kor-képtelenség



ráncos reszkető kezében
a borítékok fehér galambszárnyak
papírba vág a sóhaj fente kés
az asztalra vergődő sárga csekk hull

számok festenek sötét borút
elérhetetlennek tűnik a hónapvége
a negyed kenyérre étvágytalan szem néz
majd rázáródik a kisszekrény ajtaja

hideg ül a kályha előtti székre
a maradék kis fa nem kap lángra
holnapra kell jönnek az unokák
s a dunna alatt vackol a didergő álom

a készülődő hajnal nem jön el végül
eltéved a sötét messzeségbe
hová  csoszogó léptekkel néném indul
s távolodnak egyre kéz a kézbe








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-12-29 19:06:03
Utolsó módosítás ideje: 2021-12-29 19:06:03