írni" egy fontos és mély tételmondat. Érett költők sem biztos, hogy hozzá mernének nyúlni. De én úgy gondolom, hogy erre te képes lehetsz, viszont muszáj kibontani. Ez nehéz mondat, mint Móricz kétgarasosa. Verset írj, a költészet és az élet ugyanarról a tőről fakad. Jón Kalman Stefánsson talán van benne madárdal egy Hiányoznak nekem a halottak, nem mindenki, persze, hogyan is lehetne, húszmilliárdan haltak már meg itt, a Földön, és folyton nő a számuk van, aki csak eltűnik, nem veszi észre senki, de legtöbben fájó hiányt hagynak maguk után, szomorúságot az élet tehát bizonyos értelemben vágyakozás a halottak után kettő Akik meghalnak, belevesznek a csöndbe, elmennek, mintha vissza se néznének többé nem hallani felőlük semmit, mintha nem érdekelné őket azok, akiket maguk után hagynak a gyászban, hiányérzettel, csak eltűnnek, köztünk és köztük távolság lesz, amit nem értünk talán nem akarjuk érteni vagy nem merjük nyomtalanul eltűnnek a másik világban ... ésatöbbi Azért mutatom a példát, mert a fickó a maga egyszerű nyelvén, semmi blikkfang nélkül beszél a halálról. Egyszerű a nyelvezet viszont tele van költészettel. Tivadar, verset írj.

439.

2026.09.28 13:33	Fűri Mária - szerki -- meo | Meghaltak (jav.)
Válasz erre	Kedves Tivadar! Nekem az eredeti vers spontán hömpölygése tetszik. Vannak szövegek, amelyeknek a hibáihoz se szabad hozzányúlni, de ez valószínű csak az én véleményem.

438.

2026.09.27 13:12

Gulisio Tímea - szerki -- meo | Meghaltak (jav.)

Válasz erre

Kedves Tivadar! Örülök, hogy dolgozott rajta. Néhol túlírtnak érzem, nézzen rá később és szigorúan húzzon ki néhány sort. Tudom, ennyire személyes és fájdalmas témában még nehezebb, de nézzük a vers érdekét. Szerintem a vers sokkal erősebb lenne, ha itt érne véget: "Úgy nyelem le, mint a szorongásoldót." Tudom, hogy akkor a pozitív feloldás elmarad, de akkor is ez a véleményem. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

437.

2026.09.22 18:58	Horváth Tivadar -- Meghaltak
Válasz erre	Kedves Szerkesztők! Mindenkinek köszönöm észrevételeit, javaslatait, a dicséretet és a kritikát egyaránt. Mindkettő épít. Nagyon örülök, hogy ennyi nézőpont megfér egymás mellett, ettől kiváló műhely a dokk! Köszönettel Horváth Tivadar

436.

2026.09.21 18:54

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Meghaltak

Válasz erre

Egyetértek azokkal, akik a vers egyenetlenségeiről szóltak, az "Érzem a lekvár és a befőtt ízét a számban..." máris kevésbé önálló, szentimentális paneleket hív a versbe, amitől kevésbé látszik annak energiája, eredetisége. De hadd dicsérjem még meg az "Egyszer meghalok én is./ Nem tudok többé majd verset írni." finom humorát és könyörtelen logikáját; mert itt az ismétlődő szerkezet minden külső csel nélkül felszámolja önmagát; az olvasónak megadja azt az élményt, hogy a vers valamitől önmagára rájött; a költő megadta a kezdő lökést, hogy a fontos személyek halálával csökken az érzelmi képesség az alkotásra, ám ez a veszteségek énhez közelebb és közelebb hozásával teljesen önvezérelten eljut odáig, hogy a fizikai képesség elvesztésének lehetősége végül is akár a motiváció új forrását jelentheti.

435.

2026.09.21 18:34

Türjei Zoltán - szerki -- meo | Meghaltak

Válasz erre

Kedves Tivadar! Vannak eredeti képek és klisék is benne. Egyenletlen a minősége. Mindenképp ráfér egy kis tisztázás, faragás. Nagyon jó pl.: S hallom borzasztó, pincemélyi hallgatásukat. vagy: Elfojtom a fájdalmat, Úgy nyelem le, mint a szorongásoldót. Közhelyes pl.: Isten kegyelme minden értelmet meghalad, Érzem az érintését, Nem tűnt el az én édesanyám. Továbbá vannak egészen felesleges sorok, amik csak gyengítik a verset, pl.: Mindenfélét néztünk együtt a tévében, To be continued. A végén a bibliai parafrázi jól jöhet ki, de a zárás magyarázata nem kell szerintem. Üdvözlettel: TZ

434.

2026.09.21 09:25

Fűri Mária - szerki -- meo | Meghaltak

Válasz erre

Sokféle stílus létezik. Mondjuk a festészetben is van hiperrealizmus, meg kubizmus. Nagyon mások az eszközök. A vers azzal a stílussal, amit választott, kiválóan bánik. Az érzelmek áradása nem csúszik át érzelgősségbe, szemléletes, a gyász folyamatának leírása hiteles. Az utolsó mondat szinte gyerekes direktsége kicsit váratlan, esetleg lehet kevésbé konkrét sorral próbálkozni, de nem mindenáron, csak ha erőlködés nélkül adódik. Nálam ebben a formában is marad.

433.

2026.09.18 14:34

Siska Péter - szerki -- meo | Meghaltak

Válasz erre

Érezhető, hogy valódi érzelmi anyagból dolgozik, ám túlmagyarázott, érzelmileg túlbiztosított, a kompozícióját tekintve pedig kiszámítható feloldást eredményez. Nem hagyja nyitva a veszteséget,több, egymást erősítő panelt helyez egymásra. Sokkal nagyobb autonómiát igényelne a konkrét emlékezeti anyag, illetve visszaszorítanám vagy átalakítanám a deklaratív, általános kijelentéseket, a kész vallásos formulákat.

432.

2026.09.18 08:50	Gulisio Tímea - szerki -- meo | Meghaltak
Válasz erre	Kedves Tivadar! Az ismétlés régi, jól bevált módszer, itt is működik. A szeretett emberek emlékének megidézekor az ember könnyen belecsúszik az érzelgősség bűnébe. Ha lecsupaszítva, szikárabban írná meg, mélyebben átérezhető lenne az egyéni gyász. Az jó, hogy felidézi a közös élményeket, de mégis, az elcsépelt motívumok miatt általánosnak érzem a szöveget. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

431.

2026.08.14 17:34	Gulisio Tímea - szerki -- meo | Hiába vársz...
Válasz erre	Kedves Tivadar! A régi táncdalfesztiválok hangulatát idézi, megspékelve egy kis népiességgel. Bár a kettőnek van köze egymáshoz, mégiscsak két más világot képviselnek, másféle közönséget szólítanak meg, nem vegyíteném őket. Pláne nem adnám el költeménynek, hacsak nem iróniaképp. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

430.

2026.08.13 19:03

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Hiába vársz...

Válasz erre

A rímkényszer és az álomlogika határán billeg egy csomó kép ebben a versben. Szerintem a dalszerű "szeme sötétje" motívum körüli állításokban talál igazán magára, nekem különösen tetszik a "szeme sötétje cigánymeggy", egészen szokatlan intenzitásban hoz 'couleur locale'-t a versbe, konkrétumot, helyi színt, nem mellesleg a "cigánymeggy" hatványozottan helyi szín-érzetű a fogalom jellegzetesen 19. századias modorában. Ez mélyebb kapcsolatot ad a népdalszerűség felé, mint a slágerszerű szólamok, amiket Péter kiemelt. Múlikkal szavazok.

429.

2026.08.13 17:02

Siska Péter - szerki -- meo | Hiába vársz...

Válasz erre

Az ismétlések jól szervezik a szöveget, kár, hogy túl sok benne az inkább slágerekbe való közhelyes érzelmi állítás (pl. "Hiába sírsz, az nem segít"), helyenként kényszerített a rímelés, illetve nagyon "tanulságos" a hangnem, a lírai én végig általános igazságokat, kész következtetéseket nyilvánít ki. A hal-metafora bizonytalan, a "kifogva van" pedig esetlen, magyartalan a negyedik sor végén. A "szeme sötétje megterít" viszont kifejezetten tetszik, több ilyen képre lenne szükség.

428.

2026.08.09 17:14	V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Újjászületsz
Válasz erre Előzmény	Kiegészítés: a szív mint radír kép nem is azért pontos, amit írtam, sokkal inkább azt mondja szerintem hogy a felejtés mennyire gyakran érzelmi alapú. Eközben viszont a szív is "folyton fogyó" nem bírja örökké a szőnyeg alá söpörni mindazt, amivel talán nem is lehet kezdeni semmi mást.

427.

2026.08.09 16:55	V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Újjászületsz
Válasz erre	Úgy érzem, túl laza asszociációk fűzik össze a képeket, amik nem mindenhol elég erősek. Nagyon szépen átsugárzik viszont egy élettörténeti, egzisztenciális struktúra, ami súlyt ad az egésznek. A felütés Blake-től az 'Ártatlanság jövendöléseire' emlékeztet, aztán a táskarádió elég durván megfejeli, nemigen tudja hová tenni a nyájas olvasó, de a vérszomlyas olvasót (mármint aki szereti a polgárpukkasztó avantgárdizmust) sem feltétlenül lelkesítheti, ahhoz nem elég radikális. A második versszak már jobban működik, szép hullámzása van, itt nem zavaró már a rímtelenség, de ez is szétesik igazából, talán az erőlködés érzete miatt: sz egy dolog, hogy "kötőtű minden mozdulatlanság", de hogy még hozzá "hű" is? Ez már rejtvényként hat, "hű" nélkül még szép, olvadékony félálom-szürrealizmus méze lenne a sor, de így, a pontosítással olyan konkrétságot ígér, amit nem tud megadni. A harmadik versszak az egyik legjobb szerintem, a szív, mint radír kifejezetten imádandó felfedezés; ténylegesen nem arról szól-e minden érzelem, hogy meghamisítjuk az emlékezetet és kitöröljük elménkből azt a számtalan közömbösítő nüanszot, enyhítő körülményt, aminek a tudatában semmiről sem alkothatnánk érzelmi ítéletet? Bájosan öntudatlan (dogmatikus rangra nem törő) pszichológiai elméletet állít ez a versszak korántsem elkoptatott fordulatokkal, a verstől várható puha, ködös intuíciókkal. Nem is abban van neki az esztétikuma, hogy pl. a freudi strukturális modell elrendező erejéhez mérhető megállapításokat tesz, hanem éppenhogy az ilyenek árnyékát ábrázolja, inkább az ilyen rendszerek felállításànak élményéről szól, és az építkezésről általában, gyermeki szempontból. Csakhogy a negyedik versszakba való átmenet nagyon bántóan asszociatív, illetve talán olcsónak lehetne nevezni. A versszak egyébként izgalmas. A "léted egzisztenciális félelem" mindenképpen kihúzandó, a versszak első sora egyértelműen magában foglalja ezt és még sokkal többet. Ettől fogva viszont egyre jobban magára talál a vers, az utolsó három versszak egészen méltóvá válik a grandiózus címhez. A "nem érzel mást, mint hogy elment anyád" (a mint hogyot szerintem külön kéne írni) nem panaszkodó, hanem éppen a megfelelő pillanatban súlyt adó és a továbbiakat kontextusba helyező sor; az "és gyenge lótuszvirág az igazság" pedig nagyon mély kulturális hátteret tömörít magába, a zen- kóanok egész világának párlatát, de beismerve, hogy arra már csak elidegenedve tud tekinteni (szerintem amúgy így érdemes feldolgozni a keleti hatásokat a lírában, nem pedig a haiku szótagszámának erőltetésével, amiből úgyis csak lábelkötve tipegő epigramma lesz). Az utolsó sor nagyon tetszik, gyönyörű példája annak, hogy egy elkoptatott pátoszos szerkezetet hogyan lehet feltámasztani- az 'xy- ként újjászületsz' a legtöbb olvasóban virágesőt, híves patakot vagy tüzes naplementét vagy egyéb ilyen nyájas képzetet hív elő; az "abszolút hallás" ezekhez képest egészen más szint. Benne van a megélés helyett átlátás, a kínok szülte tisztánlátás tematikája, de a poszthumán létforma határfeszegető kifejezése is. Egyedül az bánt, hogy olyan harsányan nem rímel és kilóg a szöveg hullámzásából; talán jobban folyna az, hogy 'majd újjászületsz abszolút hallásként'. Összessègében érdemes lenne nyirbálni a szöveget, egyes képekhez kritikusan viszonyulni; mindenekelőtt lecserélni a "léted egzisztenciális félelem" sort. Még múlikkal szavazok.
	A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki

426.

2026.08.05 16:29

Gerencsér Anna - szerki -- meo | Ha kitisztul...

Válasz erre

Kedves Tivadar! Először is szeretnék reagálni Türjei Zoltán kritikájára: szerintem már "a mennyet is rágyújtanád" sortól egyértelmű, hogy itt egy romantikus költeményről van szó. Másodszor: még lehetne javítani (pl. "a mennyet is rágyújtanád" kicsit sok kétszer, az "angyalok sírnak" kissé közhelyes kép, az "elfogysz lassan az idődből" pedig nekem egy kicsit döccen), de minden apró kritika mellett is gyönyörű, magával ragadó vers. Kevés olyat találok itt a Dokkon, amit nem csak szerkesztőként próbálok véleményezni, de önmagáért is szívesen olvasnám - ez pedig azok közé tartozik. Nálam mindenképpen marad! Üdvözlettel: Gerencsér Anna

425.

2026.08.05 15:24

Gerencsér Anna - szerki -- meo | Lebegés

Válasz erre

Kedves Tivadar! Ahogy Mátyás is írta, a versnek valóban pompás sodrása van, de a remek ritmus sem terelheti el a figyelmet arról, hogy mennyire kusza a képi világa, és hogy a tartalma nem áll össze egy szerves egésszé. Nekem úgy tűnik, ebben a versben három másikra elegendő ötlet, érzelem és gondolat is felbukkan - lehet, hogy érdemes lenne inkább rövidebben, de pontosabban, célzottabban kibontani őket. Üdvözlettel: Gerencsér Anna

424.

2026.08.03 22:10

Simon Adri - szerki -- meo | Ha kitisztul...

Válasz erre

Én is Kosztolányi hommage-nak érzem, és alapvetően kedvelem is ezt a verset. Formailag némiképp meghökkent és el is idegenít a "mert nem kérted" és az utolsó sornak a négy sorral azelőttire történő rímeltetése. Lehet, hogy ha következetesen tartaná a keresztrímes formát, jobban tudnék hozzá kapcsolódni. Két nagyobb egységből áll a vers - lehet, hogy ezeket formailag is érdemes lenne elkülöníteni egymástól; azonban ennek az elliptikus gondolatritmusnak, a megváltozva visszatérő soroknak nem minden változata tökéletes, pl. a "minden jó, amint kitalált" kissé erőltetettnek tűnik. "A mennyet is rágyújtanád" sor ismétlése sem biztos, hogy erősíti a verset, lehet, hogy jobb lenne egy másik gondolatot találni helyette, amely továbbviszi ezt.

423.

2026.08.03 16:32

Türjei Zoltán - szerki -- meo | Ha kitisztul...

Válasz erre

Kedves Tivadar! Ez egy feszült és mélyen személyes szöveg, A vers közepe felé van az abszolút csúcspontja. A düh, a dac és a nem kért létezés tragikuma („rágyújtanád, mert nem kérted”) nagyszerű feszültségben van a tehetetlen, együttérző angyalok képével. Ugyancsak nagyon erős az a szerkezeti tükröződés, ahogy az első rész kiábrándultsága („nincs értelme / az értelemkeresésnek”) a második részben átfordul a megváltottság vagy a megbékélés érzésébe („rájössz, mi értelme / az értelemkeresésnek”). Ugyanakkor a zárósor („a mosolyát Desirének”) meglepi és kissé ki is zökkenti az olvasót. Ez a lépés leföldeli a verset egy magánéleti/romantikus szintre, és a kozmikus drámából hirtelen egy „egy konkrét nő megmentett engem” típusú szerelmes vers lesz. Ha ez a szándék, akkor a vers többi részében is jelen kellene lennie ennek a személyes szálnak. Így viszont a végén kicsit giccshajlamúvá vagy idegenné válik a név. Nálam ez most így múlik. Üdvözlettel: TZ

422.

2026.07.26 14:01	Siska Péter - szerki -- meo | Minden dolog
Válasz erre	Egyetértek Timivel. Még ha fel is villan néhol, a szöveg szinte teljes egészében kész panelekből építkezik, nagyon szép és mély akar lenni, de a sok elinflálódott, nagy szó egyszerűen kioltja egymást, a zárásában pedig egy olyan aforizmagyűjteménybe fullad, melyből a három isteni erény átfogalmazása, megidézése sem tudja kimenteni.

421.

2026.07.25 14:57

Gulisio Tímea - szerki -- meo | Minden dolog

Válasz erre

Kedves Tivadar! Ez a vers tankönyvi példája lehetne annak, mi az, aminek a verset hiszik: rímek (ez nem feltétel!), versszakok (ez sem feltétel), mások által ezerszer elmondott szókapcsolatok (fájdalmasan elcsépeltek és unalmasak!), annak megmondása, hogy kéne élnünk (didaktikus!). Az érzések, a mondanivaló kifejezéséhez kell egy eszközkészlet. Kérem olvasson igényes kortárs irodalmat, magyart, külföldit vegyesen! Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

420.

2026.07.04 17:11	Fűri Mária - szerki -- meo | Ha levetném...
Válasz erre	A héjat -- tréfát picit izgalmasabb rím lenne. Valóban, jól ismert képek. Mégis, ez a tisztaságra vágyó erős költői attitűd megfogja az embert.

419.

2026.07.03 23:36	Simon Adri - szerki -- meo | Ha levetném...
Válasz erre	A szöveg egy jól bejáratott metaforára épít: a személyiségrétegek hagymahéjszerű lehántásának gondolata a metafizikai mag, végső soron Isten eléréséhez vezet. Éppen ezért ott válna igazán izgalmassá, ahol ez az ismert sémától elmozdul, és a kép egy váratlan csavarral, elmozdítással új poétikai energiát nyer.

418.

2026.06.24 16:38	B. Dezső - szerki -- meo | Ha levetném...
Válasz erre	A jól működö, de elég szokványos automatizmusok adnak lendületet ennek a versnek, több hatásfokozó ismétléssel, melyek nem színesítik, inkább még kiszámíthatóbbá teszik a szöveget ( "előttetek pőrén, meztelenül állnék," - "Ha úgy lennék, úgy tennék, mint gyermek," stb. ) - a befejezés túl rövidre zárt, odavetettnek tűnő.

417.

2026.06.24 15:10	Siska Péter - szerki -- meo | Ha levetném...
Válasz erre	Világos retorikai szerkezete, koherens gondolati íve van ennek a versnek, ám a poétikai eszköztára eléggé szokványos. Többnyire jól ismert vallásos és lírai toposzokra épül, kevés kockázatot vállal, ezért összességében kevés meglepetést kínál. Bennem inkább csak hitvallásként, meditációként működik.

0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425