Sebzett gyógyító

Mi, akiket megfeszítettek,
nem tehetünk úgy, mintha nem lennénk megfeszítve.
Nem fedhetjük el horpadásainkat.
Sebeinket nem oldhatjuk fel siránkozással.
Az örökös éhséget lábunkhoz kell szelídíteni,
mint vándorutunkon a tanyákról elővicsorgó ebeket,
és bele kell törődnünk,
ha letört részeink örökre elmaradnak tőlünk,
s a pusztába is, mely alighanem otthonunk marad.
Ha végül kiharapják szívünket,
ez a sötétlő kráter lesz az egyedüli bizonyosság,
hogy nyomorúságos, horpadt hasú falkáink
mégiscsak képesek jóllakatni másokat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-09 21:21:15
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-09 21:21:15