leállósáv: fészbukpoémák

..
 
2836 szerző 38088 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

lengyel attila
  Az építmény
Új maradandokkok

Bátai Tibor: Ex nihilo
Busznyák Imre: messzire mennék
Kiss-Teleki Rita: nagyító
Bara Anna: álomtalan
Albert Zsolt: Tűzszünet másodszor
Kiss-Teleki Rita: Mást lát
Bártfai Attila Márk: Hokuszai öreg tigrise a hóban
Bara Anna: acélmezők
Tóth János Janus: ha az ember (reflexvers)
Szilasi katalin: Spenót tükörtojással
FRISS FÓRUMOK

Kiss-Teleki Rita 2 órája
Bátai Tibor 3 órája
Busznyák Imre 4 órája
Nagyító 8 órája
Csapó Angéla 15 órája
Kosztolányi Mária 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Bara Anna 1 napja
Zsolt Szakállas 1 napja
Kocsis Nóra 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Farkas György 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Markovics Anita 8 napja
Gyors & Gyilkos 8 napja
Bártfai Attila Márk 13 napja
Tóth János Janus 16 napja
Maretics Erika 17 napja
FRISS NAPLÓK

 mix 52 perce
hozzá lehet szólni 1 órája
Hetedíziglen 5 órája
Más, és mégis ugyanaz 8 órája
az univerzum szélén 9 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 9 órája
Hordalék 11 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 12 órája
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Játék backstage 2 napja
feljegyzések az életemről 3 napja
K.Mária 3 napja
A vádlottak padján 3 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 4 napja
Baltazar 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2022-07-04 08:32 Összes olvasás: 23853

Korábbi hozzászólások:  
422. [tulajdonos]: fészbukpoémák2022-03-09 23:14

299
pályaív

ahogy mint most is
elszakadtam
jó pát napja nem írtam semmit
nem volt
nem volt mit menni visszamenni
hova
gondolataim béna csapkodások
se levegő az erő is semmi
és amit látok az úgyse látszik
az egész annyira észrevétlen
mint részleteiben a nincs hova nincs mit
a miértek puszták délibábok
a nem lehet mert minek is nincs mit vergődött bennem
szakadatlan
nem volt ami összeálljon
és ha összeállt máris elszakadt
kezeden kék és lila foltok
mint vérered mind mind
csak szakad
sorozatokban szakad
és reméled hogy egyszer talán
összeáll mi eddig össze
nem tudott állni
csak rajtad kívül
látszódott minden amit láttál
de ez is az is
elszakad

220210




210

létezéspillanatok

nem emlékszem másra (de az is lehet rosszul
tartott meg emlékezetem) mint a suttogásnyi csendekre
szükségtelen elhallgatásaink
végtelen türelmére
hogy még vagy és vagyunk egymásnak akkor is
amikor néha már úgy érezzük soha nem voltunk
már az elején elvesztettük egymást
és most is csak keresgélünk valahol valamit
amiről biztosan tudjuk hogy létezett
annak ellenére hogy soha nem találkoztunk vele
annak ellenére hogy bármikor is felkutattuk volna
hogy meggyőződjünk egymást idéző pillanataink
létezéséről

220211





211
télvégi anziksz


jeges kupola az ég
napok óta ez a lélekdermesztő ridegség
felhő mintha soha nem is létezett volna
betonmaszk a város
a szelídíthetetlenül vicsorgó csendben
magam is olyan vagyok mint az égbolt alatt
tömörödő tekintetek legtöbbje
most kurvára nem érdekel hogy ki hogyan miért
bóklászik irány nélkül ebben a kipufogó gázok nélküli
rémképben
a befagyott időn
vonagló tekintetek
és a végső pusztulás sejtéseibe karcolt ágak körül
enyhén szivárgó ködfoltként én

220213




212

mottó

„talán ők is rájöttek hogy nem lenne hova menekülni”


csak most ebben a végtelennek tűnő rettegésben jöttem rá
hogy nem félek
semmi bajom a halálommal ha itt lesz hát szó nélkül megyek
legfeljebb rákáromkodok egyet
hogy hol a picsába volt eddig a francért hagyott szenvedni
de különben rég várt vendégként fogadom
megtiszteltetésnek érzem majd hogy saját halálom lesz
és nem az ostoba hatalomtechnika egyik értelmetlen
áldozata
azért sem magam miatt dühöngenék
de féltem rettegtem ezt a pár napot hogy egy hatalommániás
balfasz
pusztán csak azért mert megteheti
elindítja a föld totális felperzselését
féltettem azokat akik hozzám tartoznak és azokat is
akik nem
féltettem őket hogy nem élhetik végig a saját csodájukat
minden nyűgével és szépségével (még akkor is
ha néha értelmetlen szenvedésnek tűnik
és szinte kibírhatatlannak a cinikus önzés érzéketlenségében)

220215




213
hullámverés


még nem tudom hogy lesz-e háború
tulajdonképpen bárki mondaná ki a határozott igent
logikus érvekkel tudnám megcáfolni
most
nem sorolom
mert összességükben
szánalmas vénember ábrándozásnak tűnik valamennyi
például elábrándozok most azon
hogy minden ember egy külön-külön lakatlan sziget
rázsúfolva mindaz ami egy lakatlan szigethez illik
örök várakozásban tűrjük egymást
tengernélküliségünk ugyan kiszívta belőlünk a hitet
hogy a partjaink körül recsegő hajóroncsok
bármelyikének célja lenne kikötni mellettünk
és elhitetni hogy tenger van alatta
sűrű sodrású élettel az újrakezdéshez

220217




214

óda a gyűlölethez


hiány ez is mint mindenem
hóra lapátolt szürkeség
megbújni nincs hova
az út
egyenes tiszta bár göröngy
bőven akadt és akad még mindig
ahány lépés
annyi fájdalom
hogy elhiggyem időm még van elég
tanulni mást is mint magán
kínlódásomban a végzetet
hallgatni hogy ropog a csont
a mélyen beásott hallgatás
mögött
nyíltszíni szenvedés
bennem eltévedt golyó
ütötte seb megint
hova kinek és miért ha tudnám
vállalnék minden bűnt
egész
lelkem adnám el ha félig is
elhinném neki
mit félig!
morzsányi hit is elég lenne
a boldog halálhoz ha bíznék benne
létezik
a sok mocsok alatt még tiszta
emberszerető tiszta ész

220222




215

kísértethalmozás


nem áll nekem jól a rettegés
a ki tudja még milyen politikai döntések következményeitől
gyakorlati emberismeretem
nagynéha
rákényszerít hogy kisakkozzam milyen következményekkel jár
ha hideg számításból kockára kerül pár millió ember sorsa
de nem hiszi el
– nem akarja elhinni –
hogy van olyan ember aki lazán „óhatatlan veszteség”-ként
írja le magában a háború sújtotta területek óhatatlan veszteségeit
beleszámítva a halottak mellett a megmaradtak
kiüresedett életét is
dühít a tehetetlenségem és a legszívesebben főbe lőném magam
csakhogy megszabaduljak az emberiség legsilányabb
folyton fel-felbukkanó rémképeitől

220223




216

egy régi (heveny) önmérgezés

amikor kifeszítesz egy gondolatot
mert képet szeretnél ráfesteni
először szemrevételezed
a méretet
és lazán
mintegy körömpiszoknyi méretű eszmecsonkkal
elkezded megrajzolni a vonalakat
bízva hogy a gondolat
maszatosságával együtt nő az esélye
önképed megjelenésének
ami eddig csak sejtődni tudott benned
de az is lehetséges hogy a festett képen
hiába lesz ott a piros labdán a mancsod
gyanakodva figyelsz
és menthetetlenül rájössz
(főleg ha macska vagy)
hogy megint majdnem átbasztad magad
és leszarod

220224




217
megnemírt levél


amikben leírhattam volna
hogy így is szerettelek benneteket
rég vagy soha nem látott származékaim
de mint akin most szántott át az Isten
végtelenül kiürült pánikrohamában
a ki mikor miért és hogyan
kérdéseire keresve a választ
tükör nélkül nézi magán a sorsot
és megdöbben hogy a tér
kivert kutyaként jár vele
mert nem tudja hova
és ki elől menekül csak haza soha
soha ne találjon
ahol sírógörcs lenne az utolsó sóhaja

220225




218
fényidejű jelen


figyelem ahogy szétmállanak az álmok
a megszokás még lüktet bennük és hallom
ahogy csendjük hallgatja csendem hallgatását
még jelen vagyok ugyan benne
de torkolattüzek villannak át a bedeszkázott ablak résein
kint
úgy megyek át egy gránát robbanásán
mintha én akarnám megrajzolni fel-felszisszenő szilánkjait
nyolc éves vagyok
a távolság iszonyatos közelségében
kivehetetlen pontokban látom a magam valóságát
és nem merek belesírni a rám
rám szakadó csendekbe
nincs annyi erő bennem hogy megtörjem csendjüket

220302




219
óhatatlan hátrálás megint


már csak pillanataimban élek
tompul bennem a belső figyelés
a számomra már idegen világra
lehet hogy jobb
és biztosan gazdagabb
de alig vonz már benne valami
és taszít
nagyon taszít abban is az örökös háború
magammal
hogy békében figyeljem
ami talán szép még

220303




220

illúziórés


bárhol is vagy
bárhova mennél
úgy lennél ott is egyedül
mintha odaszülettél volna
magányra
örök kitörni vágyás kötött
és köt még mindig
kelepcéd mint a mókusok bóklászó-gyorsuló
futása
az alig-reményben élvezet lesz minden botlásod
és a máshogy látásból font tömérdek ugyanaz
köti meg benned ugyanazt

220304





221

látatlan remény



gondolataimat megpróbálom átpallérozni
hogy koromnak megfelelő képet mutasson
ezüstös fűszálak a kert ébredésében
az őszben szárazságtűrő réti magokat szórtam be a ritkás
bozótosokba
abban a reményben hogy az erdei tisztások virágai az idén
ligetesen fogják majd pettyezni a homokos kertemben
megszokott dzsuvát
már most március elején látom hogy az ötlet
nemigen fog bejönni
az őshonos gaz alól feltüremkedő új hajtások
mindenre hasonlítanak csak azokra a virágokra nem
amiket a magjaikat tartalmazó zacskókon láttam
persze ne legyek türelmetlen
de belül őrjöngök
legszívesebben lángszóróval esnék neki hogy új
– számomra új értelmet kapjon a kert
legalábbis az elképzelthez hasonlót –
de egyelőre türelmesen várok
hátha idővel – lehet hogy nem érem meg – de mégiscsak
lesz belőlük valamikor valami az elképzeléseimből

220305





222

szavak


szavakhoz kapcsolódó események
és események a szavakon kívül
szakadatlan az egymásra utaltságuk
az egymásrautaltság tagadásában
hit kellene most
ami erősebb az enyémnél
és össze tudná gyűjteni szavainkban
megválthatatlan szenvedésünk titkát

220306




223

különkiadás

lehetne kérni hogy legyen béke
egy elfuserált naprakész álomban
a lövegtornyokon poszterek hirdetnék
mi itt nem is létezünk
voltunk talán
de ez úgy múlt el
hogy feltámadásainkra esélyt sem kaptunk
csak képzett látszatainkat működtethettük
egy mesekönyv kinyithatatlannak tűnő oldalain
rendezett sorokban várakoztunk hogy hátha mégis
visszaálmodik még bennünket valaki
egy olyan valóságba
ami nélkülünk
besűrűsödött csendjével soha nem is létezhetett volna

220307




224

létérzéstelenítés

a háború úgy gondolja marad még kicsit
lecsiszolni a kiélezett vonalakat
megtalálni az igazság fonalát
hogy rákösse tátongó borzalmait
Isten hagyatékára

220308




225

agyhasadás


végigpergetem magamban a nap történéseit
nem volt benne semmi különös állapítom meg
és el is hiszem nyomban
nem hallgattam rádiót tévét se néztem
és az internet híranyagát is kihagytam
mára
különbékét kötöttem magammal
és emlékroncsaimmal – mániákusan gyűjtögetett
kacatok amikről azt hittem hogy már
semmire sem jók – próbáltam megszabadulni
a mostanában minden híranyagban rám villogó
jövő – pár hete még hihetetlennek tűnő –
valóságától

220309




Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-07-05 01:29   Napló: mix
2022-07-04 23:30   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2022-07-04 23:19   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2022-07-04 22:51   Napló: hozzá lehet szólni
2022-07-04 22:51   Napló: hozzá lehet szólni
2022-07-04 22:31   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2022-07-04 21:59   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2022-07-04 21:19   Napló: Hetedíziglen
2022-07-04 21:10       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária elköltött nyár avagy az első fizetésem ( változat)
2022-07-04 20:25   Napló: hozzá lehet szólni