leállósáv: fészbukpoémák

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2837 szerző 38146 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szakács Eszter
  Ébredések
Új maradandokkok

Debreczeny György: mintha valakinek mondanám :
Tóth Gabriella: sóhaj
Egry Artúr: kilenc dal a gát utcából
Tóth János Janus: Tó-part-fény (reflexvers)
Bátai Tibor: Fülszöveg [E/2-ben]
Kiss-Teleki Rita: De jó is lehetne
Zsolt Szakállas: NEM BAJLÓDOM ÉN
Tóth János Janus: Maga ellen (reflexvers)
Bara Anna: ámítás
Kiss-Teleki Rita: A kert is
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 48 perce
Bátai Tibor 2 órája
Albert Zsolt 8 órája
Kiss-Teleki Rita 17 órája
Tóth János Janus 20 órája
Francesco de Orellana 2 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Dudás Sándor 2 napja
Markovics Anita 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Egry Artúr 4 napja
Valyon László 7 napja
Ötvös Németh Edit 7 napja
Bara Anna 7 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Gyors & Gyilkos 9 napja
Szilasi Katalin 11 napja
Konta Ildikó 13 napja
Busznyák Imre 14 napja
Tóth Gabriella 14 napja
FRISS NAPLÓK

 N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 11 órája
Hetedíziglen 12 órája
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
mix 1 napja
Gyurcsi 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
nélküled 2 napja
K.Mária 3 napja
törmelék 3 napja
Janus naplója 4 napja
A vádlottak padján 4 napja
Baltazar 5 napja
Conquistadores 5 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2022-05-25 08:50 Összes olvasás: 23656

Korábbi hozzászólások:  
415. [tulajdonos]: fészbukpoémák2021-10-01 22:38
240
őszi ballada

este
késői hűvös őszi este
szándékodba kerül hogy be kellene gyújtani
a gázkazánt
az új hőfokszabályozón beállítani azt a hőfokot
amire igényt tart a feleséged
fojtott félelem ingerli a torkod
sose voltál egy műszaki zseni bár negyven valahány
éven keresztül elhitetted magaddal
olyan erővel hogy a környezeted is elhitte
ez viszont itt egy új konstrukciója a lehetetlennek
amihez ha fejben tudod is a műveletet
könnyűszerrel kifoghat rajtad a gyakorlatban
beleizzadsz a gondolatba mire a tenyérnyi lapos
dobozkához érsz
van rajta egy gomb és a kijelző ablak
ami hűen mutatja hogy éppen a gomb tekerésével
mit cseszel el
mert hogy elbaszarintottam az nem is kérdés
a láng belobbantóját még véletlenül sem hatja meg
a sűrű káromkodásod
amire azért a párod előkerül
hogy egy csipetnyivel több izgalom kerüljön az estédbe
tájékoztatáskérés a kisebbik fiamtól aki talán
de telefonon keresztül őt sem értem hogy mit tegyek
vagy ne tegyek amikor folyamatosan villog a ketyere
szomszéd hívás
toporgás tekergetés
tökvakargatás (ami alatt a fejünket értem)
semmi
biztosan átbénáztad egy másik dimenzióba
mondja szintén telefontanácsban a lányom
aki az ilyen dolgokban talán még nálam is hozzáértőbb
a fiam őrjöng
leteszem
interneten keresek egy témába illő fecsegő oldalt
éppen hozzám hasonló vén hülyét oktat egy kölyök
belépek
két perc alatt megerősödött
hogy valóban vén marha vagyok
ezeknél a modern biszbaszoknál nincs helye
az ósdi logikus gondolkodásnak
meg kell ismerkedni velük
és elhinni hogy ők mindent tudnak amit én már soha

210919




241
oldalnézet

nem omolhat össze
hiszen már kitalálta halála utáni utóéletét
a koncok harca biztosítja majd számára
a halhatatlanságot:
amikor még rend volt és béke sóhajtoznak az emberek
mindenki tudta a maga dolgát
a koldus koldult
és biztonságban ehette a kegyes adományok maradékát
a számára kijelölt helyen
amikor nem kellett úton-útfélen könyörögni-követelni
szükség esetén elvenni a gyengébbtől az erősebb jogán
amikor még bárkit ha félretaszítottak
mindig akadt egy segítő kéz aki felsegítette
bárhonnan is de akadt és úgy nyújtotta át
a túlélés lehetőségét hogy még
köszönetet sem várt érte
boldoggá tette hogy láthatta továbbvánszorogni
az adományként átnyújtott zsák krumplival

210920




242
villanás a csendből


nem azért hogy közöm legyen hozzá
egyszerűen csak kíváncsivá tesz
az a zaklatott örvényléstömeg amivel körülveszed azt
ami látható belőled ami – ha saját tapasztalatomból
indulok ki – csakis az álmokra jellemzőek
itt-ott felbukkan ugyan bennük a valóság de
mint morzsálódó tömeg a pengekerítések túloldalán
bonyolult kompozícióként hullik
jövőtlen tekintetem elé
nem résztvevője
csak nézője vagyok egy valótlanságba
szakadt ébredésnek
amiben rémlik hogy a valóság
bonyolult
egyre bonyolultabb valótlansága győz majd
benne az egymást irtó győztes szövetségesek
ellenségeiktől szerzett fegyvereikkel

210921




243
margójegyzet


nem tudom
hányszor de hányszor ismételtem el
ezt a két szót
és most is
és nincs és nem is volt lelkifurdalás hogy hazudok
mert tudom
hogy ami itt körülöttem van
az nincs
de nem merem bevallani magamnak még most sem


mondataim összefüggéstelen felejtések
persze vannak hegyek benne és ha már hegyek
akkor türelmesen várakozó mély is
időnként belelátok reménykeltő szakadékaiba
de nyomban el is felejtem
a honnan hová és meddig tartó utak sűrűségében
a saját
a téveszthetetlen tévedéseim ösvényére szórt
örökkévalóságom

210922




244
kísértem a lehetetlent


nem olvasol
nem
nincs bennem fény mondod
és a látomásokra hangolt sáv is folyton ugyanaz
kiszikkadt életrög
tíz körömmel kapaszkodó semmi
az időnként fel-felizzó gondolatok között
kertek magányát
esőtlen nyarakat
takargatta képeket látsz
amiknek ellehetetlenítettem a nézőpontjait
nehogy ugyanolyannak látszódjam rajtuk amilyen vagyok
egymásra festett képek
ugyanazoknak a vonalaknak ugyanazoknak a színeknek
egymást fedő árnyékai a számukra kiszakított
a mozdulatlanná szaggatott időben
210923




245
szellemvasút

miután megjelentek az első omlások bennem
úgy döntöttem hogy abbahagyom a folyamatos megfigyelést
a fenét ha érdeklik a repedéseim
engem nem
mondom és nagyon büszke lettem az elhatározásomra
ami menet közben képlékenynek bizonyult
pontosan úgy és annyira mint a romjaimon
megjelenő szavak értelmezhetősége
politikailag korrekt volt minden
mint a házak falán meghagyott lövésnyomok
vagy egy gránátrobbanástól leomló vakolat
alól kisejlő éljen a párt felírat
vakító vörös színein átható szürkeséggel sarló és kalapács
tehetetlenül állok szemben a ténnyel hogy a
mindenkori hatalom
trükkjeivel szemben tehetetlen vagyok
csak figyelni tudom
a szavak nyomasztó vergődését
ahogy az értelmezhetetlenségig
próbálják tisztára mosni magukat

210924




246
kitérő nélkül


most éppen nem látható
mindenféle arcokat tart maga elé hogy pótolja
hátha feltűnik jelenléte a jelenlétükben
de csak a tükör felülete
amin
a tükröződő szemek
alig-alig kikövetkeztethető érzései sejtődnek
a zsugorodó háttér is olyan
mintha rajta keresztül tömörödnél egyetlen pontba
megkövesedett gondolataid alól
változatlanul nincs hova menekülnöd
itt is ott is lezárt peronvégek
folyamatosan áthaladó vonatokban a megérkezés réme

210925




247
játékba ütött labda


kötelezővé tenném a szólásszabadságot figyelve
ki mikor hogyan és miért vonná ki magát a szabály alól
figyelve a rákapaszkodó rettegést is
amiben már senki nem ismerne magára
egymásra meg végképp
szabadon választott hazugságaink között botladozva
lassan mindent elhiszek magamról mint állampolgárról
főleg ha a hatalommal szembeni vagy a hatalom melletti
viselkedésem dönti el
hogy melyik átmeneti vagy ténylegesen hithű csoportba tartozom
de mint aki belefáradt hogy nem akarja leírni
akkor sem ha le tudná írni
az esélytelenek boldog nyugalmával
az ide-oda csapódó érzéseit
úgy tudom a legkönnyebben túltenni magam rajta
hogy nem írom le
akkor sem ha le akarom írni
az idő nekem dolgozik
kizárólagos jogom van a zárlatok
-- zárlataim – kijelölésére
amik másodpercpontossággal követik egymást
mint most is
hajszálpontosan tudom hogy mit szerettem volna leírni
de hajszálpontos következetességgel ellenállok
a késztetések hajszálra pontos beérkezéseinek
eljátszom azért a gondolattal
hogy mi történne ha egyszer – csak egyetlen egyszer –
kivonnám magam a szabály alól
és nem támasztanám ki magammal a folyamatosan
rám szakadó ént

210928




248


ragasztott jegyzetlap (régiekből most)


nézem ahogy a hangulat változik
beszélgetünk
néha
a szavak nehéz felvonóhídként ereszkednek közénk
meg-megbillenve mintha a súlyos láncszemek
önálló életet kezdeményeznének
előttünk pálinkáspoharakon
a naplemente robbanásnyi csendje
és súlytalanság
a kevés józan arc csak önmagán tudja felmérni
hogy van-e és ha van merre visz az út
a közös hit már elhangzott
minek kockáztatni a feszült hallgatást
a hangulat mint vallásos zenék tételeiben a kimódolt áhítat
egyszerre válik időnélkülivé az alattvalók
tekintetében az alattvalóság
minden néző egymásba oldódik abban az alakban
aki a láncszemeket tördeli
miközben áthalad a hídon

210929




249
éjféli sanzon


közvetlenül a sípszó elhangzása után
léptem le a pályáról
nem mintha ennek köze lett volna bármihez is
ami a pályán történt és történni fog
csak a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg
hátha érdekelni fog ez a tény bárkit is
és fel szeretné majd idézni pontos távozásom időpontját
többnyire szarok az ilyen részletekre
a játék maga érdekelne de ha nincs játék
úgy viselkedek mint egy mindenkit mindenért hibáztató
aggastyán aki abban látja az ifjúság legnagyobb
bűnét hogy ők is megöregednek

kifelémenet még hallottam az örömujjongást
az is lehet hogy az én lelépésem ünnepelték
de nem kizárt az sem
hogy a pályán éppen sarjadó legfiatalabb
fűszálat
aki öntudatlanul ugyan de már méregette
a cipők útiránya
és a bennük lapuló súly közötti összefüggést
feleslegesen ugyan
mert létezése kizárólag azon múlik
hogy újravésik-e gyökérzetét a kivehetetlennek tűnő
háttér kedvéért

még mindig úgy teszek mintha nem érdekelne
ez a kényszeresen magamra aggatott helyzet
vitathatatlan a kívülállóságom
kicsit olyan mint egy kórházból kölcsönkapott lepedő
szemfedőnek megteszi ugyan
de hol van ez ahhoz a méltósághoz
amit egy aranydukát képviselt valamelyik ásatásunk
koponyaleletének szemgödrében
világos ugyan hogy számomra eddig és ne tovább
de amíg meg nem szokom
el kell kerülnöm az ok és okozati összefüggések kelepcéit

mivel a társadalomformálás mint olyan
analóg az utcalányok szakszervezetbe tömörítésének kérdésével
kényszerképzetnek tartom
a vallások dilettáns próbálkozásait az egységes istenkép
megalkotására úgy hogy az értékszempontok
érintetlenek maradjanak az érdekmechanizmusok
szövevényében
így ugyan semmi esélyem bármikor is többet tennem azért
hogy a távlatok a kelleténél közelebb kerüljenek hozzám
de tudom a helyem és ennyi elég
hogy álmodozás nélkül megússzam a biztonsági ajtók
előtti örökös készültség hidegrázásait

persze szükségem van nekem is mint mindenki másnak
támpontokra
egy törésre például a villamossínek őrjítő párhuzamosságán
sejtelmem sincs hogyan juthatott ez most hirtelen eszembe
a pillanatnyi zűrzavarban ami attól függően hogy hol
hogyan és mikor de akár egy viccben elmesélve is
vagy mint egy titkot szorongatnám (szorongást titkolva)
és csak álmaimban venném elő nézegetném és csodálkoznék
hogy még mindig itt vagyok pedig már rég nem

211001


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-05-25 08:22   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:KORR - KONKLÚZIÓ/
2022-05-25 08:11   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:AZ IGAZI KONKLÚZIÓ/
2022-05-25 07:10   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2022-05-25 01:08   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2022-05-25 01:03   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2022-05-24 23:26   NAGYÍTÓ /b.a.m.:konklúzió/
2022-05-24 22:41   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:LILI/
2022-05-24 22:01   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2022-05-24 21:58   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2022-05-24 20:13   Napló: Hetedíziglen