NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2018-10-20 12:20 Összes olvasás: 1039| 34. | [tulajdonos]: széljegyzetként | 2018-10-19 14:46 |
kéménybe írt betűk
nem értem rég hogy miért de ha már így alakult
elfogadom. a hála vagy bármi amit jóérzéssel
behelyettesíthetek kötelez hogy ne az össze-vissza
csócsált eldobott már senkineksemkell maradékot
nézzem benned a magam kudarcai helyett hiszen
semmi közöd ahhoz ahogy kettőnk között alakultak
közös vagy közösnek hitt dolgaink. kötelez az a mára
idióta viccé silányult tény hogy valaha barátodnak
tekintettél és bár mára ebből pozdorjányi sem maradt
elfogadom a tényt hogy jogodban áll minden be
jegyzéseddel hülyét csinálni magadból holott az értékeid
változatlanul ott lebegnek benned felhasználatlanul. le
begést írok mert amiket mostanában magad alá raksz
szakmányban hát módjuk sincs szegényeknek hol hogyan
érvényesítsék egyáltalán érdemes-e még bárhol
bárkinek is megmutatniuk magukat. aztán az is lehet
hogy tévedek és csak sokszoros önátbaszásaim egyike
lettél.
|
|
| 33. | [tulajdonos]: félpróza | 2018-10-18 22:12 |
egészmúlt
gubbaszt magában
unos untalan ontja
állítmányként mindazt
ami még
sziklává vált agyának repedésein
átszivárog
pedig legszívesebben színekre bontva
hordaná fel
egy női testre
hogy a végén
résnyire szűkült szemmel figyelni tudná
a fürdőkádból kilépő modellt
ahogy hajladozva leengedi a színektől zavaros vizet
kiöblíti a kádat
nyúl a törülközőért
figyelme most pár pillanatra megoszlana
az ablakon vergődő lepke
a gyomorgörcs
és a női test részletei között
aki már utcai ruhában az ajtónál
megint spontán merevedésem lett
mondja magának félhangosan
a modell visszanéz
mi van a merevedéseddel
kérdezi
csak nem adtad fel az elv
veti még oda
a csapódó ajtó zaja levágja a szó végét
stílszerű ez is
gondolja
és a fürdőszobapadlón hagyott nedves törülközőt
lábbal beemeli a mosógépbe
alany állítmány egyeztetés rendben
csak az idősíkok nem engedelmeskedtek
|
|
| 32. | [tulajdonos]: átfolyások | 2018-10-17 23:33 |
látáscsere
arrébb megyek pár métert hogy jobban lássam
kicsi törékeny és folyamatosan nevet
mindig azt hiszem rám
bárhova bármilyen szögben állok
magamon látom a pillantását
idegen lehetek neki nagyon
a sok megszokott között valaki aki
nem gügyög nem tapsikol nem piszkálja az ujjacskáit
csak néz rá
és azt hiszem még csak nem is mosolyog
az ő szemével látom magam és valóban nem mosolygok
mosoly nélküli lehet a tekintetem is
kíváncsiság sincs benne
csak ostoba kérdések a még ostobább gondolatokba
ágyazva hogy hogyan is lesz ezentúl
pontosabban olyasmi hogy ezentúl már nincs is semmi
ami én
külön kis élet aki hozzám tartozik ugyan
de mégis csak fényképekről fog ismerni
ez itt a dédi mondják neki
és még azt sem teszik hozzá hogy
emlékszel
mert butaságként hatna a kérdés
és a dédik különben is többnyire egyformák
csak képen léteznek
és a tekintetük
átnéz az őt figyelőn
mintha rajta túl keresnének valamit
ahol csak önmagukat látnák
a már soha meg nem történő eseményeken
|
|
| 31. | [tulajdonos]: álballada | 2018-10-16 22:03 |
egy szerelemről
vállalható-e bármelyikünk hite
ha védtelenné tesz hatalmi őrjöngéseinkkel szemben
esetlen kérdés
de gondolj bele hogy neked sincs erre konkrét válaszod
csak faggatod magad
te hogyan és miért is tennéd azt amit hatalmi helyzetben
tartósan elkerülnél
és rádöbbennél hogy a hatalom nem ismeri a hűséget
abban a pillanatban ahogy
gyengülni látná a hited megcsalna egy énekes koldussal
|
|
| 30. | [tulajdonos]: metamorfózis | 2018-10-15 21:30 |
a hála
ha pénzed van, mindened van.
mondta később apám, mikor előkerült,
de nem hittem neki. egyrészt, mert a minden
és a semmi között akkor még nem láttam különbséget.
másrészt azért, mert a két pengőnyi bérért
kezet csókolt anyám a tiszttartónak.
gyűlöltem őt is, és a két pengőt is.
mindkettőt a sárba tapostam
volna. úgy éreztem, ha kicsit is
nagyobb leszek, rablónak állok. anyám
munkát könyörgött tőle másnap is, és ha kapott,
mondta, a nyár végén új ruhát veszek neked, meglásd,
ne úgy menj iskolába, mint akinek se anyja, se apja.
meglásd, veszek. és bólogatott hozzá. és talán
sírt is. nem láthattam tisztán, mert akkor
este szemerkélt az eső. most itt vagyok
a minden és a semmi között örvénylő
látomásvilágban, ahol egy dölyfösen mosolygó
tisztviselőnek kezet csókol egy öregasszony, észre
sem véve, hogy a baksisért unokáitól lopták
át múltjából a jövőt.
|
|
| 29. | [tulajdonos]: őszi sanzon álszonettben | 2018-10-14 20:43 |
a szürköleti határtól húsz méterre
neked ezentúl semmit sem mondok
mondja s nagyokat nevet hozzá
viccesnek gondolja pedig nem is vicces
az örök némaság fogadalma
lefelé megyünk hosszú a kertvég
a lábashang ide nem zörög fel
kitámasztja a kapu szárnyát
a soha le nem száradó naplemente
ne is mondj semmit mondanám de
eszembe jut bármit is mondok
úgyis azt hinném nem szeret már
sétálunk tovább a lihegő csenden
az önmagunkat sem látomásban
zörög a kulcs és még haza sem értünk
|
|
| 28. | [tulajdonos]: metamorfózis | 2018-10-13 22:46 |
amikor egymáshoz érve úgy vagyunk még
hogy jó az érzés és tétje szinte semmi
bármikor elszakadhatunk bármerre
és számonkérésre okot sem találsz
tovább léptél és talán majd később vissza
ha mégsem csak apró bizsergés marad
és az elhagyott szándék öntudatlanul
olvad át a megsejtett mai
emlékezésekbe
amikor mások érveit hallgatod
hinni kezded hogy létezik talán
olyan közös igazság amin felfénylenek részigazságaid
és ezután már tetteid soha
nem ütköznek
legfeljebb
úgy gondolsz rájuk mint szükséges áldozatra
és befogott orral hagyod hogy a dögkút
oltárrá nemesedjen
amikor így elbambulsz magadnak
vadabbnál vadabb gondolatokat tákolsz
iszonyú felelősség
azt hinni hogy szükséged lehet bárkire
aki hozzád mer csapódni
hogy benne élj
ugyan már
ne nagyzolj
most és így vagy úgy „mint aki sehol nincs”
|
|
| 27. | [tulajdonos]: versképzés2 | 2018-10-12 15:58 |
esténként ugyanez
ha hátranézel morzsalékos sziklafalat látsz
kamaszként próbálod megmászni
félúton járhatsz
amikor visszatéved a pillantásod
megmarkolod a feletted kapaszkodó satnya fűcsomót
amiről két óra múlva tűzoltók feszegetik le az ujjaidat
két teljes órán keresztül opálos ködben kering
feletted a nap
kézfejeden lila árnyékok futkosnak
és mindről azt hiszed húsevő gyík
változatlan ebben a két órában minden más
történés nincs
csend van
kibírhatatlan késztetés a repülésre
és a test nem engedelmeskedik
|
|
| 26. | [tulajdonos]: versképzés | 2018-10-11 22:55 |
füstszerű tükörkép
csontos kezével végigszánt az arcán
rezzenéstelen tekintetek az ablakok öblében
hátrafelé
ki egészen a kertig
és onnan ahogy próbál visszatalálni
egyre bonyolultabb íveket ír le
a hegyoldalra
tenyerén kifakadtak a göbök mire leér az álláig
megigazítja rajtuk a megcsúszott bőrt
újra halántékához igazítja a hevedert
és ahogy a kerék megcsikordul
már tudja hogy menthetetlenül besorakozott
a győztesek közé
ezen még szeretne elgondolkodni
de bőrébe ivódott az előbbi tapasztalat
ha most megáll
sokkal nehezebb lesz újraindulni
lassan oldalazva feszíti meg csupasz talpát a
meg-meggördülő köveken
minden lépésében ott a visszacsúszás veszélye
lábikrájában
változatlanul ég a fájdalom
még felpréseli magát a kapuig
de egy óvatlan mozdulattól bekattan a zár
csak a kőfal és felette a szögesdrót
versfüzetből kitépett üres lap
|
|
| 25. | [tulajdonos]: 00 | 2018-10-09 23:57 |
„állapodjunk meg döntetlenben”:-))
hogy
általában az igazságból
ugyanúgy a hitből és a hozzá tapadó kételkedésből
sem lehet levezetni a magunk indulatait
viseli mindenki az általa bevilágított utat
a látottakat értelmezi ahogy tudja
a többit rábízza a véletlen kényszerekre
huszonhét évesen biztosan tudtam hogy mindenben
igazam van
hajtott a magamba vetett vak hit
néha kételkedtem ugyan a látszat kedvéért
legalább magam előtt ne tűnjek nagyképűnek
de szinte minden alkalommal elballagtam
az elviselhetetlenség határáig
hogy ott sértődötten nyalogassam
az elviselhetetlenül ostobának tűnő
környezetem sebeit
viszonylag rövid idő alatt rájöttem
hogy semmiben sem volt igazam
és máig sincs
amit őszintén sajnálok
mert sokkal könnyebb volt elviselni magam
és környezetem hittel kombinált elvárásaimban
így aztán gyűlölni sem tanulhattam meg
magamon kívül senkit
magamat is csak azért
mert mi a büdös francért kellett megtartanom
a kételkedés jogát
hogy mindig mindenben igazam legyen
akkor is ha nincs
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
