Ember a hézagokban
Amióta meghalt az alattunk lakó,
azóta mindig hangosan tévézek.
Nem mintha érdekelne a műsor,
csak legyen zaj, körömgomba,
sampon, hangos fogkrémreklám.
Időnként jön egy rokon vígasztalni
az özvegyet, akkor a leghangosabb
a gyász. Nem fog többet Misi bácsi
a padon ülni, mikor megyek lefelé
az udvarra és köszönnék: jó napot!
Sokan indulnak, kulcscsomó himbálózik,
ahogy kiránt az ajtón és mintha fekete
fóliazsák lenne az utca. A parkettán,
a hézagokban bőr és hámsejt, kár,
hogy ebből nem rakható össze senki.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-02-04 12:40:08
Utolsó módosítás ideje: 2021-02-04 12:40:08
