leállósáv: fészbukpoémák

NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-12-04 09:56 Összes olvasás: 27126

415.	[tulajdonos]: fészbukpoémák	2021-10-01 22:38
240 őszi ballada este késői hűvös őszi este szándékodba kerül hogy be kellene gyújtani a gázkazánt az új hőfokszabályozón beállítani azt a hőfokot amire igényt tart a feleséged fojtott félelem ingerli a torkod sose voltál egy műszaki zseni bár negyven valahány éven keresztül elhitetted magaddal olyan erővel hogy a környezeted is elhitte ez viszont itt egy új konstrukciója a lehetetlennek amihez ha fejben tudod is a műveletet könnyűszerrel kifoghat rajtad a gyakorlatban beleizzadsz a gondolatba mire a tenyérnyi lapos dobozkához érsz van rajta egy gomb és a kijelző ablak ami hűen mutatja hogy éppen a gomb tekerésével mit cseszel el mert hogy elbaszarintottam az nem is kérdés a láng belobbantóját még véletlenül sem hatja meg a sűrű káromkodásod amire azért a párod előkerül hogy egy csipetnyivel több izgalom kerüljön az estédbe tájékoztatáskérés a kisebbik fiamtól aki talán de telefonon keresztül őt sem értem hogy mit tegyek vagy ne tegyek amikor folyamatosan villog a ketyere szomszéd hívás toporgás tekergetés tökvakargatás (ami alatt a fejünket értem) semmi biztosan átbénáztad egy másik dimenzióba mondja szintén telefontanácsban a lányom aki az ilyen dolgokban talán még nálam is hozzáértőbb a fiam őrjöng leteszem interneten keresek egy témába illő fecsegő oldalt éppen hozzám hasonló vén hülyét oktat egy kölyök belépek két perc alatt megerősödött hogy valóban vén marha vagyok ezeknél a modern biszbaszoknál nincs helye az ósdi logikus gondolkodásnak meg kell ismerkedni velük és elhinni hogy ők mindent tudnak amit én már soha 210919 241 oldalnézet nem omolhat össze hiszen már kitalálta halála utáni utóéletét a koncok harca biztosítja majd számára a halhatatlanságot: amikor még rend volt és béke sóhajtoznak az emberek mindenki tudta a maga dolgát a koldus koldult és biztonságban ehette a kegyes adományok maradékát a számára kijelölt helyen amikor nem kellett úton-útfélen könyörögni-követelni szükség esetén elvenni a gyengébbtől az erősebb jogán amikor még bárkit ha félretaszítottak mindig akadt egy segítő kéz aki felsegítette bárhonnan is de akadt és úgy nyújtotta át a túlélés lehetőségét hogy még köszönetet sem várt érte boldoggá tette hogy láthatta továbbvánszorogni az adományként átnyújtott zsák krumplival 210920 242 villanás a csendből nem azért hogy közöm legyen hozzá egyszerűen csak kíváncsivá tesz az a zaklatott örvényléstömeg amivel körülveszed azt ami látható belőled ami – ha saját tapasztalatomból indulok ki – csakis az álmokra jellemzőek itt-ott felbukkan ugyan bennük a valóság de mint morzsálódó tömeg a pengekerítések túloldalán bonyolult kompozícióként hullik jövőtlen tekintetem elé nem résztvevője csak nézője vagyok egy valótlanságba szakadt ébredésnek amiben rémlik hogy a valóság bonyolult egyre bonyolultabb valótlansága győz majd benne az egymást irtó győztes szövetségesek ellenségeiktől szerzett fegyvereikkel 210921 243 margójegyzet nem tudom hányszor de hányszor ismételtem el ezt a két szót és most is és nincs és nem is volt lelkifurdalás hogy hazudok mert tudom hogy ami itt körülöttem van az nincs de nem merem bevallani magamnak még most sem mondataim összefüggéstelen felejtések persze vannak hegyek benne és ha már hegyek akkor türelmesen várakozó mély is időnként belelátok reménykeltő szakadékaiba de nyomban el is felejtem a honnan hová és meddig tartó utak sűrűségében a saját a téveszthetetlen tévedéseim ösvényére szórt örökkévalóságom 210922 244 kísértem a lehetetlent nem olvasol nem nincs bennem fény mondod és a látomásokra hangolt sáv is folyton ugyanaz kiszikkadt életrög tíz körömmel kapaszkodó semmi az időnként fel-felizzó gondolatok között kertek magányát esőtlen nyarakat takargatta képeket látsz amiknek ellehetetlenítettem a nézőpontjait nehogy ugyanolyannak látszódjam rajtuk amilyen vagyok egymásra festett képek ugyanazoknak a vonalaknak ugyanazoknak a színeknek egymást fedő árnyékai a számukra kiszakított a mozdulatlanná szaggatott időben 210923 245 szellemvasút miután megjelentek az első omlások bennem úgy döntöttem hogy abbahagyom a folyamatos megfigyelést a fenét ha érdeklik a repedéseim engem nem mondom és nagyon büszke lettem az elhatározásomra ami menet közben képlékenynek bizonyult pontosan úgy és annyira mint a romjaimon megjelenő szavak értelmezhetősége politikailag korrekt volt minden mint a házak falán meghagyott lövésnyomok vagy egy gránátrobbanástól leomló vakolat alól kisejlő éljen a párt felírat vakító vörös színein átható szürkeséggel sarló és kalapács tehetetlenül állok szemben a ténnyel hogy a mindenkori hatalom trükkjeivel szemben tehetetlen vagyok csak figyelni tudom a szavak nyomasztó vergődését ahogy az értelmezhetetlenségig próbálják tisztára mosni magukat 210924 246 kitérő nélkül most éppen nem látható mindenféle arcokat tart maga elé hogy pótolja hátha feltűnik jelenléte a jelenlétükben de csak a tükör felülete amin a tükröződő szemek alig-alig kikövetkeztethető érzései sejtődnek a zsugorodó háttér is olyan mintha rajta keresztül tömörödnél egyetlen pontba megkövesedett gondolataid alól változatlanul nincs hova menekülnöd itt is ott is lezárt peronvégek folyamatosan áthaladó vonatokban a megérkezés réme 210925 247 játékba ütött labda kötelezővé tenném a szólásszabadságot figyelve ki mikor hogyan és miért vonná ki magát a szabály alól figyelve a rákapaszkodó rettegést is amiben már senki nem ismerne magára egymásra meg végképp szabadon választott hazugságaink között botladozva lassan mindent elhiszek magamról mint állampolgárról főleg ha a hatalommal szembeni vagy a hatalom melletti viselkedésem dönti el hogy melyik átmeneti vagy ténylegesen hithű csoportba tartozom de mint aki belefáradt hogy nem akarja leírni akkor sem ha le tudná írni az esélytelenek boldog nyugalmával az ide-oda csapódó érzéseit úgy tudom a legkönnyebben túltenni magam rajta hogy nem írom le akkor sem ha le akarom írni az idő nekem dolgozik kizárólagos jogom van a zárlatok -- zárlataim – kijelölésére amik másodpercpontossággal követik egymást mint most is hajszálpontosan tudom hogy mit szerettem volna leírni de hajszálpontos következetességgel ellenállok a késztetések hajszálra pontos beérkezéseinek eljátszom azért a gondolattal hogy mi történne ha egyszer – csak egyetlen egyszer – kivonnám magam a szabály alól és nem támasztanám ki magammal a folyamatosan rám szakadó ént 210928 248 ragasztott jegyzetlap (régiekből most) nézem ahogy a hangulat változik beszélgetünk néha a szavak nehéz felvonóhídként ereszkednek közénk meg-megbillenve mintha a súlyos láncszemek önálló életet kezdeményeznének előttünk pálinkáspoharakon a naplemente robbanásnyi csendje és súlytalanság a kevés józan arc csak önmagán tudja felmérni hogy van-e és ha van merre visz az út a közös hit már elhangzott minek kockáztatni a feszült hallgatást a hangulat mint vallásos zenék tételeiben a kimódolt áhítat egyszerre válik időnélkülivé az alattvalók tekintetében az alattvalóság minden néző egymásba oldódik abban az alakban aki a láncszemeket tördeli miközben áthalad a hídon 210929 249 éjféli sanzon közvetlenül a sípszó elhangzása után léptem le a pályáról nem mintha ennek köze lett volna bármihez is ami a pályán történt és történni fog csak a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg hátha érdekelni fog ez a tény bárkit is és fel szeretné majd idézni pontos távozásom időpontját többnyire szarok az ilyen részletekre a játék maga érdekelne de ha nincs játék úgy viselkedek mint egy mindenkit mindenért hibáztató aggastyán aki abban látja az ifjúság legnagyobb bűnét hogy ők is megöregednek kifelémenet még hallottam az örömujjongást az is lehet hogy az én lelépésem ünnepelték de nem kizárt az sem hogy a pályán éppen sarjadó legfiatalabb fűszálat aki öntudatlanul ugyan de már méregette a cipők útiránya és a bennük lapuló súly közötti összefüggést feleslegesen ugyan mert létezése kizárólag azon múlik hogy újravésik-e gyökérzetét a kivehetetlennek tűnő háttér kedvéért még mindig úgy teszek mintha nem érdekelne ez a kényszeresen magamra aggatott helyzet vitathatatlan a kívülállóságom kicsit olyan mint egy kórházból kölcsönkapott lepedő szemfedőnek megteszi ugyan de hol van ez ahhoz a méltósághoz amit egy aranydukát képviselt valamelyik ásatásunk koponyaleletének szemgödrében világos ugyan hogy számomra eddig és ne tovább de amíg meg nem szokom el kell kerülnöm az ok és okozati összefüggések kelepcéit mivel a társadalomformálás mint olyan analóg az utcalányok szakszervezetbe tömörítésének kérdésével kényszerképzetnek tartom a vallások dilettáns próbálkozásait az egységes istenkép megalkotására úgy hogy az értékszempontok érintetlenek maradjanak az érdekmechanizmusok szövevényében így ugyan semmi esélyem bármikor is többet tennem azért hogy a távlatok a kelleténél közelebb kerüljenek hozzám de tudom a helyem és ennyi elég hogy álmodozás nélkül megússzam a biztonsági ajtók előtti örökös készültség hidegrázásait persze szükségem van nekem is mint mindenki másnak támpontokra egy törésre például a villamossínek őrjítő párhuzamosságán sejtelmem sincs hogyan juthatott ez most hirtelen eszembe a pillanatnyi zűrzavarban ami attól függően hogy hol hogyan és mikor de akár egy viccben elmesélve is vagy mint egy titkot szorongatnám (szorongást titkolva) és csak álmaimban venném elő nézegetném és csodálkoznék hogy még mindig itt vagyok pedig már rég nem 211001

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!