valami más

Úgy szálltál bele, ahogy a kádba szokás,
csak a talpad fázott a klausztrofóbiában.
Sejtettem, hogy a nadrágomon kikopik az ülep,
amíg a Nílus végét keresem, de meglepett,
hogy a dobozban a nő nem te vagy.
Belépőt fizettem miattad, pedig még a
piramisokat se láttam. Kardokat szúrtak
a fonott kosárba, a tömeg hektikusan
fölsikoltott, nekem meg a műanyag
széktől megfájdult a hátam. Puszta kézzel
épített cirkuszi sátor ez az isteneknek, akik
névtelenül lennének boldogok. De tudod,
a te az nem egy név, mert túl nagy a sivatag,
és hiába tegeznélek le, ha a dobozban a
nő nem te vagy. Ő sokkal inkább április
volt; karmazsin ruhában, mintha mindenki
szívét játszaná a porondon; frontálisan,
ahogy az egyiptomi szobrokat faragták.
Bevallom, kicsit félek attól, hogy a múmiakötés
szaga rajtam halhatatlanná teszi a várakozást,
hogy a dobozban a nő soha nem te leszel,
és hogy monszun után még az élet értelme
sem lehet valami más.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.