Ember a hézagokban

Amióta meghalt az alattunk lakó,
azóta mindig hangosan tévézek.
Nem mintha érdekelne a műsor,
csak legyen zaj, körömgomba,
sampon, hangos fogkrémreklám.

Időnként jön egy rokon vígasztalni
az özvegyet, akkor a leghangosabb
a gyász. Nem fog többet Misi bácsi
a padon ülni, mikor megyek lefelé
az udvarra és köszönnék: jó napot!

Sokan indulnak, kulcscsomó himbálózik,
ahogy kiránt az ajtón és mintha fekete
fóliazsák lenne az utca. A parkettán,
a hézagokban bőr és hámsejt, kár,
hogy ebből nem rakható össze senki.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-02-04 12:40:08
Utolsó módosítás ideje: 2021-02-04 12:40:08