DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2784 szerző 35608 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Imreh András
  A váltótárs
Új maradandokkok

Duma György: Temetén
Tiszai P Imre: kilencedikről (jav)
Szilágyi Erzsébet: HÜBRISZ
Gyurcsi - Zalán György: most akkor mikor
Mórotz Krisztina: Még én sem nőttem fel
Szikora Erzsébet: metamorfózis
Vajdics Anikó: Kasztíliai Izabella – tanulmány egy sakkjátszmához
Bakkné Szentesi Csilla: költözők-
Farkas György: Attribútum (jav.2)
Bakos Fanni: bipoláris
FRISS FÓRUMOK

Berki Barbara Izabella 7 perce
Tiszai P Imre 1 órája
Vezsenyi Ildikó 3 órája
Mórotz Krisztina 3 órája
Tóth Gabriella 4 órája
Nagyító 13 órája
DOKK_FAQ 13 órája
M. Szabó Mihály 18 órája
Paál Marcell 21 órája
Szilágyi Erzsébet 22 órája
Bakos Fanni 23 órája
Pálóczi Antal 1 napja
Szatmári Gizella Emese 1 napja
Wesztl Miklós 1 napja
Vajdics Anikó 1 napja
Duma György 1 napja
Tesch Gábor Ferenc 1 napja
Bakkné Szentesi Csilla 1 napja
Albert Zsolt 3 napja
M. Karácsonyi Bea 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Szerdánként, kávé helyett 1 perce
Jó, ha a vége jó 57 perce
PIMP 2 órája
Graffiti 2 órája
Seholsincs 3 órája
Conquistadores 3 órája
Zúzmara 12 órája
Oswald Chesterfield Cobblepot 13 órája
Minimal Planet 14 órája
Baltazar 15 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 16 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 17 órája
Gyakorlótér 18 órája
leállósáv 22 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2018-10-20 12:20 Összes olvasás: 1039

Korábbi hozzászólások:  
34. [tulajdonos]: széljegyzetként2018-10-19 14:46

kéménybe írt betűk


nem értem rég hogy miért de ha már így alakult
elfogadom. a hála vagy bármi amit jóérzéssel
behelyettesíthetek kötelez hogy ne az össze-vissza
csócsált eldobott már senkineksemkell maradékot
nézzem benned a magam kudarcai helyett hiszen
semmi közöd ahhoz ahogy kettőnk között alakultak
közös vagy közösnek hitt dolgaink. kötelez az a mára
idióta viccé silányult tény hogy valaha barátodnak
tekintettél és bár mára ebből pozdorjányi sem maradt
elfogadom a tényt hogy jogodban áll minden be
jegyzéseddel hülyét csinálni magadból holott az értékeid
változatlanul ott lebegnek benned felhasználatlanul. le
begést írok mert amiket mostanában magad alá raksz
szakmányban hát módjuk sincs szegényeknek hol hogyan
érvényesítsék egyáltalán érdemes-e még bárhol
bárkinek is megmutatniuk magukat. aztán az is lehet
hogy tévedek és csak sokszoros önátbaszásaim egyike
lettél.

33. [tulajdonos]: félpróza2018-10-18 22:12

egészmúlt


gubbaszt magában
unos untalan ontja
állítmányként mindazt
ami még
sziklává vált agyának repedésein
átszivárog
pedig legszívesebben színekre bontva
hordaná fel
egy női testre
hogy a végén
résnyire szűkült szemmel figyelni tudná
a fürdőkádból kilépő modellt
ahogy hajladozva leengedi a színektől zavaros vizet
kiöblíti a kádat
nyúl a törülközőért
figyelme most pár pillanatra megoszlana
az ablakon vergődő lepke
a gyomorgörcs
és a női test részletei között
aki már utcai ruhában az ajtónál
megint spontán merevedésem lett
mondja magának félhangosan
a modell visszanéz
mi van a merevedéseddel
kérdezi
csak nem adtad fel az elv
veti még oda
a csapódó ajtó zaja levágja a szó végét
stílszerű ez is
gondolja
és a fürdőszobapadlón hagyott nedves törülközőt
lábbal beemeli a mosógépbe

alany állítmány egyeztetés rendben
csak az idősíkok nem engedelmeskedtek



32. [tulajdonos]: átfolyások2018-10-17 23:33
látáscsere


arrébb megyek pár métert hogy jobban lássam
kicsi törékeny és folyamatosan nevet
mindig azt hiszem rám
bárhova bármilyen szögben állok
magamon látom a pillantását
idegen lehetek neki nagyon
a sok megszokott között valaki aki
nem gügyög nem tapsikol nem piszkálja az ujjacskáit
csak néz rá
és azt hiszem még csak nem is mosolyog
az ő szemével látom magam és valóban nem mosolygok
mosoly nélküli lehet a tekintetem is
kíváncsiság sincs benne
csak ostoba kérdések a még ostobább gondolatokba
ágyazva hogy hogyan is lesz ezentúl
pontosabban olyasmi hogy ezentúl már nincs is semmi
ami én
külön kis élet aki hozzám tartozik ugyan
de mégis csak fényképekről fog ismerni
ez itt a dédi mondják neki
és még azt sem teszik hozzá hogy
emlékszel
mert butaságként hatna a kérdés
és a dédik különben is többnyire egyformák
csak képen léteznek
és a tekintetük
átnéz az őt figyelőn
mintha rajta túl keresnének valamit
ahol csak önmagukat látnák
a már soha meg nem történő eseményeken


31. [tulajdonos]: álballada2018-10-16 22:03

egy szerelemről


vállalható-e bármelyikünk hite
ha védtelenné tesz hatalmi őrjöngéseinkkel szemben

esetlen kérdés
de gondolj bele hogy neked sincs erre konkrét válaszod

csak faggatod magad
te hogyan és miért is tennéd azt amit hatalmi helyzetben

tartósan elkerülnél
és rádöbbennél hogy a hatalom nem ismeri a hűséget

abban a pillanatban ahogy
gyengülni látná a hited megcsalna egy énekes koldussal

30. [tulajdonos]: metamorfózis2018-10-15 21:30

a hála


ha pénzed van, mindened van.
mondta később apám, mikor előkerült,
de nem hittem neki. egyrészt, mert a minden
és a semmi között akkor még nem láttam különbséget.

másrészt azért, mert a két pengőnyi bérért
kezet csókolt anyám a tiszttartónak.
gyűlöltem őt is, és a két pengőt is.
mindkettőt a sárba tapostam

volna. úgy éreztem, ha kicsit is
nagyobb leszek, rablónak állok. anyám
munkát könyörgött tőle másnap is, és ha kapott,
mondta, a nyár végén új ruhát veszek neked, meglásd,

ne úgy menj iskolába, mint akinek se anyja, se apja.
meglásd, veszek. és bólogatott hozzá. és talán
sírt is. nem láthattam tisztán, mert akkor
este szemerkélt az eső. most itt vagyok

a minden és a semmi között örvénylő
látomásvilágban, ahol egy dölyfösen mosolygó
tisztviselőnek kezet csókol egy öregasszony, észre
sem véve, hogy a baksisért unokáitól lopták
át múltjából a jövőt.


29. [tulajdonos]: őszi sanzon álszonettben2018-10-14 20:43


a szürköleti határtól húsz méterre


neked ezentúl semmit sem mondok
mondja s nagyokat nevet hozzá
viccesnek gondolja pedig nem is vicces
az örök némaság fogadalma

lefelé megyünk hosszú a kertvég
a lábashang ide nem zörög fel
kitámasztja a kapu szárnyát
a soha le nem száradó naplemente

ne is mondj semmit mondanám de
eszembe jut bármit is mondok
úgyis azt hinném nem szeret már

sétálunk tovább a lihegő csenden
az önmagunkat sem látomásban
zörög a kulcs és még haza sem értünk

28. [tulajdonos]: metamorfózis2018-10-13 22:46

amikor egymáshoz érve úgy vagyunk még
hogy jó az érzés és tétje szinte semmi
bármikor elszakadhatunk bármerre
és számonkérésre okot sem találsz
tovább léptél és talán majd később vissza
ha mégsem csak apró bizsergés marad
és az elhagyott szándék öntudatlanul
olvad át a megsejtett mai
emlékezésekbe

amikor mások érveit hallgatod
hinni kezded hogy létezik talán
olyan közös igazság amin felfénylenek részigazságaid
és ezután már tetteid soha
nem ütköznek
legfeljebb
úgy gondolsz rájuk mint szükséges áldozatra
és befogott orral hagyod hogy a dögkút
oltárrá nemesedjen

amikor így elbambulsz magadnak
vadabbnál vadabb gondolatokat tákolsz
iszonyú felelősség
azt hinni hogy szükséged lehet bárkire
aki hozzád mer csapódni
hogy benne élj
ugyan már
ne nagyzolj
most és így vagy úgy „mint aki sehol nincs”

27. [tulajdonos]: versképzés22018-10-12 15:58

esténként ugyanez


ha hátranézel morzsalékos sziklafalat látsz
kamaszként próbálod megmászni

félúton járhatsz
amikor visszatéved a pillantásod

megmarkolod a feletted kapaszkodó satnya fűcsomót
amiről két óra múlva tűzoltók feszegetik le az ujjaidat

két teljes órán keresztül opálos ködben kering
feletted a nap
kézfejeden lila árnyékok futkosnak
és mindről azt hiszed húsevő gyík

változatlan ebben a két órában minden más
történés nincs
csend van
kibírhatatlan késztetés a repülésre
és a test nem engedelmeskedik



26. [tulajdonos]: versképzés2018-10-11 22:55
füstszerű tükörkép


csontos kezével végigszánt az arcán
rezzenéstelen tekintetek az ablakok öblében
hátrafelé
ki egészen a kertig
és onnan ahogy próbál visszatalálni
egyre bonyolultabb íveket ír le
a hegyoldalra

tenyerén kifakadtak a göbök mire leér az álláig
megigazítja rajtuk a megcsúszott bőrt
újra halántékához igazítja a hevedert
és ahogy a kerék megcsikordul
már tudja hogy menthetetlenül besorakozott
a győztesek közé
ezen még szeretne elgondolkodni
de bőrébe ivódott az előbbi tapasztalat
ha most megáll
sokkal nehezebb lesz újraindulni

lassan oldalazva feszíti meg csupasz talpát a
meg-meggördülő köveken
minden lépésében ott a visszacsúszás veszélye
lábikrájában
változatlanul ég a fájdalom

még felpréseli magát a kapuig
de egy óvatlan mozdulattól bekattan a zár
csak a kőfal és felette a szögesdrót
versfüzetből kitépett üres lap


25. [tulajdonos]: 002018-10-09 23:57
„állapodjunk meg döntetlenben”:-))


hogy
általában az igazságból
ugyanúgy a hitből és a hozzá tapadó kételkedésből
sem lehet levezetni a magunk indulatait

viseli mindenki az általa bevilágított utat
a látottakat értelmezi ahogy tudja
a többit rábízza a véletlen kényszerekre

huszonhét évesen biztosan tudtam hogy mindenben
igazam van
hajtott a magamba vetett vak hit
néha kételkedtem ugyan a látszat kedvéért
legalább magam előtt ne tűnjek nagyképűnek
de szinte minden alkalommal elballagtam
az elviselhetetlenség határáig
hogy ott sértődötten nyalogassam
az elviselhetetlenül ostobának tűnő
környezetem sebeit

viszonylag rövid idő alatt rájöttem
hogy semmiben sem volt igazam
és máig sincs

amit őszintén sajnálok
mert sokkal könnyebb volt elviselni magam
és környezetem hittel kombinált elvárásaimban


így aztán gyűlölni sem tanulhattam meg
magamon kívül senkit
magamat is csak azért
mert mi a büdös francért kellett megtartanom
a kételkedés jogát
hogy mindig mindenben igazam legyen
akkor is ha nincs





Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-10-14 07:50 Kosztolányi Mária
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
2018-08-14 19:14 Bátai Tibor szubjektív
2018-08-11 07:26 Bakkné Szentesi Csilla
2018-08-10 18:27 Szemezgető/Ivànyi Mònika
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-10-20 12:39   új fórumbejegyzés: Berki Barbara Izabella
2018-10-20 11:49   Napló: Jó, ha a vége jó
2018-10-20 11:31   Napló: Jó, ha a vége jó
2018-10-20 11:26   új fórumbejegyzés: Tiszai P Imre
2018-10-20 10:47   Új fórumbejegyzés: Berki Barbara Izabella
2018-10-20 10:16   Napló: PIMP
2018-10-20 09:49   Napló: Graffiti
2018-10-20 09:36   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2018-10-20 09:34   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2018-10-20 09:33   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó