Csíkok
Tizenhárom napja láttam Józsefet.
Amikor a zebra megtaposta.
Errefelé csak egy van – mármint zebra –,
József viszont töméntelen.
A tülekedésre emlékszem, és arra,
Ahogy Józsefet fellökték.
Karok, csípők, lábak lassították
József elkerülhetetlen esését.
Szájából a cigaretta kirepült,
Majd kezénél a földön megpihent.
Az apró, amit markában tartott
– egy százas és kettő ötvenes –, szétgurult.
Úgy tűnt, József ennyivel megússza:
Kétszáz forint, cigi, horzsolás az állán.
Aztán megjelent a zebra József mellett.
Olyan patája volt, mint az Ördögnek.
Úgy világított fekete szeme,
Ahogy kocsmában a billiárdgolyó,
Mikor az asztal széléről visszapattan,
És a lámpatest alatt, középen megáll.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-12-01 09:52:38
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-01 09:52:38
