leállósáv: fészbukpoémák

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2837 szerző 38147 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szakács Eszter
  Ébredések
Új maradandokkok

Debreczeny György: mintha valakinek mondanám :
Tóth Gabriella: sóhaj
Egry Artúr: kilenc dal a gát utcából
Tóth János Janus: Tó-part-fény (reflexvers)
Bátai Tibor: Fülszöveg [E/2-ben]
Kiss-Teleki Rita: De jó is lehetne
Zsolt Szakállas: NEM BAJLÓDOM ÉN
Tóth János Janus: Maga ellen (reflexvers)
Bara Anna: ámítás
Kiss-Teleki Rita: A kert is
FRISS FÓRUMOK

Bátai Tibor 44 perce
Albert Zsolt 6 órája
Nagyító 8 órája
Kiss-Teleki Rita 15 órája
Tóth János Janus 19 órája
Francesco de Orellana 2 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Dudás Sándor 2 napja
Markovics Anita 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Egry Artúr 4 napja
Valyon László 7 napja
Ötvös Németh Edit 7 napja
Bara Anna 7 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Gyors & Gyilkos 9 napja
Szilasi Katalin 11 napja
Konta Ildikó 13 napja
Busznyák Imre 14 napja
Tóth Gabriella 14 napja
FRISS NAPLÓK

 N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 9 órája
Hetedíziglen 11 órája
Etzel Mark Bartfelder 23 órája
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
mix 1 napja
Gyurcsi 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
nélküled 2 napja
K.Mária 3 napja
törmelék 3 napja
Janus naplója 4 napja
A vádlottak padján 4 napja
Baltazar 5 napja
Conquistadores 5 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2022-05-25 06:32 Összes olvasás: 23651

Korábbi hozzászólások:  
418. [tulajdonos]: fészbukpoémák2021-11-20 14:48

270
kicsit másképp (Orsinak)


mindig van bennem egy idegen Isten
ösztönös lassúságában hömpölygő mese
hogy egyszer volt aztán már
csak a botladozó ámulat kirakatképe
ahogy a napokat számolgatom
és csak bámulom a múlt ablakrengetegét
míg bele nem homályosodok
sziklatömbszerű magányként
a múltba
és nem gondolok semmi másra
csak arra ami én volt
és amiben akkor még
nyomokban sem érződött a semmi

211109




271
egy csepp múlt


a barátom volt bár akkoriban a fene sem gondolta
hogy a barátom csak együtt lógtunk a vonatcsatlakozás
szüneteiben és megpróbáltuk egymás hülyeségeit
kiegészíteni ő festőnek adta ki magát én regényíró
nak ő igaziból festett képeket és tulajdonképpen a
bból éltünk mert magam valójában lusta voltam
írni illetve szándékomban volt csak azt nem tudtam
miről pontosabban ha beszélni kényszerültem róla
fejezetek születtek de mivel nem akadt senki aki meg
írja a szavak beszóródtak a vasúti töltés kavicsai közé
és egy idő után annyira reményvesztetten koszosak
lettek hogy senkinek nem jutott eszébe felvenni le
sikálni és mondatokká rendezve megkockáztatni jel
entésük kiegészítését és gondozását megszüntetve ez
zel a célom a megértés alkalmatlanná tette volna őket
helyzetünk elviselésére ráadásul barátomat is megfosz
tották volna kedvenc sőt egyetlen témájától amint szür
ke falakon magyarázza színeivel barátja vagyis az én
zseniálisnak értelmezett lényegéből a formálódó semmit

211110




272
módosított ébrenlét


szinte hihetetlen hogy még mindig szeretnék
-- annak ellenére hogy néha már nagyon nem –
élni
jó volt itt
élők között élőként remélni
hogy ez a felfoghatatlan szerelem örökké megtart valahol
szeretnék egy rejtélyes hiányban
-- Istenben vagy valami másban –
felbukkanni és várni
a hullámzó egészben az újraébredést
naiv vagyok és ostoba
marhaságokon őrlődve törlöm a valóság gondolatait
undorodom az örökös harctól
mégis folyamatosan mészároltatom magam magammal
talán hogy a halál már ne találjon a helyemen semmit

211111




273
borsó a falon    



ébredéskor nincs fény, csak görcsös fejfájás.
szeretnék minél előbb találkozni magammal,
de mostanában egyre nehezebben, és egyre ritkábban
sikerül.

álmomban előbb a katonaság érkezett meg, gúlákba
rakták fegyvereiket, és várakoznak. nem tapasztalni
köztük félelmet, bíznak a parancsnok
ítélőképességében, bíznak betanított mozdulataik
szükségszerű hatékonyságában. amikor és amennyiben.
bár titokban mindegyikükben ott van,
hogy talán mégsem.
hogy nem lesz szükség elkötelezettségük bizonyítására.
arra, amiről biztosan tudják, hogy nincs, de
tökéletes biztonsággal kimutatható volt vele
a létező valóság bármelyik lehetséges változata
hadmozdulati gyakorlataikon.

a ma reggel is pontosan úgy hasogatja piszlicsáré
szavakká a gondolataimat,
mint tegnap.
már nincs bennem semmi méltóság. ellenállni
talán csak akkor tudnék, ha betaníthatnám a maradék
időm
visszaszámlálásom eltörlésére.
vér és sikoltozás nélküli
figyelemmel az eseménysorozat felé úgy,
mintha passiójáték lenne, apály és
dagály egyidejű
applikációja a nézőpontváltozás nélküli térben.

tételezem most, hogy a tizedik emeleten vagyok,
és sejtelmem sincs, hogy mikor, hogyan és
miért vergődtem fel idáig.
és arról sincs, hogyan kerülök le innen.
bámulom magam, mintha
ma találkoztunk volna először, és
végtelenített ködfátyol takarná el előlem a jövőt,
beleértve a mélységet is,
ahová szükségszerűen vissza kell majd érkeznem,
még akkor is, ha folyamatosan felfelé nézek,
kihasználva szédülésem felhajtóerejét.

vetemedő házfalak alattam,
ki-kipattanó ablakaikban zászlóként lengő
tapétakiáltványok.
halványodó ébredésnyomok
a nem létező földszint takarásában,
amikor megérkezem.
(2018-09-14)

211112




274
az emlékezés folyosóin


már semmi sem emlékeztet magamra
csak te létezel
azokban a pillanatokban amikor még felismerlek
olyan könnyű összekeverni magunkat
emlékező kacatainkkal
amiket létezésük pillanataiban mindig elfelejtettünk

211113




275
önfestés


képeket készítettem magamról
egymásra festett képeket
néha ellehetetlenítettem a nézőpontjaimat
mert ugyanolyannak látszódtam rajtuk amilyen vagyok
ugyanazoknak a vonalaknak ugyanazoknak a színeknek
egymást fedő árnyékai a számukra kiszakított egyben
mára eltűntek róluk az álmaim
eddig sem voltak már sokan
többségük az évek során feltűnés nélkül hagyott cserben
úgy
hogy a nyomait is magával vitte
az igaz hogy sosem dédelgettem őket
gondolataim hátsó traktusában éldegéltek
képtelenül örömre
az élvezetek lelkiismeretfurdalás nélküli elviselésére
a valóságérzékükről meg jobb nem beszélni
néha
mintha most ismerkednék magammal
és rácsodálkozom
hogy az éveim során felhalmozott szemét megelőzve követ

211114




276
a pillanat hevében


legyűrhetetlen vágyat érzek
hogy üres legyen az agyam
pontosan csak annyira van szükségem az orvosi diagnózis
adataira
mint a ciánkapszulára
de a folyamatos törlésvisszaállrobotfunkcióban
esélyem sincs megszabadulni
a szárazgallytörésszerűenreccsenő latin szavaktól
amik a valóságban lehet hogy nem
de a felnagyított betűrendben
idegesítően tudnak hatni

szörfözök hát egyet a hírportálok között
gondolva ismétlődő naivságomban
hogy ez majd segít

frászt segített

a politikai hazugságok áradata
már már elsodorja azt a jogrendet is
ami úgy ahogy
de legalább szalmaszálként jelzett valamiféle
partra kerülési irányt
naponta belehazudnak a képembe
olyasmit
aminek kizárólag az ellenkezőjét tapasztalom
nincs
semmi szükség nincs
– hallom konkrét szavakba öntve –
szabad társadalomkutatásra
a tudósok
mindenféle zagyva okfejtései mentén csak repedések
keletkeznének az egységes nemzettestben

211115 (201606)




277
a valóság illúziója


ázsiából jöttünk, tele életvággyal,
nem tudtuk megmondani, hogy mi lesz itt,
és ma sem tudjuk,
de ha valaki úgy mutatja be nekünk
mocskos, húgyszagú sikátoraink mellett
épülő várkastélyát,
hogy az számunkra sugárút a jövőbe,
elhisszük neki,
mert ki szeretnénk jutni
mocskos, húgyszagú sikátorainkból,

211116




278
a látogató jelentésváltozatai



___________________improvizáció egy Vajdics-vers leszakított sorai elé


megpróbálja összekötni magában a város útjait úgy
hogy kerüljön bárhova
pillanatok alatt meg tudja határozni helyzetét
a ki- és átjutás lehetőségeinek időrabló mérlegelése nélkül

semmi más nem kötötte ide
csak egy térkép a városról
és ez a három perc amit itt és így
miközben behálózza lépéseinek láthatatlan nyomaival az utak burkolatát

titkokat sejtett magában és az útjaik eddig vezették
folyamatosan képződtek és – indulásának pillanatáig –
jöttek utána és most megpróbál eljutni rajtuk
hogy megtalálja tagadásuk vesztőhelyét

vagy ki tudja
talán újabb álmokkal ritkaszép felébredésekkel fog találkozni rajtuk
a ráérzések pillanataiból valóságok lesznek
hosszú távra is becsomagolható útravalók más utakra más helyszínekre

ami zavarja hogy falak vannak mindenütt
ajtók nélküli falak a kőtömbökbe hasogatott utak mentén
sehol egy repedés sehol egy félrerugdosható homokszem néha
betűk tűnnek fel de mielőtt megfejtődnének felszívódnak szürkeségükben

tökéletes a látvány tökéletes az aláfestő zenében az aleatorikus kombináció
ettől aztán úgy érzed hogy ott vagy ahova igyekeztél
„ahol több ezer kilométerre
önmagadtól egyedül maradtál”

211120


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-05-25 07:10   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2022-05-25 01:08   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2022-05-25 01:03   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2022-05-24 23:26   NAGYÍTÓ /b.a.m.:konklúzió/
2022-05-24 22:41   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:LILI/
2022-05-24 22:01   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2022-05-24 21:58   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2022-05-24 20:13   Napló: Hetedíziglen
2022-05-24 18:42       ÚJ bírálandokk-VERS: Bara Anna Mozdulatlan szívburokban
2022-05-24 17:07   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus