Kiút

Éjjelente visszatérő álomkép a felgyújtott város,
ahonnan elfutok ha betelik az idő,
magammal hurcolva valami kacatot
az ottfelejtett éjszakából.
Hajnalban ködként oszladozom a város felett,
magam alá gyűrve az utolsó hangokat:
valaki tökmagot eszik,
valaki sír,
aztán minden zajt elfednek
a tévéreklámok mantrái,
a kihalt utcákon neon-istentisztelet.
Félig leszakított plakátok,
a metropolisz turistajelzői
mutatják az utat,
de már a közöny sem segít.
Hiába kelek útra,
ha önmagamban is eltévedek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-23 20:24:48
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-23 20:24:48