Horváth TivadarHorváth Tivadar költőnek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
391.
| 2026.03.22 09:58 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Találkozás
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, a keret érzésem szerint áll, viszont középen nem igazán történik semmi a rajongás kifejezésén kívül, nem merül a vízfelszín alá, hiányzik a valódi vershelyzet. Gyakran ismétli magát, kimond egyértelmű dolgokat, túlmagyaráz, pl: "Hihetetlen, olyan volt, mint / egy igazi találkozás, / pedig nem volt valóságos", "Szinte már elhittem, hogy vele beszélgetek", "Nem történt meg, csak mintha", "Ezt nem álmodtam" stb.
Ebben a formában nálam múlik. | 390.
| 2026.03.11 08:58 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Magamtól másokig (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, jót tett neki az igazítás, viszont még mindig van benne néhány zavaró töredék, pl. "Átölel mindent az enyészet", "Feladás, újrakezdés", "Lezárt bilincs". Javaslom, engedje el a nagy szavakat, gondolkodjon egyszerűbb megoldásokban. A "februári este ásít", "Meg fogsz halni. A többi ákom-bákom" sorok épp egyszerűségükben, letisztultságukban gondolatébresztőek. Szívesen marasztalnám, ha gyúrna még egy kicsit rajta. | 389.
| 2026.03.06 09:26 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Veszély
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, játékos, és az irány izgalmas, viszont a keret picit erőtlen. Szükségét érezném egy ívnek, történjen kifutás, konklúzió, valamilyen tanulság - ebben a formában végig ugyanazt mondja, ismétli, nem jutunk A-ból B-be, emellett a "veszély" mindvégig fogalom marad. Valóban érdekes lehet elkalandozni a gyerekversek világába, megvizsgálni lehetséges eszközöket. | 388.
| 2026.03.02 21:06 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Szabadnak lenni
|
| Válasz erre | Izgalmasan lüktető kavargása van a versnek, ami nem szorul rá az enyhén hatásvadász első két sorra. Ami ezután jön, körülbelül addig, hogy "az idő kényszerekbe burkolózik" elég jól működik, megteremti egy egyéni látásmód zeneiségét. Viszont ezzel jócskán visszaél már a "A kiindulópont te vagy,/ nem születtem én csak szenvedésre.", a "A gólyák hazajönnek,/ egy sünt elütöttek az úton." pedig különösebb lírai gimnasztika nélkül mímeli a "rigófütty leesik a fáról." sikerültségét.
Ebben a sorban szerintem nem is annyira a természet testközelbe rántása a legizgalmasabb, kár erre az aspektusára felhúzni további képeket, mint a "gólyák hazajönnek...", a "A semmittevésnek holló vájja a szemét." (itt egyébként az emberi gyengeség megszemélyesítése kellemetlenül visszaránt egy 18.-19. századi moralizáló poétika irányába) vagy a "szíved delfin, hiteddel etesd meg.". A "ragacsos boldogságban/ úszna mindenki" mintha megint visszatalálna egy őszinte rácsodalkozás hangjára, ami nekem elsősorban tetszett az első két sort követő nyitásban, ám jobb lenne a "mondhatni ez éngravitáció" summás ítélete helyett felvázolni a ragacsos boldogság hosszútávú következményeit.
Egyébként nem ördögtől való az ilyen nyugtalan innen-onnan csipegető gondolati líra hangsúlyos érzéki rétegekkel, ha ebbe az irányba szeretne elindulni, ajánlom Nemes Z. Márió műveit, többek között a Barokk Femina tanulmányozását. Nála a hatás nagyon fontos része, hogy tudatosan kezeli azt, hogy hogyan viselkedik a nyelv egyes tudományágak, művelődéstörténeti korszakok és szubkultúrák szolgálatában és ezeket egyenként kidolgozva tudja ütköztetni. Ebben a versben például a már említett "a semmittevésnek..." megfogalmazási szerkezete 18.-19. századi moralizálást idéz, de ezzel nem lesz kezdve semmi, a részlet ebből a szempontból nincsen végigvivve, indokolatlanul hat. Az állatok számbavétele a hasonlatokban, metaforákban sem formálódik jól körülhatárolható rendszerré, az említésükben nem alkot koherenciát valami vezérelv, például egy biológusi tekintet osztályozó hajlama, egy misztikus- analógiás szemlélet állatövvé szervező kereksége, egy képeskönyvet lapozgató kisgyermek koravén tulajdonításai, egy bestiáriumot író szerzetes infantilis tanulság-kisajtolása. Az "éngravitáció" kiszólását is ki lehetne párnázni egy-két sornyi elméleti fizikai analógiával (természetesen allegóriák alkotásának kényszere nélkül).
A "nem keresem kákán az igazságot..." átgondolatlannak hat, nemigen lehet követni. Egyrészt felveti azt, hogy amennyiben az igazság olyan bizonytalan valami, mint csomó a kákán, akkor a dolgok szokásos állása jelentéstelen és kaotikus valami, majd felmerül az egyén torzsága, hibássága ("idétlen bog, durva kötés"), mint ami helyettesíti vagyis inkább kiváltja a világban keresett igazságot, ami már magyarázatra szorulna.
Ha jól elő lenne készítve, az utolsó négy sor nem tiszta energiája révén, hanem éppenhogy nagyotmondásának gyermeki törékenysége miatt érvényesülhetne, de ahhoz extrém módon autentikus versre lenne szükség. Amíg az ember nem tartja a világ tudásának mindhárom részét a birtokában, nem ajánlatos ilyen kiszolgáltatott, ilyen bombasztikus toporzékolással zárnia. De egyébként érződik, hogy a szöveg ritmusa és vállalásai igyekeznek előkészíteni. | 387.
| 2026.02.28 09:06 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Szabadnak lenni
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, nagyon izgalmas sodrása, burjánzása van a versnek. Sajnos néhány elnagyolt sor határozottan ront rajta, pl.: "nem születtem én csak szenvedésre", "a szíved delfin, hiteddel etesd meg, / ez lenne az élő örökkévalóság. / Szabadnak lenni méltóság, / nem pusztulás és nem kárhozat"
Érdemes lenne ezek kigyomlálásával összerántani, következetesebben végigvezetni. | 386.
| 2026.02.28 08:12 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Szabadnak lenni
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
A vers első harmada felkeltette a figyelmemet, úgy tűnt, jó nyomon halad. Aztán jöttek a nagy szavak, egymás után sorban, töményen, úgy, hogy nem fejtett ki, és nem oldott meg velük semmit. A magasztos témáknak találhatnak valami magasztos formát, műfajt, például a himnuszt.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 385.
| 2026.02.27 17:52 | Horváth Tivadar -- Szabadnak lenni
|
| Válasz erre | Kedves Borbála!
Nagy öröm, hogy reagál verseimre. Köszönöm szerkesztői tanácsait! Őszinte leszek: számomra nehézséget jelent utólag hozzányúlni a versszövegekhez, úgy érzem, akkor már egy másik vers születik. Borbála által említett "merdekség" itt tudatos szándék volt. Törekedtem a képek közötti távolságra és elvontságra, ugyanakkor konkrétságra is, a zárlatban pedig arra, hogy nyílt, őszinte és világos beszéd legyen!
Maradok tisztelettel
Horváth Tivadar
| 384.
| 2026.02.27 08:31 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Szabadnak lenni
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, azt érzem, hogy a vers túl rövid ahhoz, amit vállalni akar, a képek túl sűrűek, az ív nem tud kibontakozni, az A pontból a B-be, a kezdettől a zárlatig jutás túlságosan meredek. Adjon nagyobb teret ennek a versnek, engedje jobban kibomlani. | 383.
| 2026.02.23 19:38 | Fűri Mária - szerki -- meo | Veszély
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Csak annyi a bajom a verssel, hogy nem a veszélyről szól. Inkább a sorsról. Ahhoz kellene egy jó szinonima, ami nem pátoszos. Maga a vers tetszik. Nem harsányan vicces, de mégis, lehet ezzel a rímjátékkal nevetni magunkon. | 382.
| 2026.02.22 22:36 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Veszély
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Ha komikusnak szánta, annak nem elég vicces. Ha komolyan gondolta, akkor... Próbálkozzon gyerekverssel, hasonlóan játékos stílusban.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 381.
| 2026.02.22 09:24 | Fűri Mária - szerki -- meo | Magamtól másokig (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Csak két sor-csere történt, de ez az én olvasói gondomat megoldotta. A múlás most csak annyi figyelmet kap (és ez nem kevés), ami a szerzőt erősen foglalkoztatja. Szívesen olvasnék egy olyan változatot is, ahol a halálra megképződik belül a költőben valami megoldás, de ezt az első javított változatot is marasztalom. | 380. 379. 378.
| 2026.02.20 09:05 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Magamtól másokig (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar,
számomra leginkább Jónás Tamás versvilágát idézi meg ez a vers, ahogyan a rímek érződnek a vers "vezérfonalának", a gondolatiság pedig a formához igazodik, és ez az igazodás meglepő, aforizma-szerű sorokat eredményez. Ennek a fajta versvilágnak az izgalma a meglepetésben van, a tömör, rímek-előhívta megállapítások ütőerejében. Ebben a versben is vannak ilyen ütős sorok bőven, de még mindig van pár, ami inkább közhely (átölel mindent az enyészet, Ott van benned a van és a nincsen) - ezeket a korábbi szerkesztői megjegyzésekhez igazodva én is javasolnám elhagyni, és talán kicsit lazább tartalommal pótolni (nem kell minden sornak tűzijátékot durrantania). Viszont a vers többi része erős, a zárlat különösen. Kis alakítással szívesen szavaznám maradónak. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 377.
| 2026.02.18 18:35 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Magamtól másokig
|
| Válasz erre | Amellett, amit a többi szerkesztő kiemelt, a "Tükörszilánkok sokasága nem tükör./ Nem minden mélység alagút." sorok is elég jól működnek szerintem, érdemes lehet őket átmenteni egy másik versbe, esetleg javított változatba. | 376.
| 2026.02.18 16:54 | Fűri Mária - szerki -- meo | Magamtól másokig
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Az első 4 sort érdekesnek találom, és költőinek. Tudunk-e kapcsolódni valamiképpen a másikhoz? Visszatükröződünk-e benne? Mélységeink találkoznak-e? Vannak még a versben további, erre utaló, figyelemre méltó gondolatok.
Eszünkbe juthat a Lélektől lélekig, de itt nem a magányosságon van a hangsúly, inkább a kapcsolódás lehetséges módjain. Érdekes a Tóth Árpád verssel való rokonság, és a másféleség is.
Az enyészetet, a múlást viszont szerintem kár behozni ebbe a történetbe, még akkor is, ha emlékeinken keresztül az elhunytak is a részeink. Vagy alaposabban végig kell ennek a módját gondolni. | 375. 374.
| 2026.02.17 22:06 | Siska Péter - szerki -- meo | Magamtól másokig
|
| Válasz erre | Ez a szöveg veszélyesen közel kerül az aforisztikus filozofáláshoz, sok klasszikust is felidézhet az olvasóban, de a szerkezeti tudatosság (pl. a negatív definíciók hármas halmozása után egy pozitív ellenmozgás) erénye, és tetszik, ahogy a végén a testbe zuhan, ahogy az ákom-bákom relativizálja a metafizikai beszédet. A "Se értelem, se halandzsa: / A februári este ásít" számomra a vers csúcspontja, a zárás előtti sorok (pl. "Ott van benned a van és a nincsen. / Az élet, a halál, az álom") viszont szerintem már túlterheltek, feloldódnak valamiféle langyos miszticizmusban, ezeket én is elhagynám. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kopriva Nikolett - szerki | 373. 372.
| 2026.02.17 19:36 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Magamtól másokig
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, egészen tisztán indul, viszont rövidesen abba a hibába esik, hogy nyit a nagy általánosságok előtt. Szerintem előremutatóbb lenne megmaradni az apróbb részleteknél, ahogy tette azt például az első három sorban.
"Átölel mindent az enyészet", "Ott van benned a van és a nincsen. / Az élet, a halál, az álom. / Tested gúzsban. Kezed bilincsben" - az ilyen jellegű sorokat húzni javaslom, rendkívül túlzóak. | 371.
| 2026.01.15 19:36 | Horváth Tivadar -- Elfogysz
|
| Válasz erre | Kedves Nikolett!
Úgy érzem, pont a "nagy szavaktól" működik a vers, s teremt egy belső univerzumot. Amennyi "kimondás", annyi "elhallgatás" is van benne. Kicsit sikerült megszabadulni a szikár forma béklyójától, áramlik, lüktet a vers, tartalma nyelvileg és "referenciálisan" is nagyon mély és átélhető. Van élet a szerkesztői horizonton túl is, nézzen túl rajta, különben bele ragad a versekkel szembeni elvárásaiba!
tisztelettel
Tivadar | 370.
| 2026.01.15 13:55 | Fűri Mária - szerki -- meo | Elfogysz
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
Nagyon tetszik az elefántos kép. Az Isten hangvillája is. Ezekkel szívesen olvasnék egy másik változatot. Kerülném a nagyon direkt elmúlásra utalást. | 369.
| 2026.01.15 10:16 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Elfogysz
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, a töredezett közlésmód rendben, viszont a vers érzésem szerint akkor működne, ha megállapításaiban a konkrétat, egyedit ragadná meg, jó esetben az olvasó felismeri benne saját tapasztalatait, félelmeit, megéléseit. Ne merítsen ekkorát. Ha leírja az összes "nagy" szót (Isten, lélek, élet, elmúlás, vágy, hiány, anyaföld, vigasz, por stb), azok súlytalanná válnak. Kerülje az olyan közhelyeket mint "zárás után üres a bár".
Ebben a formában túl kiszámítható a vers, nem mond semmi újat.
Javaslom, bontsa ki az "egészen kicsi leszel"-t, hogy ez mit jelent önnek - őszintén. Biztos vagyok benne, hogy van egy zsigeribb tapasztalat a vers mögött. | 368.
| 2025.12.08 20:07 | Fűri Mária - szerki -- meo | Egy eb halálára
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar!
A középső versszakot feleslegesnek érzem. De anélkül tetszik az egyszerű, őszinte, indulatos szavakkal elbeszélt történet, az átokkal fűszerezett rekviem a kutyáért. | 367.
| 2025.12.08 09:34 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Egy eb halálára
|
| Válasz erre | Kedves Tivadar, élő vershelyzet, de megpróbálnék picit eltávolodni a témától. Ha ez megtörtént, javasolnám felülvizsgálni a helyenként túl direkt, indulatos közlésmódot - a kevesebb olykor valóban több, pl. kiváló eszköz a feszültség megteremtésére. Ez érzésem szerint kulcsfontosságú lenne itt.
Mit tettél ember? Mit tettél? Most akkor mi legyen? - kérdezi, de az ilyen kérdések gyakorta egyszeri feltétellel válnak súlyossá, ehhez azonban szilárdabb, feszültebb alap kéne. A témaválasztás abszolút megadja ennek lehetőségét.
"lelke elszáll tova" - a patetikus, túlhasznált fordulatokat kerülni javaslom. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 |
|
