NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2019-09-18 10:58 Összes olvasás: 12070| 283. | [tulajdonos]: jövőbe | 2019-09-17 23:04 |
szivárgó múlt
láthatatlan az idő
mondom most
pedig eddig is láthatatlan volt számomra
tudom – eddig is tudtam – hogy ez nem mentség
de könnyebb volt nem foglalkozni vele
mint latolgatni a múlt és jövő folyamatos viszonyát
a folyamatos jelenben
kiszáradt kútba ejtett gondolataim zuhanás közben
legyintek rájuk nagyvonalúnak sejtett mozdulattal
és lépnék tovább
de támasztékaimba kötözve eddig sem ment
most mégis miből gondolom hogy önszántamból
sikerülne kihúznom – mint egy méhfullánk --
a belém szakadt időt
|
|
| 282. | [tulajdonos]: paradoxon | 2019-09-16 23:51 |
egy vizsgálati megbeszélés margójára
bármire nézel azonnal láthatatlanná válik
nem tudsz üzeneteket küldeni feléjük
és az ő üzeneteik is elvesznek láthatatlanságod mögött
figyeled ugyan a körülötted megfigyelhető dolgokat
egyre erősödik benned az érzés
hogy a létezésükhöz nemhogy közöd nincs
de azonnal el is tünteted felmerülő kérdéseidet
válaszaikkal együtt
mindezt úgy hogy kétségbevonhatatlan bizonyítékaikkal
pontosan azt a képet rajzolták meg rólad
amin éppen láthatatlan vagy nélkülük
|
|
| 281. | [tulajdonos]: nem szeretném végignézni | 2019-09-15 22:56 |
ahogy távozom
találkozni – ha szeretnék is veled –
egyre inkább nem tudok.
egyre hidegebbek az éjszakák, és a vénülés
fázékonnyá tett.
mélyül bennem a csend – talán ez már
készülődés a végső hallgatásra – ha úgy veszed,
hogy eddig minden szavam, minden leütött betűm búcsú volt,
megértheted pályaudvaraink magányát is.
máig nem tudtam csatlakozást találni hozzád,
és lassan magamhoz is el-elfelejtem hogyan
juthatnék: elnéztem egyszer a menetrendet,
és azóta nincs bátorságom vonatra szállni.
|
|
| 280. | [tulajdonos]: a közeledés | 2019-09-14 22:56 |
hátrányai
nekem is vannak hazugságaim
-- gondolom mindenkinek de nem szeretnék
arra a szintre kerülni ahol mások hazugságaival
kellene védeni a magamét –
a magam hazugságai néha szórakoztatnak
de mostanában többnyire bosszankodom rajtuk
mert azonkívül hogy átverem magam velük
-- néha már ok és cél nélkül –
úgy viselkednek mint egynéhány állam
egynéhány vezetőjének egynéhány mamelukja
akik rejtélyes okból – nem is annyira rejtélyes --
szeretnék elhitetni népükkel hogy a mocsár
az tulajdonképpen hegy amire lehet és kell is építkezni
ilyenkor elmélázgatok a tényeken
elidőzgetek bőségesen építgetett légváraim szélesvásznú
változatain
és keserű mosollyal nyugtázom
hogy sajna még mindig a valóságban élek
ami annyira azért nem is sajnos
ha tudom hogy a valóságon kívül nincs semmi
|
|
| 279. | [tulajdonos]: a ki- | 2019-09-11 14:44 |
választott
ez megint olyan mint mikor azt mondták
bármit kérdezhetsz mindenre válaszolunk
és ha majd mindent tudsz
rádöbbensz hogy folyamatosan hazudtunk neked
de te nem fogod elhinni
és ugyanazzal ugyanúgy csukod nyitod az ajtód
mint mikor még falak álltak körülötte
kimagyarázhatod magad
hogyne
de ettől még tisztábban látod azt a helyzetet
amiben palira vettek
és az eszközeiket is olyan ismerősnek látod újra
mintha már használtad volna őket valamikor
valaki más kezében
rámosolyogsz a felismerésre
és megpróbálod a lehetetlent úgy tenni mintha nem tartoznál
a magadfajta szánalmas senkik közé
akiket éppen most saját hülyeségeik kápráztatnak el
annyi mindent felismertél már hosszú életed alatt
hogy jogot kaptál erre is – magadtól persze ki mástól –
mától élvezheted elkötelezetlenséged privilégiumait
|
|
| 278. | [tulajdonos]: pillanat- | 2019-09-08 23:41 |
kép a félelemről
most éppen vihar érkezett
egész nap készülődtem rá
szinte óránként megnéztem a radarképet és még késő délután is
reménykedtem hogy az előrejelzések csődöt mondtak
de sajnos nem
szinte percnyi pontossággal és nagy sebességgel megérkezett
nehéz éjszakám lesz
egyébként sem alszom sokat
de ilyenkor csak bámulom a plafont
-- pillanatnyilag a képernyőt --
és megpróbálok nem gondolni semmire
ami rossz taktika ugyan
de még mindig jobb mint altatóval kóvályogni
a villámlás-dörgések kiváltotta felriadásokkal tarkított rémálmaimban
|
|
| 277. | [tulajdonos]: játék | 2019-09-06 22:48 |
Miről olvasnál szívesen verset?
az életről
a habzó kibaszott pillanatok alatt szétomló
és ugyanazokban a pillanatokban is gyönyörűségesnek
érzett életről
a magaméról és mindenki máséról
a segítség nélkül útszélén vánszorgó szegényekéről – ne
is essen itt több szó róluk
mert minek is?
hogy dögölnének ki minél előbb! –
ugyanúgy mint a légifolyosókon grasszáló
közhivatalnokokról
(akik természetesen nem „lekötelezettek” hiszen a kor
szellemének megfelelően ők köteleztek le másokat
– az meg hogy ki hol kapaszkodik a kötélen
az a mi hátunkon mászva mindegyis –
„mindannyiunk büszkeségére és gyönyörűségére”)
mondjuk a szerelemről szívesebben
arról amelyikben megbillen a szív és csak ő diktál
még akkor is
ha az esélyeidet már réges régen eltaktikáztad
és eszedbe sem jutna újrakezdeni
mert a megszerzett semmi többet ér mint a mindenféle
indokkal sebtében összekotort szexuális együttlét
-- ez úgy baromság persze ahogy leírtam
de ahogy vénül az ember
úgy lepődik meg néha életélményeinek hordalékán –
szóval bármiről
lehet egy láthatóan szerepvesztett kerti csapról is
és lehetne erről
https://ugytudjuk.hu/cikk/elkepeszto-kegyetlenseg-eveken-at-kinozta-es-verte-szuleit-es-mozgasserult-nagymamajat-egy-koromi-ferfi
egy istentelenül jó drámát írni
belesűrítve az analógiába minden önző és önzetlen
szeretetünket
önfeladásunkat és rettegésünket az életösztönbe
|
|
| 276. | [tulajdonos]: lángoló | 2019-09-04 22:54 |
sötét
nehezen tudnám elviselni a visszatérő kamaszkorom
pedighát időnként újra és újra bejelentkezik
a frászt hozva rám és környezetemre még az a pár
pillanat is
amit újra és újra együtt kell töltenünk
cselekvésképtelen állapot
kifelé és befelé egyforma élességgel figyel
bár pontosnak és fontosnak hitt következtetéseit
rendre leszarom
mégsem tudom lepergetni magamról azokat a kérdéseket
amiket feltesznek
és amikre nagyon-nagyon elszánt következetességgel
nem szeretnék mondani semmit
padlás és zsúpfedél
kísértő párosítás
a sötét hasítékait átfedő derengésben
feltételezések elágazásain várakozó csapdahelyzetek
irányítani szeretné a kezében tartott gyufa sercegését
egymásra torlódó félelmei alól félelmek menekítik ki
ezt ne
ezt még ne
megnyugtatja a halasztás
|
|
| 275. | [tulajdonos]: parafrázisok | 2019-09-03 21:18 |
(kútba ejtett fény)
nincs kétségünk. nincs. ha volt is valaha kérdés,
határtalan lett mára az egyetértés.
herceg, figyelj! az ablakod üres
így manapság mégsem hagyhatod,
mert testté lesz benne könnyen a végtelen.
tudod? a semmi! a garázda szó.
talán az egyetlen maroknyi jó.
lehet, kelendőbb lesz majd mint
megannyi kósza hit, mit köztünk ma
tele szájjal szórsz.
fák közt cikázó fény, ahogy kinősz,
de mögötted
vadul burjánozni kezd egy puszta sáv.
lélek fagyasztó, festetlen világ
amihez elér. amihez nem, az is sivár
arcod formálja. benne a múlt, pont mintha
álmod nyelt volna el, és köpne át üres
ablakodon üres szemgödrödbe vissza.
|
|
| 274. | [tulajdonos]: mintha | 2019-09-01 22:53 |
épp mennék
persze időnként el kellene menni nekem is
hacsak gondolatban
de mindenképp ki ebből a cseppfolyós állapotból
amiben most
nem menekülésvágy ez
inkább rálátást igénylő távolságtartás
életidőm feltételezett rövidsége lehet az igény oka
és a kíváncsiság hogy fel tudunk(merünk)-e nőni mint nemzet
a toporzékolós köpködős önzőmód nihilizált jelenből
vagy hagyjuk az egészet a büdös francba essen úgy ahogy puffan
játsszuk tovább a vadmajmot hátha mások is gusztust kapnak
a nézeteltérések kocsmai szintű rendezésére
ha netán kihajítanának bennünket (nem fognak) a kulturövezetből
majd bebasszuk az égő viharlámpát az ajtón
és ügyesen kikapkodjuk a gesztenyét a tűzből
-- ha most egyáltalán maradna még utánunk bármi is --
ami
valljuk be hogy eddig még módjával sem sikerült
árpád is csak azért tudott idetapadni szedett-vedett hordájával
mert kellemetlen érzés lehetett az egységes szláv tömb
az ébredező germán (birodalmi) öntudat hátában
nem vagyok vátesz
csak kicsit
nagyon kicsit keserűbb
mint amennyi elég lenne a kussoláshoz
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
