Horváth TivadarHorváth Tivadar költőnek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
431.
| 2026.08.14 17:34 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Hiába vársz...
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
A régi táncdalfesztiválok hangulatát idézi, megspékelve egy kis népiességgel. Bár a kettőnek van köze egymáshoz, mégiscsak két más világot képviselnek, másféle közönséget szólítanak meg, nem vegyíteném őket. Pláne nem adnám el költeménynek, hacsak nem iróniaképp.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 430.
| 2026.08.13 19:03 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Hiába vársz...
|
| Válasz erre | A rímkényszer és az álomlogika határán billeg egy csomó kép ebben a versben. Szerintem a dalszerű "szeme sötétje" motívum körüli állításokban talál igazán magára, nekem különösen tetszik a "szeme sötétje cigánymeggy", egészen szokatlan intenzitásban hoz 'couleur locale'-t a versbe, konkrétumot, helyi színt, nem mellesleg a "cigánymeggy" hatványozottan helyi szín-érzetű a fogalom jellegzetesen 19. századias modorában. Ez mélyebb kapcsolatot ad a népdalszerűség felé, mint a slágerszerű szólamok, amiket Péter kiemelt. Múlikkal szavazok. | 429.
| 2026.08.13 17:02 | Siska Péter - szerki -- meo | Hiába vársz...
|
| Válasz erre | Az ismétlések jól szervezik a szöveget, kár, hogy túl sok benne az inkább slágerekbe való közhelyes érzelmi állítás (pl. "Hiába sírsz, az nem segít"), helyenként kényszerített a rímelés, illetve nagyon "tanulságos" a hangnem, a lírai én végig általános igazságokat, kész következtetéseket nyilvánít ki. A hal-metafora bizonytalan, a "kifogva van" pedig esetlen, magyartalan a negyedik sor végén. A "szeme sötétje megterít" viszont kifejezetten tetszik, több ilyen képre lenne szükség. | 428.
| 2026.08.09 17:14 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Újjászületsz
|
Válasz erre
Előzmény | Kiegészítés: a szív mint radír kép nem is azért pontos, amit írtam, sokkal inkább azt mondja szerintem hogy a felejtés mennyire gyakran érzelmi alapú. Eközben viszont a szív is "folyton fogyó" nem bírja örökké a szőnyeg alá söpörni mindazt, amivel talán nem is lehet kezdeni semmi mást. | 427.
| 2026.08.09 16:55 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Újjászületsz
|
| Válasz erre | Úgy érzem, túl laza asszociációk fűzik össze a képeket, amik nem mindenhol elég erősek. Nagyon szépen átsugárzik viszont egy élettörténeti, egzisztenciális struktúra, ami súlyt ad az egésznek.
A felütés Blake-től az 'Ártatlanság jövendöléseire' emlékeztet, aztán a táskarádió elég durván megfejeli, nemigen tudja hová tenni a nyájas olvasó, de a vérszomlyas olvasót (mármint aki szereti a polgárpukkasztó avantgárdizmust) sem feltétlenül lelkesítheti, ahhoz nem elég radikális. A második versszak már jobban működik, szép hullámzása van, itt nem zavaró már a rímtelenség, de ez is szétesik igazából, talán az erőlködés érzete miatt: sz egy dolog, hogy "kötőtű minden mozdulatlanság", de hogy még hozzá "hű" is? Ez már rejtvényként hat, "hű" nélkül még szép, olvadékony félálom-szürrealizmus méze lenne a sor, de így, a pontosítással olyan konkrétságot ígér, amit nem tud megadni.
A harmadik versszak az egyik legjobb szerintem, a szív, mint radír kifejezetten imádandó felfedezés; ténylegesen nem arról szól-e minden érzelem, hogy meghamisítjuk az emlékezetet és kitöröljük elménkből azt a számtalan közömbösítő nüanszot, enyhítő körülményt, aminek a tudatában semmiről sem alkothatnánk érzelmi ítéletet? Bájosan öntudatlan (dogmatikus rangra nem törő) pszichológiai elméletet állít ez a versszak korántsem elkoptatott fordulatokkal, a verstől várható puha, ködös intuíciókkal. Nem is abban van neki az esztétikuma, hogy pl. a freudi strukturális modell elrendező erejéhez mérhető megállapításokat tesz, hanem éppenhogy az ilyenek árnyékát ábrázolja, inkább az ilyen rendszerek felállításànak élményéről szól, és az építkezésről általában, gyermeki szempontból. Csakhogy a negyedik versszakba való átmenet nagyon bántóan asszociatív, illetve talán olcsónak lehetne nevezni. A versszak egyébként izgalmas.
A "léted egzisztenciális félelem" mindenképpen kihúzandó, a versszak első sora egyértelműen magában foglalja ezt és még sokkal többet. Ettől fogva viszont egyre jobban magára talál a vers, az utolsó három versszak egészen méltóvá válik a grandiózus címhez. A "nem érzel mást, mint hogy elment anyád" (a mint hogyot szerintem külön kéne írni) nem panaszkodó, hanem éppen a megfelelő pillanatban súlyt adó és a továbbiakat kontextusba helyező sor; az "és gyenge lótuszvirág az igazság" pedig nagyon mély kulturális hátteret tömörít magába, a zen- kóanok egész világának párlatát, de beismerve, hogy arra már csak elidegenedve tud tekinteni (szerintem amúgy így érdemes feldolgozni a keleti hatásokat a lírában, nem pedig a haiku szótagszámának erőltetésével, amiből úgyis csak lábelkötve tipegő epigramma lesz).
Az utolsó sor nagyon tetszik, gyönyörű példája annak, hogy egy elkoptatott pátoszos szerkezetet hogyan lehet feltámasztani- az 'xy- ként újjászületsz' a legtöbb olvasóban virágesőt, híves patakot vagy tüzes naplementét vagy egyéb ilyen nyájas képzetet hív elő; az "abszolút hallás" ezekhez képest egészen más szint. Benne van a megélés helyett átlátás, a kínok szülte tisztánlátás tematikája, de a poszthumán létforma határfeszegető kifejezése is. Egyedül az bánt, hogy olyan harsányan nem rímel és kilóg a szöveg hullámzásából; talán jobban folyna az, hogy 'majd újjászületsz abszolút hallásként'.
Összessègében érdemes lenne nyirbálni a szöveget, egyes képekhez kritikusan viszonyulni; mindenekelőtt lecserélni a "léted egzisztenciális félelem" sort. Még múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 426.
| 2026.08.05 16:29 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Ha kitisztul...
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Először is szeretnék reagálni Türjei Zoltán kritikájára: szerintem már "a mennyet is rágyújtanád" sortól egyértelmű, hogy itt egy romantikus költeményről van szó. Másodszor: még lehetne javítani (pl. "a mennyet is rágyújtanád" kicsit sok kétszer, az "angyalok sírnak" kissé közhelyes kép, az "elfogysz lassan az idődből" pedig nekem egy kicsit döccen), de minden apró kritika mellett is gyönyörű, magával ragadó vers. Kevés olyat találok itt a Dokkon, amit nem csak szerkesztőként próbálok véleményezni, de önmagáért is szívesen olvasnám - ez pedig azok közé tartozik. Nálam mindenképpen marad!
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 425.
| 2026.08.05 15:24 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Lebegés
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Ahogy Mátyás is írta, a versnek valóban pompás sodrása van, de a remek ritmus sem terelheti el a figyelmet arról, hogy mennyire kusza a képi világa, és hogy a tartalma nem áll össze egy szerves egésszé. Nekem úgy tűnik, ebben a versben három másikra elegendő ötlet, érzelem és gondolat is felbukkan - lehet, hogy érdemes lenne inkább rövidebben, de pontosabban, célzottabban kibontani őket.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 424.
| 2026.08.03 22:10 | Simon Adri - szerki -- meo | Ha kitisztul...
|
| Válasz erre | Én is Kosztolányi hommage-nak érzem, és alapvetően kedvelem is ezt a verset. Formailag némiképp meghökkent és el is idegenít a "mert nem kérted" és az utolsó sornak a négy sorral azelőttire történő rímeltetése. Lehet, hogy ha következetesen tartaná a keresztrímes formát, jobban tudnék hozzá kapcsolódni.
Két nagyobb egységből áll a vers - lehet, hogy ezeket formailag is érdemes lenne elkülöníteni egymástól; azonban ennek az elliptikus gondolatritmusnak, a megváltozva visszatérő soroknak nem minden változata tökéletes, pl. a "minden jó, amint kitalált" kissé erőltetettnek tűnik.
"A mennyet is rágyújtanád" sor ismétlése sem biztos, hogy erősíti a verset, lehet, hogy jobb lenne egy másik gondolatot találni helyette, amely továbbviszi ezt. | 423.
| 2026.08.03 16:32 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Ha kitisztul...
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Ez egy feszült és mélyen személyes szöveg, A vers közepe felé van az abszolút csúcspontja. A düh, a dac és a nem kért létezés tragikuma („rágyújtanád, mert nem kérted”) nagyszerű feszültségben van a tehetetlen, együttérző angyalok képével.
Ugyancsak nagyon erős az a szerkezeti tükröződés, ahogy az első rész kiábrándultsága („nincs értelme / az értelemkeresésnek”) a második részben átfordul a megváltottság vagy a megbékélés érzésébe („rájössz, mi értelme / az értelemkeresésnek”).
Ugyanakkor a zárósor („a mosolyát Desirének”) meglepi és kissé ki is zökkenti az olvasót. Ez a lépés leföldeli a verset egy magánéleti/romantikus szintre, és a kozmikus drámából hirtelen egy „egy konkrét nő megmentett engem” típusú szerelmes vers lesz. Ha ez a szándék, akkor a vers többi részében is jelen kellene lennie ennek a személyes szálnak. Így viszont a végén kicsit giccshajlamúvá vagy idegenné válik a név.
Nálam ez most így múlik.
Üdvözlettel: TZ | 422.
| 2026.07.26 14:01 | Siska Péter - szerki -- meo | Minden dolog
|
| Válasz erre | Egyetértek Timivel. Még ha fel is villan néhol, a szöveg szinte teljes egészében kész panelekből építkezik, nagyon szép és mély akar lenni, de a sok elinflálódott, nagy szó egyszerűen kioltja egymást, a zárásában pedig egy olyan aforizmagyűjteménybe fullad, melyből a három isteni erény átfogalmazása, megidézése sem tudja kimenteni. | 421.
| 2026.07.25 14:57 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Minden dolog
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Ez a vers tankönyvi példája lehetne annak, mi az, aminek a verset hiszik: rímek (ez nem feltétel!), versszakok (ez sem feltétel), mások által ezerszer elmondott szókapcsolatok (fájdalmasan elcsépeltek és unalmasak!), annak megmondása, hogy kéne élnünk (didaktikus!). Az érzések, a mondanivaló kifejezéséhez kell egy eszközkészlet.
Kérem olvasson igényes kortárs irodalmat, magyart, külföldit vegyesen!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 420. 419.
| 2026.07.03 23:36 | Simon Adri - szerki -- meo | Ha levetném...
|
| Válasz erre | A szöveg egy jól bejáratott metaforára épít: a személyiségrétegek hagymahéjszerű lehántásának gondolata a metafizikai mag, végső soron Isten eléréséhez vezet. Éppen ezért ott válna igazán izgalmassá, ahol ez az ismert sémától elmozdul, és a kép egy váratlan csavarral, elmozdítással új poétikai energiát nyer. | 418.
| 2026.06.24 16:38 | B. Dezső - szerki -- meo | Ha levetném...
|
| Válasz erre | A jól működö, de elég szokványos automatizmusok adnak lendületet ennek a versnek, több hatásfokozó ismétléssel, melyek nem színesítik, inkább még kiszámíthatóbbá teszik a szöveget ( "előttetek pőrén, meztelenül állnék," - "Ha úgy lennék, úgy tennék, mint gyermek," stb. ) - a befejezés túl rövidre zárt, odavetettnek tűnő. | 417.
| 2026.06.24 15:10 | Siska Péter - szerki -- meo | Ha levetném...
|
| Válasz erre | Világos retorikai szerkezete, koherens gondolati íve van ennek a versnek, ám a poétikai eszköztára eléggé szokványos. Többnyire jól ismert vallásos és lírai toposzokra épül, kevés kockázatot vállal, ezért összességében kevés meglepetést kínál. Bennem inkább csak hitvallásként, meditációként működik. | 416.
| 2026.06.23 00:55 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Ha levetném...
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
A vers első felében van egy-két érdekes - megjegyzem szerénytelen - felvetés, a hagyma örök metafora, de biztos le lehet még róla húzni pár réteget. A szöveg második felében sajnos átvált erőltettnek ható rímelésbe. A zárás sem elég erős.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 415.
| 2026.06.20 15:55 | Siska Péter - szerki -- meo | Magamtól másokig (jav.)
|
| Válasz erre | Határozottan jót tett a szövegnek a javítás. Nem tökéletes, nem fedez fel új kontinenst, viszont nem is téved el, ahogy Dezső is írja, működik. Számomra továbbra is a zárás a legerősebb része, ami megakadályozza, hogy ünnepélyes bölcselkedésbe csússzon. Marad. | 414.
| 2026.06.20 14:42 | B. Dezső - szerki -- meo | Magamtól másokig (jav.)
|
| Válasz erre | Kellemes sodrásban, néhol futószalagon érkező sorok, mely között pl. a "Nem minden egész a részed." - inkább jól hangzó töltelék. Ettől függetlenül, az egész vers működik, a vége kiváltképp. | 413. 412. 411.
| 2026.06.17 10:33 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Magamtól másokig
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Nekem ez még kicsit kiforratlannak tűnik, de látom benne a potenciált. Ha van kedve még dolgozni rajta, azt javasolnám, gondolja át, csiszolja le egy kicsit!
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 410.
| 2026.05.25 17:51 | B. Dezső - szerki -- meo | Egy regény margójára*
|
| Válasz erre | Valóban kicsit összedobált, de hangulatában hozza a Kundera-érzést. A panelek közül néhány kifejezés kibukik. Pl. Öninger - mint önmaga saját ingere, önreferencia – de valahogy nem él igazán. Egy ilyen sűrű versben az egyetlen erőltetett szó is látszik. | 409.
| 2026.05.25 11:12 | Siska Péter - szerki -- meo | Egy regény margójára*
|
| Válasz erre | A lábjegyzet szerintem fölösleges, az első sort olvasva mindenkiben felöltik Kundera regénye. A versszöveg nagyon széttartó, az egyes elemek inkább csak egymás mellé kerülnek, a különböző regiszterek és motívumok nem szerveződnek. A vers ide-oda vált, folyamatosan új irányokba nyit, nem látom, hogy lenne egy domináns képi vagy gondolati tengelye. | 408.
| 2026.05.21 18:52 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Egy regény margójára*
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Értem, hogy megihlette Kundera regénye.
Kifejthetné, mitől "elviselhetetlenül könnyű." és "elviselhetetlenül nehéz.". Egymásra dobálja a gondolatokat, nem viszi végig egyiket sem. Próbáljon logikusabban építkezni!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 407.
| 2026.05.17 19:34 | Horváth Tivadar -- Ha kitisztul...
|
| Válasz erre | Kedves Mátyás!
Nagyon tisztelem szerkesztői tevékenységét. Véleménye markáns, erőteljes, érthető és sohasem sértő. A tudás, az irodalomértés, a versek és a szerzők ,,megérteni vágyása" tisztán érződik sorain. Mindig örömmel olvasom elemzéseit, mélyfúrásait! További sok alkotókedvet, jó munkát kívánok!
tisztelettel
Tivadar | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 |
|
