leállósáv: fészbukpoémák

..
 
2836 szerző 38088 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

lengyel attila
  Az építmény
Új maradandokkok

Bátai Tibor: Ex nihilo
Busznyák Imre: messzire mennék
Kiss-Teleki Rita: nagyító
Bara Anna: álomtalan
Albert Zsolt: Tűzszünet másodszor
Kiss-Teleki Rita: Mást lát
Bártfai Attila Márk: Hokuszai öreg tigrise a hóban
Bara Anna: acélmezők
Tóth János Janus: ha az ember (reflexvers)
Szilasi katalin: Spenót tükörtojással
FRISS FÓRUMOK

Kiss-Teleki Rita 3 órája
Bátai Tibor 4 órája
Busznyák Imre 4 órája
Nagyító 8 órája
Csapó Angéla 16 órája
Kosztolányi Mária 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Bara Anna 1 napja
Zsolt Szakállas 1 napja
Kocsis Nóra 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Farkas György 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Markovics Anita 8 napja
Gyors & Gyilkos 8 napja
Bártfai Attila Márk 13 napja
Tóth János Janus 16 napja
Maretics Erika 17 napja
FRISS NAPLÓK

 mix 1 órája
hozzá lehet szólni 1 órája
Hetedíziglen 5 órája
Más, és mégis ugyanaz 8 órája
az univerzum szélén 9 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 10 órája
Hordalék 11 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 13 órája
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Játék backstage 2 napja
feljegyzések az életemről 3 napja
K.Mária 3 napja
A vádlottak padján 3 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 4 napja
Baltazar 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2022-07-05 02:40 Összes olvasás: 23855

Korábbi hozzászólások:  
414. [tulajdonos]: fészbukpoémák2021-09-17 23:11
222
menekülés


ha ilyet lát
mindig bátortalan lesz
kinyújtott tenyerén sérülésnyomok
velük szokta méregetni az őt körülvevő távolságokat
sok haszna nincs belőle
magukra felejtett gondolatai továbbra is
egymással vesződnek
ilyenkor ugyan elviszi őket sétálni a dunapartra
hátha a fűzágak összeboruló békéjében
kioldódik belőlük a támadékonyság
és békés szemlélői lesznek az önmagában sodródó víz
felfoghatatlan titkának
letörlök egy padot elrendezem magunkat rajta
és halál biztosan tudom
hogy itt fogom szétszóratni a hamvaimat

210822




223
ha ilyet hall


vagy olvas
menekül
néha azt sem tudja miért de menni kell
mindenáron
akkor is ha nincs cél csak a szavak
kapaszkodó emléknyomai
csendjük mint egy levert lázadás
tömegsírján
a lapátolt hantok közé morzsolt ima
ajánlás
egy múltunkban közös
remény felé

210823



224

beszéljünk


beszélgessünk bármiről
ami épp eszünkbe jut
ha fájdalom az
akkor a fájdalomról
szinte mindegyis hogy hol és mennyire
és kinek
de megkönnyebbülés lesz beszélgetni róla
persze ugyanúgy fájhat továbbra is mint eddig
és lassan rájössz hogy nincsenek határai
egyidejű és végtelen mint Isten
de ha másról nem
erről legalább felismeritek majd egymást

210824



225
időzsák


nem tudom milyen napok jönnek még ezután
de készenlétbe helyeztem a túlélőcsomagom
ami tulajdonképpen lestrapált mondhatnám
hogy elhasználtságuk okán használatonkívüli
szavakból áll bízva a jövő természetében
aki mint minden jövő mélységesen lenézi az
előző jövők elmúlásában azt ami jelenében
saját jövőjére emlékezteti így talán kihúzom
még valameddig anélkül hogy igazolva
látnám a múltamban már többször átélt de
a jelenben elvesztegetett jövőm katarzisait

210826




226
kollázs


milyen lehet azoknak
akik gyűlölnek
szavaikat úgy használják hogy sziszegésüktől
átforrósodik az arcod
és pontosan tudod mire számíthatnál
ha nem védene még úgyahogy
az emberi élet tiszteletére formálódott alkotmány

milyen lehet azoknak
akiket véd ugyan a törvény
de elszántan hisznek abban hogy ez átverés
mert a sziszegő hangok véresre karmolják
önbecsülésed
még akkor is ha már csak a helye van meg
hogy még véletlenül se higgy a létezésedben

milyen lehet azoknak
akik pontosan tudják hogy mindez nem igaz
a valóság olyan illúzió
amiben bárki bármikor annak álmodhatja magát
amihez éppen kedve van
és ha erősen hisz az álmaiban
maga játszhatja el Istenre osztott szerepét is

210827




227

csend szaggató csend

nincs távolság bennem
a beszűkült tér nyer már évek óta új dimenziót
ettől eddig mondom magamnak és látom
hogy annyira de annyira ostoba a mozdulat
amivel jelzem
magam körül az önhatárokat
kivédhetetlen látomásaimban
én itt te ott
és a látvány
sugár nélküli körként ívelődve átcsap
egy új
egy kapcsolat nélküli dimenzióba
vagy többe
ki és milyen szemszögből tudná azt megítélni
hogy te ott és én itt állok
ha én már sehol
de te még mindig létezel
valamiféle dimenziókra szabdalt térben
idő persze ott sincs
csak a magammérte pulzálása valamiféle csendnek
hallgatásnak

210828




228
sugárút


a Föld légkörének széndioxid tartalma még nem éri el
a Vénuszét
de
beindulhat egy olyan öngerjesztő folyamat
amivel
– ha és amennyiben nem hagyjuk abba
az egymással való hülyéskedést – sikerülni fog
és százegynéhány millió év múlva
a Marsra telepített
és a Marsot élhetővé tevő értelmes lények
– nem biztos hogy embertípusúak –
fő gondja is az lesz
hogy meg lehet-e akadályozni a széndioxid kibocsátást
vagy inkább kíséreljék meg benépesíteni
a Jupiter valamelyik holdját
ás ha már
akkor a Szaturnusz holdjaiból is valamennyit
hátha

210830





229
ami nincs az hol van



olyan ez az egész mint egy elcseszett végjáték
mindenki összekapaszkodva
kínosan ad arra hogy közhelyszerűnek mutassa magát
a nem mindennapi piactéren
majdnem színpadot írtam de már régóta
egymás padsoraira olvad előadó és néző
a portéka is közös
igazi értéke már emberemlékezet óta nincs
– talán nem is volt soha – de minden résztvevő
eljátssza a magára és egymásra kiosztott egyetlen
szerepet
és úgy tesz mintha lett volna valami
a meghirdetett drámában
de tulajdonképpen nincs
a csillogó díszleteken kívül az egyre szánalmasabb
lökdösődésben
hiéna fogak acsarkodó látványdömpingje
na az van
a valamiféle konc valamiféle nyoma fölött
ahol egyszer talán volt valami de az is elképzelhető
hogy soha és semmi

210902




230
kivárt önfelmutatás


elnézed és nem tudod miért nézed el
szomorú ha már téged sem érdekel
annyira sem hogy feláldozz magadból
miatta pár évet abból mi hátra volt

ha volt egyáltalán de mindegy fogad-
juk el hogy valamennyi mégis és köt
is hozzá a jelen bár kevés jó érv
szól mellette főleg mert egy sincs de

tudod hogy annál feleslegesebb
zsigereidben a jótékony lázadás
amit nevezzünk inkább megtartott
illúzió csonknak ha lehet még

elhallgatva is bárminek nevezned
a szürkeségbe el-elkallódott gondolataid-
ból pont a lényeget ami benned mára
megkeseredetten elfelejtett pont lett

210904



231
gondolatpárhuzamok


egy jottányit sem fogunk engedni a szabadságból
ha kell
önálló akaratérvényesítő képességünk érdekében
akár a végítéletig is meghosszabbítjuk
a mit is na
a jelen és jövőbeli válsághelyzetek kezelését célzó
nemzeti akaratot
amit a nép az istenadta nép konzultált
a nép akaratából máig regnáló kormány kezébe
remélve hogy a kormány jelenlegi vezetője
és természetesen minden tagja
(a majd leváltottak helyében a jövőbeliek is)
hűségesen kitart a népet és a nép akaratát védelmező
álláspontja mellett
a válsághelyzeteket kezelni nem tudó
(mondjuk ki őszintén csak elcseszni képes)
ilyen-olyan szedett-vedett hatalmak
és az őket sajnálatos módon támogató
csak nagyon-nagyon nagy jóindulattal
és tűrőképességgel
nevezhető „honfitársainkkal” szemben)

utószó

magam itt a halál torkában már leszarnám
hogy ki mit és hogyan bassza szét ezt a szerencsétlen
országot
(legfeljebb csak azt igényelném hogy egyben
nyeljen le
kifejezetten undorodom a darabolós technikájától)
de bőségesen marad akikért és amiért aggódom
és sajnos nem ok nélkül
a vallás erőltetése egy nemzetközösségben
nem lenne szabad hogy én-mi-ti-ők-re szaggassa
az egységet
idealista lennék? nem, csak dühös!
Afganisztán egy örök tanulság kellene hogy legyen
mindannyiunk számára

mondom én idealista vadmarha

210904




232
távolságtartás


tükröződik rajtam az éjszakai csend
sehol egy kutyaugatás sehol egy gördülő autó-
surrogás
mint rémfilmek emberfaló szörnyei
kúsznak felém a gondolatok
szétszedik és a maguk arcára formálják érzéseimet
míg lángot nem kap bennük az undor
és a menekülés
a gyáva menekülés bosszantó kísérletei
el nem álmosítanak annyira
hogy már csak a képernyő szemcséit látom
a fekete betűkacatok közül
a világ egy kiszakított darabja süvít el mellettem
visszaverődik a falon
egy véletlen kutyaugatás besöpri az ágy alá
ennyi volt mára
altatót veszek be
kicsit többet mint szoktam
és rábízom magam az álmok reménytelenségeire

210905



233
csendes esti tépelődés


tulajdonképpen eddig semmi bajom nem volt magammal
ahogy Istennel sem
elvoltam-vagyok a magam kis játékaival
ahogy Ő is
én megpróbálok rájönni a titkaira
– természetesen nem ellesni akarom a módszereit –
Ő valószínűleg zsigerből ismeri az összes elmúlt
és még csak ezután következő minden gondolatom
róla és módszereiről
de – bocs az őszinte megnyilvánulásomért –
nagy szarban lennénk mindketten ha bármelyikünk is
komolyan venné a másik véleményét
a titkait is csak azért szeretném ellesni
hogy megnyugodjak
azért
minden látszat ellenére a világ teremtményei
végső soron jó kezekben vannak
de mint jó atya
hagy bennünket tanulni a saját hibáinkból
úgy anblokk a saját hibáink folyamatából
kell megtanulnunk
hogy mit is jelent Atyaúristen-nek lenni

210906




234
másolatl


és összetört bennem minden mondat
nem tudom ki vagy mi okozta
csak nem éreztem már köztük és köztünk a régi
a harmóniának nevezett kényszert

talán mert szerelmes vagyok még mindig
abba az elhagyott életmásba
akit tiszteltem amíg nem volt
és most hogy itt van rettegek benne

210908



235

„együtt egymás ellen”
FT


ha fel is nézek rád
nem tudom hova és milyen irányból vetődjön rád
a tekintetem
a csillogást a magad mutogató szépet érzem
talán értem a hősök szobrait
de nem tudom ilyenkor kiverni a fejemből
hogy mennyien éheztek sírtak miközben
megszületett mindannyiunk legendája
nemzedékeink túléléseiben
rólunk
akikért érdemes volt ezt is azt is feláldozni
legyen az akár a mások élete
akár a sajátunk
és tesszük
szükség esetén ma is bár tudom
az indíték csak zsigeri szükséglet mint a hit maga
túlnőve önmaga vak látomásain

210910




236
rövidzárlat


érzem
naponta érzem hogy létezik
érzéseim hiányosak és elnagyoltak
pont csak annyira
hogy ne veszélyeztessék a kételkedést bennem
ami minden rendelkezésére álló eszközzel
bizonyítékokat keres annak létezésére
amire
létezésem a cáfolhatatlan bizonyíték
210912




237
magamra vetett pillantás


érdekelhet-e bármi is azon kívül hogy vagyok
egyre gyengébben ugyan de még
felismerem a betűket némi rágódás után
a szavak is rémlenek
és úgy ahogy az érzés is belengi őket némi
értelemmel
nehéz kiszedni magamból amit
valamikor – és ezt biztosan tudom – elraktároztam
csak épp a mit és hogyan helyett a kereső szó
minek
és ezen eltökölök (írhattam volna eltűnődök)
hosszú percekig
mást jelent-e most mint mikor
színekké fonódtak emlékképeim
és nem érdekelt hogy kinek és minek
csak hagytam magam körbezsongani
értelmet soha nem kereső szavak tömegével
ami most fagyott
tömb
nehéz forgásban a pusztuló idővel

210914



238
létszámhiány


néha még elképzelem hogy milyen lehet
elképzelni egy idegen ember gondolataiban magam
többnyire képekben látom
és színezek
a színek függetlenek a találkozás körülményeitől
botrányosan hangulatfüggő
ahol két nappal ezelőtt még
bíbor és arany pompában láttam szinte megtestesülni
ma már egy pálcikaember figuráját öltve rám
öltögeti kicsorbult fogain keresztül a szimpatikus
másolatnak nem éppen nevezhető én
legundorítóbb szokásait
egyik-másik vigyorog még akkor is
amikor már durván elzavarták az ördög
kénköves valagába (egyébként ezt élveztem a legjobban
nincsenek kötöttségek
csontig élvezhetem a megalázás esetlen gyönyörein
keresztül a viselkedés szabadságát)
bár mostanában egyre gyakoribb
hogy csak a létező énemben próbálom megtalálni
a sosem léteztem visszhangtalanságát
figyelem magam borotválkozás közben
elgondolkodom a kiüresedett pillantás
tükörképében
hagy vajon volt-e
és ha volt milyen lehetett az igazi

210916




239
az üresség tapogatása


még nem tudod mennyire egyedül vagy
és lassan
nagyon lassan
a magadba vetett hited is cserben hagy
arcodra kalapált önbizalmad csak arcodra kalapált
önbizalom lesz
elnyűtt maszkjaidba kapaszkodó híveid értetlenül
morzsolják majd szét saját jelmezeik takarására
és csak annyit fognak érteni az egészből
hogy harc volt
káprázatos előremutató részletekkel
de valahol valamit megint el fogunk veszíteni
és megint nem fogjuk tudni hogy hol mit és hogyan

210917





Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-07-05 01:29   Napló: mix
2022-07-04 23:30   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2022-07-04 23:19   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2022-07-04 22:51   Napló: hozzá lehet szólni
2022-07-04 22:51   Napló: hozzá lehet szólni
2022-07-04 22:31   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2022-07-04 21:59   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2022-07-04 21:19   Napló: Hetedíziglen
2022-07-04 21:10       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária elköltött nyár avagy az első fizetésem ( változat)
2022-07-04 20:25   Napló: hozzá lehet szólni