DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36770 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dunajcsik Mátyás
  Plein air
Új maradandokkok

Petz György: Gyermekkor, bérház emelet
Tóth János Janus: szárnytalan
Szakállas Zsolt: TALÁN AZ OVÁCIÓ szürrealista kispróza
Bánfai Zsolt: Viharmadár
Tamási József: séták a sárban
Tóth Gabriella: múltbéli anzix
Kosztolányi Mária: a róka
Petz György: Este előtt
Tiszai P Imre: Anzix a nyárból
Bártfai Attila Márk: Értelmezz!és
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 55 perce
Mórotz Krisztina 4 órája
Oláh Imre 4 órája
Bara Anna 4 órája
Szakállas Zsolt 4 órája
Aranyi Gábor 6 órája
Ötvös Németh Edit 10 órája
Gyors & Gyilkos 17 órája
Bánfai Zsolt 18 órája
Józsi Gyöngyi 19 órája
Petz György 19 órája
M. Szabó Mihály 19 órája
Tóth Gabriella 20 órája
Tóth János Janus 1 napja
Tamási József 1 napja
Böröczki Mihály 1 napja
Lantos Tímea 1 napja
Nagy Katalin Erzsébet 2 napja
Lőnhárt Melinda 2 napja
Jónásné Göncz Zsuzsánna 2 napja
FRISS NAPLÓK

 K.Mária 25 perce
Hetedíziglen 59 perce
Bátai Tibor alkotói naplója 5 órája
Bara 11 órája
Fészek 20 órája
történések 23 órája
PIMP 23 órája
útinapló 1 napja
leállósáv 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Játék backstage 1 napja
nélküled 1 napja
mix 1 napja
Andante 2 napja
Baltazar 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2019-12-05 13:50 Összes olvasás: 14405

Korábbi hozzászólások:  
332. [tulajdonos]: támasztott2019-12-04 13:39


falak


magadénak hiszed a mindennapi szavak
pergő ritmusából áramló hitetést.
hogy ez egy szerep csak?
rendben.
mondhatod!
elmondtad?
most már mehetnél, de amit lehet belőle,
ereszd el! mert
mért ragaszkodnál ahhoz is, ami nincs,
és talán, ha úgy vesszük, nem is volt soha,
mert a semmi az, mit úgy tornyoztál fölénk,
hogy bármerről nézzük felfelé vezet.
egyre feljebb, egyre távolabb.
bennünk és tőlünk.
hogy még véletlenül se lássuk meg mennyire
csupasz
belül a templomkassza is. nincs
összefüggés
a piramis tömör
üressége, és a látvány okozta szárnyalás között,
bár tény, hogy teremtesz
kövek, hitek és emberek roncsain vak
látomásként olyan életet,
amit csak te látsz, csak benned létezik
az utcák hossza, a tér és térkövek alaktalan
rejtélyeiben a mások álma is,
és láttatod néha,
hogy az ami most
velünk és bennünk
már
régtől fogva keserű igazság.


331. [tulajdonos]: egy kocatroll2019-12-03 14:13


tűnődései


félelmetes hogy mennyire nem tudok haragudni.
magamra legfőképp.
vannak elvárásaim, hogyne lennének.
márminthogy magammal szemben.
másokkal ez nem annyira egyszerű.
az ilyenkor
kényszerűen bekövetkező magyarázkodások előbb-utóbb
félreértéseket generálnak,
amikből többnyire úgy jövök ki,
hogy érzelmi élősködőnek érzem magam, aki csak azért trenkeli
a másikat, hogy csemegézzen az indulataiból.

gyakran fordul elő, hogy semmiségeken dühöngök.
szinte minden átmenet nélkül,
arc nélkül fröcsög belőlem a jól követhető
– honnan érkezik és hová tart –
szándék: önmagam mentálhigiéniás tisztogatása.
viszonylag gyorsan leállok
– a dühöngés ereje és az időfaktor fordított aránya néha meglep –
és többnyire némi lelkiismeretfurdalás után
bűnbocsánatért esengek magamhoz,
de nem haragszom, csak esz a méreg,
hogy már megint nem ott volt a fejem, ahol hordom.

írás közben ezek a – általam is negatívnak ítélt – tulajdonságaim
felszívódnak,
mint most is.
leültem a billentyűzet elé, hogy valamelyik pofázós oldalon
majd jól megaszondom
a tévében látott-hallott főokos aszondónak a magamét.
míg melegedett a gép,
szép lassan végigsoroltam az érveimet
az illető érvei ellen,
és felsorolás közben rájöttem, hogy megint beszaladtam a csőbe,
semmivé semlegesítették egymást.


és ha
belegondolsz, mennyi nyomorúságot hagysz majd magad után,
amiken ha keresztre feszítteted magad
akkor sem tudnál segíteni,
végkép elmegy a kedved a szabad véleménynyilvánítás
porfüggönyétől.



330. [tulajdonos]: a perem2019-12-01 23:19

szélén


lenni szeretnék még és mert már nem sokat tehetek érte
elképzelem hogy milyen lesz nélkülem
a nélkülem-lét

elképzelem és elviselhetőnek találom
– a majd akkori magam számára mindenképp –
a befogadó táj sziklás tengermarta alig váltakozó évszakokkal

és eső
szeretem az esőt a viharos széllel arcomba csapódó esőt is
ilyenkor megnyugtat a számomra megközelíthetetlen mélység

és azt hiszem
így kezdődik minden elzárkózás
nem tudjuk nem merjük nem akarjuk felismerni hogy tévedés

voltunk és törlődünk



329. [tulajdonos]: idézetjegyzetek2019-11-30 23:13


idézetekre


reggelenként
– valamelyik humoristánk örökbecsű mondását idézem –
végigjárom a törzsfejlődést, csak míg őt gyűrűsféreg korában
a gyerek cumisüvege ébresztette,
én végigszenvedem az evolúció komplett lépcsősorát.
egy-egy oldalági elfajzásnál ki is halok,
mire sikerül előpatkányként kipislognom a paplanüregből,
hogy érdemes-e vagy várjam meg
hátha lehet még belőlem egy sikeresebb változat.

képi beszély ez is, persze.

bizsereg bennem egy-két percig a gondolat, hogy
mi lenne, ha
a meglehetősen elnyújtott életem során összeszedett nyavalyáimat
nem nyavalygással próbálnám kompenzálni.
például
megpróbálhatnék igazi vagy legalábbis annak tűnő verseket írni.
természetesen lennének benne valóságmotívumok is,
de a megélt szépek eltarkítanák előle a kilátást,
arra ösztönözve, hogy elhiggyem a szép szerepét, de csak azért,
hogy rozoga testemnek legyen mit kétségbevonni
kétségtelenül hatásos jelzéseivel.

mert bármennyire is utálok ilyesmit leírni:
lehet szép egy eldugult csatorna is,
de ha egy kurva drágán épült stadionról ez jut eszembe,
márminthogy eldugult csatorna lenne,
ott már értelme van annak a szónak is hogy „zumek”


328. [tulajdonos]: disszonáns2019-11-26 14:29


elégia


utazásra kellett volna szánnom ezt a napot
vonattal
kattogó kerekek
és kétoldalt száguldó fák
– utálom a lehúzott redőnyöket –
korom és rozsda szag
pontosan olyan amelyik
bőrömbe ette magát hatvanvalahány éve
füst
fel-felszikrázva a táj ablakra verődő lenyomataiban
és por
az elválasztó térközök lengőajtóinak folyamatos
csapódó-nyíző párbeszéde az állomásonként beálló csenddel
talán ezeken a járatokon
lettem
– és maradtam is –
alig felnőtt

amikor írni szeretnék
gondolatban kavicsot rakok a nyelvem alá
nem sokat
éppen annyit hogy úgy érezzem megint ott vagyok
a diákvagon gázégői alatt
este van
talán már túl késő ahhoz hogy hazamenjek
csak figyelem a döccenésekben meg-meglóduló égők
tükörképeit az ablakon túl
ahogy velünk száguldva ufóként kerülgetik
a másodpercenként rájuk villanó sötétséget
elkönyvtáraztam megint a délutánom
csak ezért a félóráért
ilyenkor többnyire egyedül vagyok
és néha észreveszem
– egy-egy bizonytalan képzeletigazítás után –
hogy már megint nem vagyok éhes



327. [tulajdonos]: kitekintés2019-11-25 00:00


az árokból


volt olyan életszakaszom amiben nem ismertem a színeket
nem hiányoztak
lényegesen könnyebben tudtam tájékozódni
a szürke számtalan árnyalatában feketével meghúzott
határok mentén
könnyebben felismertem a falak árkok mozdulatait
a létrák kapaszkodásaiban a miérteket
a mozgó és a mozdulatlan testek átjárhatóságán
néha gondolkodnom kellett
de többnyire önként kínálták labirintusaik kijáratát
akkor is
amikor összecsődített gondolataim még csak a bejáratot keresték
felelősséggel nem tartoztam senkinek
és az elkótyavetyélt idő sokkal nagyobbnak tűnt ahhoz
hogy bármennyit is próbáljak még megmenteni a hátralevőből

aztán megérkeztek a színek
minden idegszálamat megfeszítve próbálom nem felismerni őket
és most ott tartok
hogy nem tudom mit akarok magamtól
azt sem tudom hogy mit akarhatnak tőlem a színek
akarnak-e egyáltalán bármit is
azonkívül hogy bámultatják velem
folyton villogó tarkábbnál tarkább színfeleslegeiket
a szerteszét száguldozó utak egyre táguló árkaiból




326. [tulajdonos]: pheidoloqeton2019-11-23 23:02


diversus


gyerekkorom – nyolc éves lehettem – egyik
utólag tagadásba került – de mostanában rémálomként kísért –
tette a hangyák háborúztatása volt

a megbolygatott hangyaboly védelmére rohamozó hangyákat
gyufaskatulyában átvittem egy távoli terep
sürgő-forgó dolgozói közé
előfordult hogy szedegetés közben rámtámadtak

gyerekésszel is fel tudtam fogni hogy igazi élethalálharcokat látok
pusztították egymást rendesen
folyamatosan új és új alakzatokba rendeződtek úgy
hogy lehetőleg mindig a legkisebbek kerüljenek a harcvonalakba
menekülő hangyát soha nem láttam
mindegyikük addig küzdött míg meg nem ölték
néha góliátszerű lények küzdöttek apró termetű idegenekkel
ezek voltak a legizgalmasabb mérkőzések
mert az egy az egy ellen párbajokban néha ugyan győztek
a méretesebbek
de a kicsik mozgékonyabb csapatmunkája sokkal
eredményesebbnek tűnt
hárman-négyen támadtak egy gólemre és szempillantásnyi idő
alatt szedték le a fejét

pár napja egy méretes gyomnövénnyel együtt hangyák százait
zúdítottam magamra villámsebesen söpörtem le őket
nem éreztem hogy egynek is lett volna ideje belém marni
de ma reggel apró fehér hólyagok keletkeztek a kezemen

és váltak is vörös foszlányokká szinte azonnal mint gyerekkoromban
vagy a hangyák kollektív emlékezete végtelen vagy az én szervezetem őrizte
meg emléküket az idegdúcaimban



325. [tulajdonos]: szerény ábránd2019-11-21 22:21


üres mezőben


az élet?
nos igen!
mint minden amihez kötődik és amihez köthető
végtelenül egyszerű a maga végtelen bonyolultságával
az évszaknak megfelelően bogarászom most is a kertet
szüntetek meg nekem nem tetsző életeket
és nincs bűntudatom az ilyenkor halmozódó
fekete zsákok látványától
illetve mostanában van annyi
hogy kialakítottam egy komposztálósarkot
ahol a jövőben
a kert menthetetlen veszteségei újrahasznosíthatóvá válhatnak

égetni is lehetne persze
de nem célom az egyébként is dugig szennyezett légkör további károsítása
azt tervezem hogy ezt magammal sem teszem
már tavaly elkezdtem nevelni azt a diófát
amit majd
– természetes és minden belémnevelt viszolygásom ellenére –
ideig-óráig táplálni fogok
szakszerű komposztálással lebontott alkatrészeimmel
majd egyszer valamikor a nagyon távoli ősősjövőmben
lenne a diófám helyén diófámból faragott pad mellett
földbekapaszkodó rönkjéből meghagyva asztalnyi magasság





324. [tulajdonos]: csomagolás2019-11-19 23:54


előtt


most éppen semmi
ma nagyon kevés a remény hogy a semmiből más is lehet
például múltidézés
hozzá álmodva némi sejtést a bekövetkezett mai napról
amikor éppen nem történt semmi bennem
pedig utaztam
egész úton idomítottam a csendet
időnként esőverte pocsolya borzongásaként keresztezte az utam
néha repülőzaj tömítette el
de volt amikor máshol várt rám amikor találkoztunk
mint éppen most is
valahol itt van
és éppen azt próbálja meg elhitetni velem hogy nincs is sehol



323. [tulajdonos]: cél nélküli2019-11-18 10:51

billentyűkoptatás


költészeti termék-e Isten
elég gyakran felvetett kérdés
és bármennyire is berzenkedik ellene a hit
a válasz – többnyire erős köntörfalazások kíséretében –
igenként érkezik meg

folyamatosan keressük benne magunkban a választ magunkra
és folyamatosan beleütközünk egy rettenetes titokba
amiről csak végzetesen homályos elképzeléseink vannak
végzetesen homályos belső késztetésünk arra
hogy legyen bármennyire is abszurd az örök létezésünkbe vetett hit
tényként kell elfogadnunk létezése homályos sejtését
gondolati képleteinktől majdhogynem teljesen függetlenül

nagy valószínűséggel ez a homályos sejtés vezet a költői miszticizmushoz
ami úgy van hogy tulajdonképpen nincs
pontosabban csak rajtunk keresztül ábrázolható
így is csak igen erős megkötésekkel
belevilágít ugyan valamibe
amit nevezhetünk akár múltjával ábrázolt jelennek is
de a belőle kikövetkeztethető jövő iszonyatosan bizonytalan

a költészet ezt a bizonytalanságot vállalja fel
amennyiben kérdésessé teszi az alkotó bizonytalanságát
önmaga jelenlétének minden pillanatában
képzelőerőnk korlátlan
önállításainkban képesek vagyunk elpusztítani azokat a kérdéseket is
amik válaszokra kényszeríthettek volna bennünket burjánzó látomásaink
értelmezéséhez



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-12-05 16:31   Napló: K.Mária
2019-12-05 16:14   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-12-05 15:57   Napló: Hetedíziglen
2019-12-05 15:15   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-12-05 12:53   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-12-05 12:50   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-12-05 12:49   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-12-05 12:41   új fórumbejegyzés: Oláh Imre
2019-12-05 12:25   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-12-05 12:11   új fórumbejegyzés: Bara Anna