Horváth TivadarHorváth Tivadar költőnek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
404.
| 2026.04.17 21:18 | Fűri Mária - szerki -- meo | Még hisznek...
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar! Az első négy sorban ritmikájában népdalra emlékeztető hangot üt meg. Ezt a népdalszerűséget megtartva, egyszerűbb szavakkal ki lehetne fejezni az együttérzést, ami a verset mozgatja. | 403.
| 2026.04.14 21:39 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Lebegés
|
| Válasz erre | Pompás sodrása van ennek a versnek, a befejezésében tetszetős újholdas hatást vélek felfedezni. Az első versszak, úgy érzem, érzelmileg is követhető marad, ám a másodikban az egészen erős első sorpár után zavaróan túlbonyolított kép fogad. A sorpárban olyan ellentmondás van -a tavaszi vitalitás valamilyen fajta növekedésnek éppenhogy nem kedvez- ami nemigen függ össze semmi mással, de nem is olvasható szürreális jelenetként, mint az eddigiek. A vers itt érezhetően kitágul kozmológiai-bölcseleti szintekre de kétségessé válik, hogy nem szakad-e szét.
A harmadik versszakban a "gyalog"-ot javítanám "gyalogokra". A legyezőn való zuhanás már nem túlságosan követhető, a "meghalok- kötök vagy oldok" sem. A szaggatottság, logikátlanság nyilván illik az álomszerűséghez, de megformálatlanul nem adhatja vissza azt a jelentőségteljességet, ami az álmot végül is álommá teszi. De még Babits is beleesett ennek a csapdájába, amikor a híres anekdota szerint füzetet rakott az ágya mellé, hogy az este rátörő gondolatokat megragadhassa; és miután egy éjszaka arra ébredt fel, hogy zseniális sort talált, amiből kiindulva meg fogja írni a világmindenség legszebb versét, reggel csak annyit talált, hogy "Iskolába, miskolába kitörött a Miska lába".
A negyedik és az ötödik versszakban a lírai én kiszól a látomás-áradatból és visszakapcsolja az álom tanulságát (ha szabad így fogalmazni) a hétköznapokba, ebből kiindulva pedig szinte eljut egy költői hitvallás megfogalmazásához. Ez így igazán markáns, felemelő kompozíció, ami magára tud találni abban a szélsőségesen esztétizáló végkicsengésben, hogy "Csak lebegek és hallgatok/ várakozásom szirmain". A "föld gyönge kezdet" eléggé kilóg ebből a részből, én ezt leginkább egy poszthumán szövegben tudnám szervesen elképzelni, itt túlmagyarázónak tűnik, ha azt ragozza, hogy rossz az ébredés. A "félsz gyöngye reszket" is túlírt, nincs szó arról, hogy a félelemből értéket tudna teremteni a lírai én, a szöveg asszociációi sem mutatnak effelé, nincs értelme tehát gyöngynek nevezni. Erre most múlikkal szavazok, de egyébként elég erős anyagnak látom, az "egy hatalmas épületben/ árverezik az időmet" sort különösen. | 402.
| 2026.04.09 20:21 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Mintha mindent...
|
| Válasz erre | "...És a belső szobádban imádkozz"- ez meglehetősen tetszik a versben, nagyon szép hidat teremt a villonos hangulat és a 21. századi jelentéselvárásaink között. A középső versszakot érzem a leggyengébbnek, illetve a "nem tudhatom, hogy pokolba vagy mennybe?" sort. | 401.
| 2026.04.04 12:45 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Még hisznek...
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, azt a problémát érzékelem, amit korábbi verseinél - nagyon nagy szavakkal dolgozik, ami a hatásvadászat és giccs érzetét kelti, elég akár az első néhány sorra tekintenünk (hallgatás, tettek, remény, süvítő puskagolyók, csonka életek stb), a továbbiakban ez fokozódik (szégyen, ártatlanság, sírás, ösztön, pusztulás, üdvözülés stb). Becsülöm, hogy a témához nyúl, ám ha egy kicsit visszavenne, és a részletekre, apróbb momentumokra mutatna rá nagy és általános fogalmak helyett, érzésem szerint többet érne el. | 400.
| 2026.03.30 23:33 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Nekem nem világos, hogy a "Főtisztelendő Püspök úrnak" mihez képest kell ezerszer jobban imádkoznia"? Pontosan mi az, amiért csak egy az egyben imádkozik, és mi az, amiért ezerszeresen kellene? Ön nyilván tisztában van azzal, hogy a katolikus álláspont szerint a "Főtisztelendő Püspök úr", pont olyan bűnös lélek mint a papjai, vagy mint Villon, vagy bárki más. Tehát nincs, nem létezik olyan álláspont az egyházban, ami az egyházi hierarchia bármelyik szereplőjét a bűnös állapotban való létezés ontológiai státusza alól az egyházi szervezetben betöltött funkció okán felmenthetné vagy felmentené. Az egyház álláspontja az, hogy bármilyen bűn alól kizárólag a Fiú Isten kegyelméből, az ő áldozata által történhet és történik megváltás. Természetesen minden vallásos személy találkozik azzal a jelenséggel, hogy az emberek ezerszeres szorzóval mérik a bűneiket, hiszen érdekesebb az, hogy adott esetben ők is elbuknak és elbukásukban lebuknak a "képmutató szentfazekak", haha. Ezen izgalmasabb csámcsogni mint a szomszéd, a főnök, a postás, egy politikai aktivista társ vagy a házastársunk botlásain. Ez egy lélektani és irodalmi klisé. Meglehetősen kopott. A versre múlikkal szavazó szerkesztők népes társaságához csatlakozom.
Üdv. Márk | 399.
| 2026.03.30 21:37 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, merész vállalkozás. A kimondás a célja, de ezt érzésem szerint túlságosan öncélúan teszi, hiányoltam belőle az esztétikai dimenziót, egy tudatosabb lírai eszköztárat. A "tisztában vagyok" Borbálával egyetértve kifejezetten pongyolán hat. Egy érdemibb kifutás sem ártana neki. | 398.
| 2026.03.28 20:54 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz
|
| Válasz erre | Nincs határozott iránya a versnek, a második versszak a lehető legsúlyosabb vádakat hozza föl, aztán pedig két egészen jelentéktelen rész következik, nincs fokozás, nincs kitörés. Nagyon zavaró az is, hogy a második versszakban a "S egyik-másik reverendájába nyúl" sorban nem tisztázott az alany és a tárgy, a gyermekeken szokott lenni reverenda? Vagy a papok magukhoz nyúlnak, miközben az ölükben (vagy másokéban) ülnek? Még a szerepeket megfordító olvasat is elképzelhető, ezt érdemes lenne alaposan átfogalmazni és a vers ívének csúcsára helyezni. | 397.
| 2026.03.27 15:28 | Fűri Mária - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz
|
| Válasz erre | Kulin Borbála minden megállapításával egyetértek, és jó lenne látni egy ezt megszívlelő, pontról pontra végiggongolt újat. De marasztalni tudom ezt az 1. változatot is; átélt, hatásos közéleti vers. (Amúgy: Jó egyházközséget kell választani, amennyiben erre mód van. :)) | 396.
| 2026.03.27 11:01 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Értem, hogy az ismétlések itt stíluselemek, de a katatóniából ki kellene mozdítani egy kis nyelvi leleménnyel, vagy legalább a végén valami csavart eszközölni. Huncutan, szemtelenül, mint Villon.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 395.
| 2026.03.27 08:57 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Mintha mindent...
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar! csatlakozva az előttem szólókhoz én is bátrabban választanék irányt, szerintem lehet vaskosabb is a humora, az első versszakban Kiara Lord említése után a "rúgnak" seggbe finomkodásnak tűnik. A második verssak bölcselkedése valóban túl erős váltás. | 394.
| 2026.03.27 08:41 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Villon levele a Püspökhöz
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar! A 4. versszakot gondolnám újra: az első három versszakban jeleneteket látunk magunk előtt, így a "Mikor" szó nagyon pontos képekre mutat rá, a negyedikben viszont egy általánosam fennálló helyzetet említ, tehát a "mikor" deixise más természetű, mint az első háromban. Viszont szerintem az első három jobban működik, éppen azért, mert pillanatokat ragad ki, nagyon képszerű, jól elképzelhető. A negyedik versszakot is érdemes lenne így "kihegyezni". Még az "ezerszer jobban" kifejezésen gondolkodom, nem lehetne-e találni valami más módhatározót találni, ami az imádkozás elé illik. (lehet "jobban" imádkozni?) Az utolsó versszak "Tisztában vagyok"- ja túl pongyola még, ezt a kifejezést megcsonkítani (Tisztában vagyok valamivel)szerintem nyelvhelyességi hiba, vagy nagyon szlenges. | 393.
| 2026.03.26 09:00 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Mintha mindent...
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, szellemes írás, dallama kellemes, viszont sok benne a felesleges töltelékszó, néhol határozottan érződik, hogy a szótagszám miatt csúsznak be. Máshol feltételezhetően ugyanezen okból darabos a megfogalmazás. Javaslom, törekedjen feszességre, természetességre. | 392.
| 2026.03.25 22:43 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Mintha mindent...
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
A "kend"-ezős hangnemet végigvihetné a versen. A múzsájának becses szakmáját is versbe foglalhatná. Csak akkor maradjon végig humoros, népies, ne akarjon ennyire verset csinálni, csak engedje el a fantáziáját. Egy művön belül döntse el, melyik irányt viszi. Itt sajnos a humoros, népies mellé becsúszott a bölcselkedős szentimentalizmus is. Kár.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 391.
| 2026.03.22 09:58 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Találkozás
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, a keret érzésem szerint áll, viszont középen nem igazán történik semmi a rajongás kifejezésén kívül, nem merül a vízfelszín alá, hiányzik a valódi vershelyzet. Gyakran ismétli magát, kimond egyértelmű dolgokat, túlmagyaráz, pl: "Hihetetlen, olyan volt, mint / egy igazi találkozás, / pedig nem volt valóságos", "Szinte már elhittem, hogy vele beszélgetek", "Nem történt meg, csak mintha", "Ezt nem álmodtam" stb. Ebben a formában nálam múlik. | 390.
| 2026.03.11 08:58 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Magamtól másokig (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, jót tett neki az igazítás, viszont még mindig van benne néhány zavaró töredék, pl. "Átölel mindent az enyészet", "Feladás, újrakezdés", "Lezárt bilincs". Javaslom, engedje el a nagy szavakat, gondolkodjon egyszerűbb megoldásokban. A "februári este ásít", "Meg fogsz halni. A többi ákom-bákom" sorok épp egyszerűségükben, letisztultságukban gondolatébresztőek. Szívesen marasztalnám, ha gyúrna még egy kicsit rajta. | 389.
| 2026.03.06 09:26 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Veszély
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, játékos, és az irány izgalmas, viszont a keret picit erőtlen. Szükségét érezném egy ívnek, történjen kifutás, konklúzió, valamilyen tanulság - ebben a formában végig ugyanazt mondja, ismétli, nem jutunk A-ból B-be, emellett a "veszély" mindvégig fogalom marad. Valóban érdekes lehet elkalandozni a gyerekversek világába, megvizsgálni lehetséges eszközöket. | 388.
| 2026.03.02 21:06 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Szabadnak lenni
|
| Válasz erre | Izgalmasan lüktető kavargása van a versnek, ami nem szorul rá az enyhén hatásvadász első két sorra. Ami ezután jön, körülbelül addig, hogy "az idő kényszerekbe burkolózik" elég jól működik, megteremti egy egyéni látásmód zeneiségét. Viszont ezzel jócskán visszaél már a "A kiindulópont te vagy,/ nem születtem én csak szenvedésre.", a "A gólyák hazajönnek,/ egy sünt elütöttek az úton." pedig különösebb lírai gimnasztika nélkül mímeli a "rigófütty leesik a fáról." sikerültségét.
Ebben a sorban szerintem nem is annyira a természet testközelbe rántása a legizgalmasabb, kár erre az aspektusára felhúzni további képeket, mint a "gólyák hazajönnek...", a "A semmittevésnek holló vájja a szemét." (itt egyébként az emberi gyengeség megszemélyesítése kellemetlenül visszaránt egy 18.-19. századi moralizáló poétika irányába) vagy a "szíved delfin, hiteddel etesd meg.". A "ragacsos boldogságban/ úszna mindenki" mintha megint visszatalálna egy őszinte rácsodalkozás hangjára, ami nekem elsősorban tetszett az első két sort követő nyitásban, ám jobb lenne a "mondhatni ez éngravitáció" summás ítélete helyett felvázolni a ragacsos boldogság hosszútávú következményeit.
Egyébként nem ördögtől való az ilyen nyugtalan innen-onnan csipegető gondolati líra hangsúlyos érzéki rétegekkel, ha ebbe az irányba szeretne elindulni, ajánlom Nemes Z. Márió műveit, többek között a Barokk Femina tanulmányozását. Nála a hatás nagyon fontos része, hogy tudatosan kezeli azt, hogy hogyan viselkedik a nyelv egyes tudományágak, művelődéstörténeti korszakok és szubkultúrák szolgálatában és ezeket egyenként kidolgozva tudja ütköztetni. Ebben a versben például a már említett "a semmittevésnek..." megfogalmazási szerkezete 18.-19. századi moralizálást idéz, de ezzel nem lesz kezdve semmi, a részlet ebből a szempontból nincsen végigvivve, indokolatlanul hat. Az állatok számbavétele a hasonlatokban, metaforákban sem formálódik jól körülhatárolható rendszerré, az említésükben nem alkot koherenciát valami vezérelv, például egy biológusi tekintet osztályozó hajlama, egy misztikus- analógiás szemlélet állatövvé szervező kereksége, egy képeskönyvet lapozgató kisgyermek koravén tulajdonításai, egy bestiáriumot író szerzetes infantilis tanulság-kisajtolása. Az "éngravitáció" kiszólását is ki lehetne párnázni egy-két sornyi elméleti fizikai analógiával (természetesen allegóriák alkotásának kényszere nélkül).
A "nem keresem kákán az igazságot..." átgondolatlannak hat, nemigen lehet követni. Egyrészt felveti azt, hogy amennyiben az igazság olyan bizonytalan valami, mint csomó a kákán, akkor a dolgok szokásos állása jelentéstelen és kaotikus valami, majd felmerül az egyén torzsága, hibássága ("idétlen bog, durva kötés"), mint ami helyettesíti vagyis inkább kiváltja a világban keresett igazságot, ami már magyarázatra szorulna.
Ha jól elő lenne készítve, az utolsó négy sor nem tiszta energiája révén, hanem éppenhogy nagyotmondásának gyermeki törékenysége miatt érvényesülhetne, de ahhoz extrém módon autentikus versre lenne szükség. Amíg az ember nem tartja a világ tudásának mindhárom részét a birtokában, nem ajánlatos ilyen kiszolgáltatott, ilyen bombasztikus toporzékolással zárnia. De egyébként érződik, hogy a szöveg ritmusa és vállalásai igyekeznek előkészíteni. | 387.
| 2026.02.28 09:06 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Szabadnak lenni
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, nagyon izgalmas sodrása, burjánzása van a versnek. Sajnos néhány elnagyolt sor határozottan ront rajta, pl.: "nem születtem én csak szenvedésre", "a szíved delfin, hiteddel etesd meg, / ez lenne az élő örökkévalóság. / Szabadnak lenni méltóság, / nem pusztulás és nem kárhozat" Érdemes lenne ezek kigyomlálásával összerántani, következetesebben végigvezetni. | 386.
| 2026.02.28 08:12 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Szabadnak lenni
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
A vers első harmada felkeltette a figyelmemet, úgy tűnt, jó nyomon halad. Aztán jöttek a nagy szavak, egymás után sorban, töményen, úgy, hogy nem fejtett ki, és nem oldott meg velük semmit. A magasztos témáknak találhatnak valami magasztos formát, műfajt, például a himnuszt.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 385.
| 2026.02.27 17:52 | Horváth Tivadar -- Szabadnak lenni
|
| Válasz erre | Kedves Borbála!
Nagy öröm, hogy reagál verseimre. Köszönöm szerkesztői tanácsait! Őszinte leszek: számomra nehézséget jelent utólag hozzányúlni a versszövegekhez, úgy érzem, akkor már egy másik vers születik. Borbála által említett "merdekség" itt tudatos szándék volt. Törekedtem a képek közötti távolságra és elvontságra, ugyanakkor konkrétságra is, a zárlatban pedig arra, hogy nyílt, őszinte és világos beszéd legyen!
Maradok tisztelettel
Horváth Tivadar
| 384.
| 2026.02.27 08:31 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Szabadnak lenni
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, azt érzem, hogy a vers túl rövid ahhoz, amit vállalni akar, a képek túl sűrűek, az ív nem tud kibontakozni, az A pontból a B-be, a kezdettől a zárlatig jutás túlságosan meredek. Adjon nagyobb teret ennek a versnek, engedje jobban kibomlani. | 383.
| 2026.02.23 19:38 | Fűri Mária - szerki -- meo | Veszély
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar! Csak annyi a bajom a verssel, hogy nem a veszélyről szól. Inkább a sorsról. Ahhoz kellene egy jó szinonima, ami nem pátoszos. Maga a vers tetszik. Nem harsányan vicces, de mégis, lehet ezzel a rímjátékkal nevetni magunkon. | 382.
| 2026.02.22 22:36 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Veszély
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Ha komikusnak szánta, annak nem elég vicces. Ha komolyan gondolta, akkor... Próbálkozzon gyerekverssel, hasonlóan játékos stílusban.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 381.
| 2026.02.22 09:24 | Fűri Mária - szerki -- meo | Magamtól másokig (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar! Csak két sor-csere történt, de ez az én olvasói gondomat megoldotta. A múlás most csak annyi figyelmet kap (és ez nem kevés), ami a szerzőt erősen foglalkoztatja. Szívesen olvasnék egy olyan változatot is, ahol a halálra megképződik belül a költőben valami megoldás, de ezt az első javított változatot is marasztalom. | 380. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 |
|