leállósáv: fészbukpoémák

NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-12-04 10:08 Összes olvasás: 27133

414.	[tulajdonos]: fészbukpoémák	2021-09-17 23:11
222 menekülés ha ilyet lát mindig bátortalan lesz kinyújtott tenyerén sérülésnyomok velük szokta méregetni az őt körülvevő távolságokat sok haszna nincs belőle magukra felejtett gondolatai továbbra is egymással vesződnek ilyenkor ugyan elviszi őket sétálni a dunapartra hátha a fűzágak összeboruló békéjében kioldódik belőlük a támadékonyság és békés szemlélői lesznek az önmagában sodródó víz felfoghatatlan titkának letörlök egy padot elrendezem magunkat rajta és halál biztosan tudom hogy itt fogom szétszóratni a hamvaimat 210822 223 ha ilyet hall vagy olvas menekül néha azt sem tudja miért de menni kell mindenáron akkor is ha nincs cél csak a szavak kapaszkodó emléknyomai csendjük mint egy levert lázadás tömegsírján a lapátolt hantok közé morzsolt ima ajánlás egy múltunkban közös remény felé 210823 224 beszéljünk beszélgessünk bármiről ami épp eszünkbe jut ha fájdalom az akkor a fájdalomról szinte mindegyis hogy hol és mennyire és kinek de megkönnyebbülés lesz beszélgetni róla persze ugyanúgy fájhat továbbra is mint eddig és lassan rájössz hogy nincsenek határai egyidejű és végtelen mint Isten de ha másról nem erről legalább felismeritek majd egymást 210824 225 időzsák nem tudom milyen napok jönnek még ezután de készenlétbe helyeztem a túlélőcsomagom ami tulajdonképpen lestrapált mondhatnám hogy elhasználtságuk okán használatonkívüli szavakból áll bízva a jövő természetében aki mint minden jövő mélységesen lenézi az előző jövők elmúlásában azt ami jelenében saját jövőjére emlékezteti így talán kihúzom még valameddig anélkül hogy igazolva látnám a múltamban már többször átélt de a jelenben elvesztegetett jövőm katarzisait 210826 226 kollázs milyen lehet azoknak akik gyűlölnek szavaikat úgy használják hogy sziszegésüktől átforrósodik az arcod és pontosan tudod mire számíthatnál ha nem védene még úgyahogy az emberi élet tiszteletére formálódott alkotmány milyen lehet azoknak akiket véd ugyan a törvény de elszántan hisznek abban hogy ez átverés mert a sziszegő hangok véresre karmolják önbecsülésed még akkor is ha már csak a helye van meg hogy még véletlenül se higgy a létezésedben milyen lehet azoknak akik pontosan tudják hogy mindez nem igaz a valóság olyan illúzió amiben bárki bármikor annak álmodhatja magát amihez éppen kedve van és ha erősen hisz az álmaiban maga játszhatja el Istenre osztott szerepét is 210827 227 csend szaggató csend nincs távolság bennem a beszűkült tér nyer már évek óta új dimenziót ettől eddig mondom magamnak és látom hogy annyira de annyira ostoba a mozdulat amivel jelzem magam körül az önhatárokat kivédhetetlen látomásaimban én itt te ott és a látvány sugár nélküli körként ívelődve átcsap egy új egy kapcsolat nélküli dimenzióba vagy többe ki és milyen szemszögből tudná azt megítélni hogy te ott és én itt állok ha én már sehol de te még mindig létezel valamiféle dimenziókra szabdalt térben idő persze ott sincs csak a magammérte pulzálása valamiféle csendnek hallgatásnak 210828 228 sugárút a Föld légkörének széndioxid tartalma még nem éri el a Vénuszét de beindulhat egy olyan öngerjesztő folyamat amivel – ha és amennyiben nem hagyjuk abba az egymással való hülyéskedést – sikerülni fog és százegynéhány millió év múlva a Marsra telepített és a Marsot élhetővé tevő értelmes lények – nem biztos hogy embertípusúak – fő gondja is az lesz hogy meg lehet-e akadályozni a széndioxid kibocsátást vagy inkább kíséreljék meg benépesíteni a Jupiter valamelyik holdját ás ha már akkor a Szaturnusz holdjaiból is valamennyit hátha 210830 229 ami nincs az hol van olyan ez az egész mint egy elcseszett végjáték mindenki összekapaszkodva kínosan ad arra hogy közhelyszerűnek mutassa magát a nem mindennapi piactéren majdnem színpadot írtam de már régóta egymás padsoraira olvad előadó és néző a portéka is közös igazi értéke már emberemlékezet óta nincs – talán nem is volt soha – de minden résztvevő eljátssza a magára és egymásra kiosztott egyetlen szerepet és úgy tesz mintha lett volna valami a meghirdetett drámában de tulajdonképpen nincs a csillogó díszleteken kívül az egyre szánalmasabb lökdösődésben hiéna fogak acsarkodó látványdömpingje na az van a valamiféle konc valamiféle nyoma fölött ahol egyszer talán volt valami de az is elképzelhető hogy soha és semmi 210902 230 kivárt önfelmutatás elnézed és nem tudod miért nézed el szomorú ha már téged sem érdekel annyira sem hogy feláldozz magadból miatta pár évet abból mi hátra volt ha volt egyáltalán de mindegy fogad- juk el hogy valamennyi mégis és köt is hozzá a jelen bár kevés jó érv szól mellette főleg mert egy sincs de tudod hogy annál feleslegesebb zsigereidben a jótékony lázadás amit nevezzünk inkább megtartott illúzió csonknak ha lehet még elhallgatva is bárminek nevezned a szürkeségbe el-elkallódott gondolataid- ból pont a lényeget ami benned mára megkeseredetten elfelejtett pont lett 210904 231 gondolatpárhuzamok egy jottányit sem fogunk engedni a szabadságból ha kell önálló akaratérvényesítő képességünk érdekében akár a végítéletig is meghosszabbítjuk a mit is na a jelen és jövőbeli válsághelyzetek kezelését célzó nemzeti akaratot amit a nép az istenadta nép konzultált a nép akaratából máig regnáló kormány kezébe remélve hogy a kormány jelenlegi vezetője és természetesen minden tagja (a majd leváltottak helyében a jövőbeliek is) hűségesen kitart a népet és a nép akaratát védelmező álláspontja mellett a válsághelyzeteket kezelni nem tudó (mondjuk ki őszintén csak elcseszni képes) ilyen-olyan szedett-vedett hatalmak és az őket sajnálatos módon támogató csak nagyon-nagyon nagy jóindulattal és tűrőképességgel nevezhető „honfitársainkkal” szemben) utószó magam itt a halál torkában már leszarnám hogy ki mit és hogyan bassza szét ezt a szerencsétlen országot (legfeljebb csak azt igényelném hogy egyben nyeljen le kifejezetten undorodom a darabolós technikájától) de bőségesen marad akikért és amiért aggódom és sajnos nem ok nélkül a vallás erőltetése egy nemzetközösségben nem lenne szabad hogy én-mi-ti-ők-re szaggassa az egységet idealista lennék? nem, csak dühös! Afganisztán egy örök tanulság kellene hogy legyen mindannyiunk számára mondom én idealista vadmarha 210904 232 távolságtartás tükröződik rajtam az éjszakai csend sehol egy kutyaugatás sehol egy gördülő autó- surrogás mint rémfilmek emberfaló szörnyei kúsznak felém a gondolatok szétszedik és a maguk arcára formálják érzéseimet míg lángot nem kap bennük az undor és a menekülés a gyáva menekülés bosszantó kísérletei el nem álmosítanak annyira hogy már csak a képernyő szemcséit látom a fekete betűkacatok közül a világ egy kiszakított darabja süvít el mellettem visszaverődik a falon egy véletlen kutyaugatás besöpri az ágy alá ennyi volt mára altatót veszek be kicsit többet mint szoktam és rábízom magam az álmok reménytelenségeire 210905 233 csendes esti tépelődés tulajdonképpen eddig semmi bajom nem volt magammal ahogy Istennel sem elvoltam-vagyok a magam kis játékaival ahogy Ő is én megpróbálok rájönni a titkaira – természetesen nem ellesni akarom a módszereit – Ő valószínűleg zsigerből ismeri az összes elmúlt és még csak ezután következő minden gondolatom róla és módszereiről de – bocs az őszinte megnyilvánulásomért – nagy szarban lennénk mindketten ha bármelyikünk is komolyan venné a másik véleményét a titkait is csak azért szeretném ellesni hogy megnyugodjak azért minden látszat ellenére a világ teremtményei végső soron jó kezekben vannak de mint jó atya hagy bennünket tanulni a saját hibáinkból úgy anblokk a saját hibáink folyamatából kell megtanulnunk hogy mit is jelent Atyaúristen-nek lenni 210906 234 másolatl és összetört bennem minden mondat nem tudom ki vagy mi okozta csak nem éreztem már köztük és köztünk a régi a harmóniának nevezett kényszert talán mert szerelmes vagyok még mindig abba az elhagyott életmásba akit tiszteltem amíg nem volt és most hogy itt van rettegek benne 210908 235 „együtt egymás ellen” FT ha fel is nézek rád nem tudom hova és milyen irányból vetődjön rád a tekintetem a csillogást a magad mutogató szépet érzem talán értem a hősök szobrait de nem tudom ilyenkor kiverni a fejemből hogy mennyien éheztek sírtak miközben megszületett mindannyiunk legendája nemzedékeink túléléseiben rólunk akikért érdemes volt ezt is azt is feláldozni legyen az akár a mások élete akár a sajátunk és tesszük szükség esetén ma is bár tudom az indíték csak zsigeri szükséglet mint a hit maga túlnőve önmaga vak látomásain 210910 236 rövidzárlat érzem naponta érzem hogy létezik érzéseim hiányosak és elnagyoltak pont csak annyira hogy ne veszélyeztessék a kételkedést bennem ami minden rendelkezésére álló eszközzel bizonyítékokat keres annak létezésére amire létezésem a cáfolhatatlan bizonyíték 210912 237 magamra vetett pillantás érdekelhet-e bármi is azon kívül hogy vagyok egyre gyengébben ugyan de még felismerem a betűket némi rágódás után a szavak is rémlenek és úgy ahogy az érzés is belengi őket némi értelemmel nehéz kiszedni magamból amit valamikor – és ezt biztosan tudom – elraktároztam csak épp a mit és hogyan helyett a kereső szó minek és ezen eltökölök (írhattam volna eltűnődök) hosszú percekig mást jelent-e most mint mikor színekké fonódtak emlékképeim és nem érdekelt hogy kinek és minek csak hagytam magam körbezsongani értelmet soha nem kereső szavak tömegével ami most fagyott tömb nehéz forgásban a pusztuló idővel 210914 238 létszámhiány néha még elképzelem hogy milyen lehet elképzelni egy idegen ember gondolataiban magam többnyire képekben látom és színezek a színek függetlenek a találkozás körülményeitől botrányosan hangulatfüggő ahol két nappal ezelőtt még bíbor és arany pompában láttam szinte megtestesülni ma már egy pálcikaember figuráját öltve rám öltögeti kicsorbult fogain keresztül a szimpatikus másolatnak nem éppen nevezhető én legundorítóbb szokásait egyik-másik vigyorog még akkor is amikor már durván elzavarták az ördög kénköves valagába (egyébként ezt élveztem a legjobban nincsenek kötöttségek csontig élvezhetem a megalázás esetlen gyönyörein keresztül a viselkedés szabadságát) bár mostanában egyre gyakoribb hogy csak a létező énemben próbálom megtalálni a sosem léteztem visszhangtalanságát figyelem magam borotválkozás közben elgondolkodom a kiüresedett pillantás tükörképében hagy vajon volt-e és ha volt milyen lehetett az igazi 210916 239 az üresség tapogatása még nem tudod mennyire egyedül vagy és lassan nagyon lassan a magadba vetett hited is cserben hagy arcodra kalapált önbizalmad csak arcodra kalapált önbizalom lesz elnyűtt maszkjaidba kapaszkodó híveid értetlenül morzsolják majd szét saját jelmezeik takarására és csak annyit fognak érteni az egészből hogy harc volt káprázatos előremutató részletekkel de valahol valamit megint el fogunk veszíteni és megint nem fogjuk tudni hogy hol mit és hogyan 210917

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!