Körúti hajnal odakint


The dawn was filthy, blind and gray – szavaltam
a szennyes, szürke járdán Manhattanben,
hol reklámtócsa locsogott alattam
és 30 dollár röhögött zsebemben.
A ragrímért ha Tóth Árpád megróna,
én szégyenemben szerteszét gurulnék,
de ő sehol, hát rászóltam Pedrora,
aki a söntéspult mögött tunyult még,
hogy hozná már a söröm sebesebben.
A Fénynek földi hang itt nem felelhet,
The Light received no earthly answer, Árpád,
de annyit tudj: míg poharam emeltem,
az ég alján egy láthatatlan gyermek
kezében láttam láthatatlan lámpád.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.