NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2020-02-19 21:16 Összes olvasás: 16094| 360. | [tulajdonos]: az előző módosítása | 2020-02-17 22:30 |
kiértékelt
100 év
olyan volt ez is mint az emlékeim
egymáshoz tapadó
torlódó tisztánlátásai a múltnak jelennek
a visszatérés-távolodás dimenziótlanságain bukdácsoló őshüllő
lenyomatok képződései a mában
amik talán csak tegnap léteztek
képregényformátumban és lefordíthatatlan buborékszövegként
átfonja a napi hírek méltóságát
ahol a jelent úgy tünteti fel a múltban
mintha már találkoztunk volna egy képzeletekkel sűrített és
elfelejtődni képtelen álomvilágban
ahol ébredés nélkül figyeljük a folytatást
elvárva hogy folyamatosan elkövetett bűneink és ostobaságaink következményeit
mások tegyék jóvá
egyébként nálunk minden a legnagyobb rendben
főleg ott
ahogyan és ahova saját lábon feljutottunk
mintegy ránk jellemző szívósságunk és hitszeretetünk jutalmaként
nem árt ezt folyamatosan és a leghatározottabban leszögezni
mert lényegessé válhat minden apróság amikor majd elaprózhatnának bennünket
azóta felaprítódott ellenségeink
|
|
| 359. | [tulajdonos]: értékelt | 2020-02-17 09:31 |
100 év függés
olyan volt ez is mint az emlékeim
egymáshoz tapadó
torlódó tisztánlátásai a múltnak jelennek
a visszatérés-távolodás dimenziótlanságain bukdácsoló őshüllő
lenyomatok képződései a mában
amik talán csak tegnap léteztek
képregényformátumban és lefordíthatatlan buborékszövegként
átfonja a napi hírek méltóságát
ahol a jelent úgy tünteti fel a múltban
mintha már találkoztunk volna egy képzeletekkel sűrített és
elfelejtődni képtelen álomvilágban
ahol folyamatosan várjuk ébredés nélkül a folytatást
a szerzett sérülések jóvátételére tett ígéretek
rajzásában
mintha minden a legnagyobb rendben
ott
ahová és ahogyan saját lábon feljutottunk
rutinból
ránk jellemző szívósságunk és hitszeretetünk következményeként
mert lényegessé válik minden apróság amiben elapróznak bennünket
azóta felaprítódott ellenségeink
|
|
| 358. | [tulajdonos]: éjféli | 2020-02-15 00:05 |
szóbuborék
amikor rámtör a bölcselkedhetnék,
végiggondolom annak rendje-módja szerint a körülöttem létező
világ dolgait.
amilyennek mutatja magát,
és megpróbálom elhinni, hogy ilyen,
csak az én agyam látja olyannak, amilyennek nem szeretem látni.
széttartó kereszttűzben rohamozó csapatok.
semmi nem indokolja,
hogy ott legyenek a háborúk, ahol vannak,
de az emberiség atavisztikus csapdahelyzetei nem ismerik
a könyörületet.
tömeggyilkos hadicselekmények elől menekülő gyerekek
fagynak meg a lezárt határokhoz szorítva,
és ez a természetes.
álmosító robbanás-zaj a háttérben,
az előtérben metronóm-hang:
bizonyítékaink vannak, hogy egyes csoportok hatalmas pénzeket megmozgatva
hatalmas migránstömeg-rohamokat szerveznek Európa ellen.
hát igen.
értheted ahogy akarod.
magyarázhatod ahogy akarod.
ragacsos massza az arcom a szégyentől.
ragacsos massza az arcom a félelemtől.
Isten! ugye sejted már, hogy a félelmekből sarjadt gyűlölettel szemben
felesleges gesztus volt Megváltót küldened?
|
|
| 357. | [tulajdonos]: értelmezéseim | 2020-02-13 16:20 |
napi kerülgetése
ha bármit is értelmezni tudok
az már az enyém
a legtöbbjét kicsit félve vállalom
de idővel rendre megszeretem őket és ajánlom mások szeretetébe is
az útfelújításokat például
de legjobban az utak teljes cseréjét
beleértve a bennük alattuk meghúzódó közműhálózatok
részletes feltárását
hibáikkal és hibáik javításának kivitelezhetetlenségével
ilyenkor meghat a múlt jelen és jövő együttes látványa
kombinálva a magam tehetetlenségével
hogy a kapubejáró töredezett járdái már hozzám tartoznak
nekik ahhoz semmi közük
sosem volt és most sincs
ellenben tudnak valakit aki sürgősségi felárral
(mert célszerű lenne nem halogatni a bizonytalan jövőbe)
lejön majd belőle mondjuk hogy most egyszerűbb a felcsatlakozás
ezerrel megy az etetésem
amiből egy szó sem igaz
kitaláltam magamnak hogy ne merjek szólni a két négyzetméternyi
senkiföldje placcért
ültetek majd oda egy jelentéktelen kis bokrot
hogy ne mérgelődjön az ikrem se mikor kiáll a kocsijával
és a kijárata elé telepített lámpaoszlopot csak felém navigálva tudja
kikerülni
szóval bonyolulttá tehető az élet
ha napolgatjuk a döntéseinket
a rozoga test is csak röhög rajtam
hetek óta képtelen vagyok eldönteni hogy szív tüdő ér
vagy valami más szakrendelést keressek
ikrem egyik fele orvos ugyan de neki hiába nyitogatom a panaszládát
korodnak megfelelő mindened
egyetlen tanácsot azért adok
mélytengeri búvárnak már ne menj el
|
|
| 356. | [tulajdonos]: kapaszkodás- | 2020-02-10 23:31 |
változatok
kivesz egy szót a szövegből
megforgatja az üres térben
spontán képződő szavakból szópiramist rakosgat alá
megpöccenti
figyeli a szópiramis szavain lefelé patakzó szó rajzolatába
épülő gondolatain a szavak nélküli együttlélegzést
amiben folyamatosan változik
a visszanemtérés lehetősége
a zuhanás végén becsapódás nincs
csak huzal nélküli ingalét a sűrűvé forrósodott ürességen
szemrevételezve a lehetőségeit
úgy találja hogy számára kielégíthetetlen a választék
azt még nem tudja pontosan hogy majd mit kell értenie ezalatt
de mivel az elvegyülés már megtörtént
tudomásul veszi hogy bármennyire is szeretné
ezen már változtatni nem tud
és érdekelni kezdi a zűrzavarból kibontakozó csend viselkedésében
a zűrzavar lenyomata
lehet-e kell-e hinni annak a szónak a feltámadásában
amivel sokat játszott ugyan de amiben soha nem létezett
véletlenszerű feledékenységei hozták idáig
pontosított diagnózisa a demencia valamelyik bosszúálló változata
amelyik pont azokat az emlékeket törli amiket megtartani szeretne
a jelen szarságaihoz viszont kőkeményen ragaszkodik
az öregedésnek vannak gyerekes változatai is
nagyanyja kiszaladt hogy a kútkáva mögé bújva
kaviccsal dobálja meg az arrajáró fiúkat
fene tudja mi volt az ami előhívódott benne ilyenkor
visszament szemetesbe dobta a gondosan előkészített babért köményt
és dohogva szidta az ízetlen tojáslevesét
|
|
| 355. | [tulajdonos]: kitapogatott | 2020-02-08 14:28 |
visszaváltás
azt hiszem magam lövöm fejbe amikor ilyeneket írok
mint most is
élményközpontú irodalom
élményközpontú életkitakarás teszem hozzá én
de mit tegyek ha az én élményközpontúságom már évek óta
emlékközpontúvá züllött
az odáig rendben hogy kellő fantáziával vígan (esetleg nem vígan)
élőnek tűnő élménnyé tehetők a belső az elmúlt a gyűjtögetett bár
idővel torzult – mondhatnám morzsálódott – élményanyag
a kurvára régi
de viszonylagosan elfogadható állapotban tartott fizikai jellemzőkkel
de azért ne basszam át magam
ha tudom hogy az álmok már valódi álmok
és közük a valóságos élményekhez csak annyi
mint egy abbahagyott gondolatnak az önálló DOKK-kötethez
|
|
| 354. | [tulajdonos]: kifakult | 2020-02-05 23:52 |
időben
sehogy semmiféle formában nem illettünk össze
mégis valahogy összeállt belőlünk az egy
a senki más számára el nem fogadható egyetlen más
a magunknak nélkülözhetetlen magyarázat
hogy még mindig
akkor is amikor a miértek már nem tartoznak hozzánk
ja és az indulatok
a szembefordított tükrök szabálytalan bizonytalanságai
te mondtad és én nem hittem el hogy ott voltál
amikor felgyújtottad az egymásban tárolt emlékeinket
pedig milyen jó lenne most belegondolni
hogy vagyunk valahol egymást érintő érthetetlenségünkkel
gondoltam
a nyomtalanul eltűnés lehetősége mindenhol mindenki számára adott
és miután megjelentek az első repedések rajtam
úgy döntöttem hogy abbahagyom a megfigyelésünket
bár lehet hogy újra megtanulhatnám rajtunk az őszinteséget
de attól félek a tekintetünk elárulna
|
|
| 353. | [tulajdonos]: kapanyél- | 2020-02-02 23:20 |
szindróma
lehetne más de lehetne ugyanez csak másképp
ha nem úgy festődne át nyomorult igazságainkkal mint ahogy
mi maszatoljuk égre sárba
amikor hisszük az agyonhazudott szavakban
a merre és miért lefejthetetlen toporgásait
elhagyott eldobált képünk képződményein
tengődünk
roncsokból szedegetjük össze álmainkat
átverjük magunkat és átverjük egymást át
egymásban megtalált igazságainkat is
nehogy lángot kapjon a nagyító alá került gaz
talán ha elhinnénk valóságunkból azt az egyetlen tényt hogy élünk
ha csak egy pillanat tört részében éreznénk igaznak
ezt az iszonytatóan kegyetlen csodát
másképp formálódhatnának elvárásaink
magunkkal a világgal
amiktől bárhogy is szeretnénk hogy ez másképp legyen
most csak elmosódott torlódásaink vannak
amikben kételkedéseink
más és más néven próbálják felismerni egymást
|
|
| 352. | [tulajdonos]: parabola | 2020-01-29 23:24 |
az emlékképpé formálódásról
ma kimentem az utcára
az árnyékom úgy lebegett előttem mint egy leszakadt szárny
fordulásban láttam hogy egy kisfiú utánam bámul
pont olyan korú lehet – ütött be az emlékezetembe –
mint én voltam nyolcvan évvel ezelőtt
és láttam egy nagyon idős bácsit aki hatalmas kabátjában lebegve
átsétált a láthatáron
valószínű hogy ennek a kisfiúnak a képzeletében is így idéződöm fel
nyolcvan év múlva
amikor orra esik nagykabátja szélére lépve
|
|
| 351. | [tulajdonos]: repedező | 2020-01-27 21:13 |
jelenlét
mint lepke a fényhálóban
érzéseim szövetében vergődöm kapaszkodom
mérlegelem hiányaim kimeríthetetlen sötétségét
kell-e érdemes-e máshova menekülnöm
mint ahova gondolataim eljutottak
érzéseim
még leromlott állapotukban is igent mondanának
a valóság megtartására
velük és bennük súlya van a ragaszkodásnak
pedig látszólag már értelmetlen
tudatom gyakran meginog
félelmében mozdulatlanná dermed még ott is
ahol átsurranhatna a fényen túli világosságba
érzéseim arcokba kapaszkodva
tekintetek fényredőiben próbálják megtartani a még megtarthatót
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
