még mindig tudsz (2.0)

hogy is tarthatnád szoros hurokban
ha nem feszülne torkodra ugyanaz a zsineg  
tudtad kezdettől nem csak a helyzet foglya vagy
de egyenesen az ő vére lüktet a bőröd alatt

hányszor kérkedtél vele előhúztad mint egy
fényes rendjelt ha kellett és nem hazudtál
csak épp egy képzet is hajlamos rendre kitörni
az együttérző idomulás szorító béklyójából      

nemegyszer váratlanul kopogtat sőt néha
tapintatlanul rád töri az ajtót de nem hoz zavarba
inkább hálás vagy a beléd nyilalló bizonyosságért
még mindig tudsz nem remélt örömtől fájni





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-14 16:52:22
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-14 16:52:22