DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36873 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Vörös István
  Kilátás a nyárból
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: KÖLDÖKZSINÓRSATÖBBI
Vajdics Anikó: Gyanúsan nélkülözhetetlen
Albert Zsolt: Az ember aki utcának öltözött
Petz György: Nagy levegőt!
Vezsenyi Ildikó: álom, abúzus, leporellóval
Bánfai Zsolt: Teleszubjektívvel III.
Busznyák Imre: utcaszerpentin
Kiss Anna Mária: nyereségvágyból elkövetett alvás
Szakállas Zsolt: RAGÁLY
Bara Anna: foghíjas vigasz -
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 2 órája
Nyári lászló 2 órája
Tóth János Janus 3 órája
Szakállas Zsolt 7 órája
Albert Zsolt 19 órája
Péter Béla 20 órája
Busznyák Imre 1 napja
Aranyi Gábor 1 napja
Nagy Katalin Erzsébet 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Takács Éva 1 napja
Bara Anna 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Oláh Imre 3 napja
Vajdics Anikó 3 napja
Szilágyi Erzsébet 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
DOKK_FAQ 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 45 perce
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 órája
Annuska versei (Hetedíziglen) 2 órája
nélküled 2 órája
Bara 3 órája
Vendég 7 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 7 órája
Sorrento 15 órája
Baltazar 16 órája
útinapló 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
leállósáv 1 napja
történések 1 napja
mix 2 napja
Conquistadores 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2020-01-17 14:16 Összes olvasás: 15360

Korábbi hozzászólások:  
347. [tulajdonos]: ködbezárt2020-01-15 23:39


változatlanság


észrevétlenül ismerted meg magad
de mire
már semmire sem voltak jók az ismereteid
kapkodtad a fejed
hogy ni csak ez is az is amaz is mekkora nagy lehetőség lett volna
ha
és itt rendszerint egy jókora önismereti balegyenes következik
hogy már megint merre kóvályogsz
ahelyett hogy tisztességes öneutanáziát szerveznél a nyavalyáidnak
– természetesen a fél de itt-ott egészen hülye „önalkotás” mániád
érdekében –
és végül
még egy krisztusi csodatételt is beálmodozol
önzésből
mert azért – nehezen ugyan de rájöttél
és ha már
akkor valld is be őszintén –
reménytelen eset
ha valaki még azokat sem utálja akiket éppen utálni szeretne





346. [tulajdonos]: bontatlan2020-01-11 00:01


utazás


várótermi padok sora
szórvány árnyékok a valószerűtlenül kopott falakon
aludni nem tudsz
hibáid úgy nyüzsögnek körülötted
hogy legszívesebben bekuporodnál egy sarokba
kivárnád míg
a köréd tokosodó csendet egy hirtelen légáramlás
átpréselné a falakon
ki a vágányok közé ahol már rég nem járnak vonatok
de a sínek mellett mindenki úgy tesz
mintha várna valakire vagy valamire akivel vagy amivel
meg lehet majd érkezni valahova
és tolongva-lökdösődve máris eljátszod a megérkezést
beözönlesz a szűk utcák félhomályába
és amikor meglátod azt amiért idejöttél
azonnal visszafordulsz hogy rátalálj az útközben elveszett várakozásra



345. [tulajdonos]: meg-2020-01-10 23:57


jegyzés


megint csak itt és már-már mániásnak
érzem magam
hol élő magam görgetem sziklaként le és aztán fel
a folyton belém akadó úttalanságomon

görgetem hit nélkül
egyre mihasznább limlomjaimat
tele megválaszolatlan megválaszolhatatlan kérdésekkel
és azt is alig merem elhinni hogy vagy

kövek érzések araszolnak veled
felforrósodott tenyérnyomok az arcodon
és a visszafordíthatatlan fal
ahonnan és ahova látványosan szűkülsz

talán egy vályogház képe megmenthetne
talán akkor is ha hazudnom kellene miatta
hiszen innentől már úgyis csak kitaláltam
neked
azt a tehénszarillatú nyárikonyhát


344. [tulajdonos]: nyom-2020-01-07 14:59
vonalak


aztán elém bassza a nézeteit
mintha trágyát szórna vasvillával
kiművelt lendületes mozdulataiban ott van az a gőg is
ami kizárólag a hasznot hajtó cselekvések sajátja
a semmitől visszanemriadók kemény indulati jelzése
hogy ez a terület az enyém
ahol a te érdeked körülbelül annyit ér mint a gatyádba eresztett fing

szórja úgy
mint majd évszázadokkal ezelőtt a történelem tanárom szórta
rám az ismereteit
a világ megváltásáról a szűklátókörű akarnokok társadalmában
ahol a pénz a minden mert annak van kiszolgáltatva még a hatalom is
szinte észrevétlen a mozdulat amivel a forradalmi felfordulások
ötödik napján átsétál a határon

aztán megint itt és kitömött zsebbel nyomja azt a rizsát
amit már majdnem elfelejtettem
lehet hogy nem személyesen ő de a szöveg annyira ismerős
hogy még a csibészes vigyorából kiteljesedő szenilitást is érzékelem
a karakteresnek szánt lendületben
a világ meg csak megy a maga feje után és baromira leszarja
hogy még mindig hazug mesékkel házalunk a létezéséről



343. [tulajdonos]: megszürkült2019-12-31 14:49

nógatás


ha tudnád mi zajlik benned nem menekülnél a gondolataid elől
heveny gondolatvázlataid közé
szétzsibbasztani velük az érzéseidet
amik megpróbálnak levezetni létezésed gyökeréig
hogy felismerd azt is amit eddig mélyen titkoltál
hogy már nincs
de valószínűleg eddig sem volt jogod fájdalom nélkül élni

ha tudnád mi zajlik kívüled a nagyvilágban
– beleértve a közvetlen szomszédságod is –
könnyebben határozhatnád meg kötelékeid szükségleteit
nem intéznéd el egy üveg borral kifogyott öltönyeid szükségtelen
szétosztogatásával a karácsonyt és a születésnapjaik megünneplésére is
több és szebb szót szentelnél – a szó szoros értelmében – mint eddig
és talán levakarnád magadról a jégvirágokat

ha tudnád mi zajlik a nagyvilágban
hogy mennyire olcsó lett megint az emberélet és hogy
még mindig vakon hisszük a háború megoldja azt amit Isten kifelejtett
– ha kifelejtett egyáltalán bármit is –
élnél úgy hogy minden pillanatban
éreznéd belül hogy ez csak egy pillanat
az ébredésre szánt állandó várakozás pillanatából


342. [tulajdonos]: a2019-12-29 23:24

látogatás


nagyon sokáig azt hittem egyedül vagyok a világban
volt mozgás körülöttem
de körvonalai úgy mosódtak a belém foglalt mozdulatlanságba
olyan szakadozott lebegéssel
mintha állandóan hó szitálna

szürkévé fakuló fekete a homályos ablaktérben

azt hittem úgy vagyok része ennek a képnek hogy minden amit látok
ott van bennem és ugyanúgy részei a testemnek
mint a kezem lábam
a hangok
a lámpa időnkénti fénye és sötétsége is

nagyon ritkán jött valami meghatározhatatlan más és mikor elment sírtam

pontosabban nem tudtam hogy mi az ami végigfolyik az arcomon
rá a kezemre
és rajzolok vele mindenhova ablakra falra
amikor az árnyékaim letörölték újra megrajzoltam magamnak
de azt már csak én láttam


341. [tulajdonos]: megpróbáltam2019-12-28 20:36

nem megy


fáj
a hithagyás
pontosabban nem is fájdalom ez – gondolom az igazi
a marcangoló
majd csak ezután jön – inkább olyan
mint aki nem kap levegőt
még pontosabban
szívja magába és érzi is az áramlást
a mellkas jelzi hogy működik a mechanika
a szív is veszett sebességgel pumpálja a vért
mégis úgy érzékeled hogy kész
véged
pillanatokon belül megfulladsz
térdre esve önkéntelenül
fohászkodsz – anyádtól tanult rég elfelejtett imákkal –
valamiféle bűnbocsánatért valakihez
aki talán még emlékszik is rád és hajlandó szenvedésre cserélni
megváltásod
de rettegsz hogy megismerkedve vétkeiddel
nem adnál lehetőséget magadnak – bármennyit is szenvednél értük –
a megbocsátásra



340. [tulajdonos]: így most2019-12-25 23:52

mert csak most


az utcák lucskos zajáról a másnap
ébredező fülzúgásaiban és az utána bekövetkező fojtott
csendről
a halálról is persze bár nem szívesen
mert mennyire elcsépelt már hogy amikor boldog az ember
erősödik benne a félelem is
így ünnepek idején néha az üvöltésig
hogy ne ezt és ne így
de ha már csak így tudod mérni a nagyvonalúságod
legalább ne dicsekedve tedd
hogy te még ezt is és erre is
amitől a kicsiség még kisebb lesz
de te a megaláztatást még így sem érzed ki belőle
az ikonikus képből a zsebredugott kézzel míg a másikban
ott nyújtózkodik alattomosan az alamizsna
a zsák krumpli a sáros töredezett úton vonszoló öregasszonnyal
amikben a majdani elmúlás egyre riasztóbbra torzul
a választott és a választottak által közpénzből létrehozott
kiválasztottak alkalomszerű nagyúri gesztusait látod
és nem érted hol vagy és hogy kerültél megint ide
– vagy nagyon is érted –
ahol a félelem és az irigység kényes egyensúlya
dönti el a sorsod
és rettegsz
– de lehet nagyonis élvezed –
hogy a majdani diktátorság felett
velünk mészároltatják le egymást volt hűbéreseid


**

olyan mint egyszer
nagyon régen
amikor még úgy hittem fiatal vagyok
aki vagyok

kedves gesztus hogy eszembe jutott
bár régóta tudom az ilyesmi soha nem szándékos

úgy kezdődött mint majd minden karácsony
kötődött hozzám
de én már annyira nem

borostyánszíne volt
de hogy valójában milyen
az
máig megfejthetetlen

talán titokszó
egy másik kor üzenete

ismétlődő félhangok a csendben
saját terét formázza mindegyik
saját ketrecek
az egész úgy néz ki mintha ébredéskor zuhannál álmodba
ottfelejtve magad a tudat mezsgyéjén

szűkölve figyelsz

nem tudod eldönteni mire
és
minek


339. [tulajdonos]: csakis azért mert fáj2019-12-18 22:20

az a rohadék fogam


hogy napok óta fáj a fogam az kétségtelen
dehogy mennyire fáj benne a karácsony arról fogalmam sincs
zsigereim önmagukban is bármire ki tudják vetíteni a rohadást
így innentől nem téma hogy honnan és meddig
a miért meg egy harsány legyintéssel régóta letudva
üszkös kanócvég
a maradék olvadékba dermedve minden olyan lélegzet
amiről még azt hittem hogy jelent valamit és ami számtalanszor
bebizonyította hogy én viszont számára semmit

ami persze így nem igaz
durván alattomos késztetés elhitetni magammal
hogy minden piszlicsáré ügyet kihasználva szabotálom az ünnepet
boldogan elvegyülök a boldogságvillogtatók között amikor éppen
nem fáj a fogam vagy másvalamim
és ha neadjisten államelnök lennék – istenmencs hogy adja! – én is
advent idején írnék alá minden olyan kormányzati rendelkezést
ami zablát szándékozik adni a rettegéskeltők szájába
advent idején


338. [tulajdonos]: ez a nap sem más2019-12-16 10:15

és mégis


nézek
ma csak nézlek
most is
pedig nem vagy előttem
nem láttam soha az arcod
de elképzelem anélkül hogy bármikor is találkoztunk volna
sok nagyon sok arcot láttam már
de egyiket sem tudtam elképzelni
próbálkoztam hunyt szemmel kikapcsolt hangok mellett
zuhatagok magányos vergődésében
jeges sziklák kapaszkodásában
imbolygó ösvényhidakon
záróra előtti kávéházak torokszorongató csendjébe
direkt visszautazva hogy hátha
de nem
sehol soha egyetlen látott arcot sem tudtam felidézni
a magamén kívül
ami úgy lebeg előttem mindig mintha tükörből nézném
vetített házak falán
mint most is
ahogy erős kontúrokkal meghúzott grafiti-színekkel
átáramlik rajta a tiéd



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-12-19 11:10 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-01-17 13:56   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2020-01-17 13:23   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-01-17 13:16   Napló: Hetedíziglen
2020-01-17 13:14   Napló: Annuska versei (Hetedíziglen)
2020-01-17 13:12   Napló: Annuska versei (Hetedíziglen)
2020-01-17 13:11   Napló: nélküled
2020-01-17 13:10   Napló: Annuska versei (Hetedíziglen)
2020-01-17 13:06   Napló: Annuska versei (Hetedíziglen)
2020-01-17 13:05   Napló: Annuska versei (Hetedíziglen)
2020-01-17 13:01   Napló: Annuska versei (Hetedíziglen)