leállósáv: fészbukpoémák

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 37900 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Gyurcsi - Zalán György
  Csak egy pillanat
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: Tűnődve
Franczen Bea: Apát szeretem a legjobban
Gyurcsi - Zalán György: aranyból is az
Kránicz Szilvia: terápia
Szakállas Zsolt: muslica zümmögi
Szilasi Katalin: a megbántott
Tóth János Janus: zavaros vizek
Köves István: NÁLUNK MOST
Albert Zsolt: Homlokán eső
Bátai Tibor: Renonsz (2.0)
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 2 órája
Tóth Gabriella 6 órája
Kiss-Teleki Rita 10 órája
Nagy Zsuzsanna 10 órája
Köves István 10 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Fűri Mária 2 napja
Nagyító 2 napja
Tóth János Janus 3 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Farkas György 3 napja
Gyors & Gyilkos 4 napja
Kosztolányi Mária 5 napja
Gabriella Tóth 5 napja
Karaffa Gyula 6 napja
Kocsis Nóra 7 napja
Lakatos Zsolt 8 napja
Bősz Miklós 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 órája
történések 7 órája
- haikukutyin - 9 órája
leállósáv 22 órája
nélküled 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Bara 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
mix 4 napja
Játék backstage 5 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
Zúzmara 5 napja
K.Mária 5 napja
A vádlottak padján 6 napja
Gyurcsi 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2021-10-22 21:58 Összes olvasás: 22169

Korábbi hozzászólások:  
413. [tulajdonos]: fészbukpoémák2021-08-20 23:03
209
HV-nek egy régi barátság szeretetével


bár néha üresnek érzem az errefelé járást
azért még – érzéseim szerint – vannak megtett távolságaim
séta közben gurul alattam a föld
jobbra is balra is
mintha az emberi valóság szemléletét játszatnák velem
a lábaim
hol jobbra billegek hol balra
van úgy egy-egy kaptatónál hogy hátra szeretne zuhanni
a test
de a lélegzetembe kapaszkodva még talpon tudom tartani
magam
a kavicsok született ellenségeimmé váltak
és haladás közben a házak sodrása
mint a viharzónák ütközéseibe zárt villámok
úgy záródik rájuk is a felhők ki-kicsattanó homálya
hogy néha még a dörgések hullámvonalait is látom
szóval elvagyok a magam élet-szülte nyavalyáival
nem panaszkodom
ami néha zavar
– de az kurvára –
a jövő
a hátrahagyott
rémiszt a jelen mitugrászainak akrobatikája
ahogy bolhacirkuszt játszatnak velünk
nézőként és szereplőként egyaránt ugráltatnak bennünket
és magukat is
kétségbeesett akarnokságaikban
hááát
ennyit magamról
hogy változtam-e a közel négy év alatt bármennyit is
a felskiccelt pillanatfelvételem alapján úgy hiszem
nem sokat
de hogy tetszenek-e még az írásaim
noshát
azt magadnak kell – nélkülem – eldöntened

210802



210
egy fiktív dráma fiktív margójára

___„aki engem szolgál bármivé lehet, de semmivé, ha
ellenemre számít”


volt egy álmom
a franc se tudja már hogy mikor és hol keveredtem
bele
és mikor és hol
ki
lassan felejtésbe került az is hogy egyáltalán létezett-e
vagy csak szenilitásra hajlamos képzeletem kever össze
egymástól illetlenül eltérő dolgokat
az egymáshoz nagyon is illőkkel
a lényeg a belőle áramló drámai hatás
ami megfelelő képesség hiányában kóborolt bennem
jóideig
(volt talán másfél óra is
tehát jóval tovább mint az eddigiek) tette-vette magát
mint akinek fontos és halaszthatatlan dolga akadt
a kert méhlegelővé alakításán kívül
és omlott is össze látványos gazként az emlékezett
kaszagépének suhintásaiban
szóval megint elmaradt a valóság egy drámai
(mondhatnám tökös) megjelenítése
és csak a mindenható véletlenen múlik ezután
hogy felbukkan-e mégegyszer
vagy végzetesen alámerült a mindennapok legyintgetős
és sűrűn szentségelős váltakozásaiban
a „mi a fasznak írni olyasmiről ami anélkül is van
hogy lenne”
a lényeg hogy már visszazuhantam
a sokkal valószínűbb álom valószínütlen valóságába

210804

**

211
a hitről csendesen


megakadok néha
és némán figyelem a beszorult szavak kínlódásait
nem
nem akarok segíteni nekik
mit tudnának még elhitetni velem abból
amitől megkövesedtek a ráncaim
amitől foszladozik bennem a hit a bizonytalan jelenben
szégyenkezem miattuk
szégyenkezve fogadom el
hogy ez az egyetlen módja a fennmaradásnak
ezt láttatják velünk
azt amit el szerettünk volna felejteni
amiről azt hittük már lehetetlen visszahozni
azt ami eddig
már csak a nagyon öregek emlékezetében létezett

210808




212
próbatétel


mi köt még mindig magamhoz
már rég
nagyon rég feladtam minden védekezésem
időnként mégis lázadásra kényszerít a lehetetlen
és kiemelem magam a belém zuhanó mélységből
megpróbálom elhinni hogy az élet nem ez
ami ha van is nincs
csak kirajzolódó valami amivel eljátszhat a képzelet
mielőtt lemondana rólam
bár lehet már le is mondott
de makacsságom nem hajlandó észrevenni
vastag útjelző póznákkal vesz körbe
mindegyikük más-más irányba mutatja a nem létező utat
elhitetve velem hogy elindulhatok még bármelyiken
próbára tenni ösztöneim maradékát
a mindenkori valóságok változataiban
amikhez már és még semmi de semmi közöm
mégis folyamatosan attól rettegek hogy van

210809


213
oldás a kötésben


szétmállik bennem a jövő
(sose hittem hogy ennyire messze eljutok)
és most itt a leárnyékolt égő súlya alatt
méregetem a visszatérés távolságait
persze nincs lehetőség hogy beváltsam
a magamnak tett ígéreteket
mégis rakosgatom a darabjait
hátha
hátha egyszer eljutok odáig hogy mégis
megmarad egy őszintén önző pillanat
például csak annyi hogy a szembeszomszéd
rohadék kutyája megint szétüvölti az agysejtjeimben
képződő semmit
aminek felületén megszülethet egy
mégis élni akarok
elhatározás
megrendelem a rég halogatott
kutyakussoltatót
hogy újra megajándékozhassam magam
az estéim csendesebb rémületeivel

210810




214
távolságbecslés


kedvelem a kormányzati beszámolókat (főleg ahol kérdezni is lehet)
de nemcsak egyet kettőt
az összest
a hangok megformálásakor szinte beleég mindegyikbe
valami földönkívüli – hogy az milyen lehet
nem tudom de ilyennek képzelem el – igyekezet
a
vitán felül meggyőzőnek ható nyilvánvaló mellébeszélés
a
megfelelési kényszer kínosan kimoshatatlan
lenyomatán kívül némi agresszivitás
(mint a jól dresszírozott bunyós aki még akkor
is vívóállásban amikor az ellenfél még sehol
vagy már sehol)
a
teli van a gatyám de értsétek meg ez a dolgom
ábrázat
a
pusztán csak azért mert kérdezni merészeltél
beletaposnálak a földbe
te tetű
a
miattad kell itt állnom és majmot csinálni magamból
a
te képtelen vagy felfogni hogy nekem jár a tisztelet
a
kurvára szeretnélek meggyőzni olyasmiről
ami akkor is hülyeség lenne ha te mondanád
a
stb
a
rengeteg változat lényege
a markáns beismerés:
igen, és?!

210811



215
a valóság cilinderében


rutinos hazugságaink hol ezt hol azt juttatják eszünkbe
csak tévedéseinkkel nem számolunk
de miért is számolnánk ha ragályos feledékenységünk
úgysem ismeri fel tévedéseinket a hazugságok útvesztőiben
megértem és velem együtt sokan
hogy
elviselhetőbb lenne a mindennapi gond ha biztosnak tűnő
kilátás mutatná merre könnyebb
és megéri arra menni
még akkor is
ha tudjuk hogy az a kilátás illúzió
megtévedt szemünket lehunyjuk ilyenkor
és belegyalogolunk a sötétségbe és próbáljuk elhinni
hogy mire kinyitjuk
megtörténik a csoda
mert olyan nincs hogy ne történjen meg
mert valahol mindig megtörténik és egyszer talán végre
valahára el fogjuk hinni hogy velünk is megtörtént
érezzük a bőrünk zizzenésén
látni nem látjuk
de felszikrázó képzeletünk mégis mutatja
szemkápráztató valóságainkat

210813




216
a leírt szavak hatékonyságáról
________________Bán Zsófia Bugócsiga c. írására


kifelé haladok a szavak vonzásából
a történet mint egy éles kés
belemetszi magát az elfelejtett valóságba
nincs értelme az időzítésnek
zavartan keresem magamban az összefüggést
a ma és a régmúlt emlékroncsai között és felteszem
a kérdést
a keletkezés szándékairól
és feszülten figyelek a válaszokra
de túl nagy a némaság bennem ahhoz hogy ha voltak is
legalább egyet fel tudjak idézni közülük

210814



217
a tűznyelő


a magamra ismerő csonka magány
átlép a gondosan telepített küszöbön
nincs kedvem – de azt hiszem nem is lehetséges –
új életet kezdeni vele
egy újság mellékleteiben nézegettem a különféle
hatalmi rendeződések egyre rettenetesebb
fegyverzeteit
a három nagy kötögeti a gatyája korcát rendesen
a sok kicsi – kiki a maga módján –
ijedt vagy ijesztő arcot vág a látványon
és méregeti
végtelenített terepasztalain a maga kis lehetőségeit
végtelen idők óta végtelenné fagyott reményeiben
cikázó tűzzel játszik egyik másik
saját álmait mintázva
egyre elkötelezettebbnek tűnő elszántsággal
lebénított népe látóterébe

210816



218
pillanatkép jövővel


van amikor elmegyünk sétálni a kapuig
visszafelé újabban csak vonszoljuk magunkat
egymást még nem kell de ez is valami
előfordul hogy a kapu torkából még kinézelődünk
na nem túl feltűnően csak annyira hogy diszkrét
időseknek tűnjünk
a szembeházat végre megvásárolta valaki
eddig csak bérlői voltak szinte félévente váltakozva
és mindegyik hagyott maga után valamit
ezek
a ház befejezetlen első részében lehettek feltornyozva
a beépítetlen tetőig
ezt onnan tudom hogy a kiköltözésünk
előtti (húsz valahány éve) szemlében őt is megnéztük
idős hölgy lakta úgy ahogy rendbetett
egyetlen szobában
a többi rész meg a nagy ásítozó üresség
itt-ott pallókkal és létrákkal megtámasztva
aztán meghalt és onnantól csak
a számtalan bérlő akik innen
próbáltak visszavergődni a valós életükbe
és most ez a fiatal pár
hetek óta hordja-hordatja konténerekben
a ház elmúlt húsz évében
bevégzett és bevégzetlen életnyomait
hogy helye legyen a fiatalasszonyon már jól látható
jövőnek

210817



219
egy kis mellébeszélés


még eddig nem találkoztam igazán boldog emberrel
az is igaz hogy nincs stabil mércém
amivel úgy konkrétan a maga teljes valóságában
fel tudnám ismerni

józsef attilánk definiálta ugyan a boldogságot
de hogy ez alkalmazható-e az emberre
hát ezt jópofasága okán is erősen kétlem
a „vályú- elmélet” szerint igen de ez eddig még

sehol nem jött be
sőt
minél több jó falat akad a vályúban annál nagyobb
a lökdösődés és eszeveszettebb a turkálás

így aztán a vályú tartalmának egy jelentős része
pocsékba megy
hogy mit jelent a pocsék azt most nem firtatnám
de ha leírom „audemars piguet” talán sejtődni fog

210818



220
csak mert fene tudja miért és kinek


ritkán szoktam meghatódni magamtól
egy kis túlzással azt is mondhatnám hogy soha
világnézetemet tekintve inkább kételkedő vagyok
és a jótékonykodás jórészt ellenérzést vált ki belőlem
még akkor is ha a történésben feltüntetett cél
nemesnek tűnik
és haszna belőle az elkövetőnek semmi
talán a gyerekkor ma már esetlennek tűnő traumája
az ok:
múlt század negyvenkettőben napszámba jártunk
pontosabban anyám de mindig vele mentem
mert féltem és féltettem
az egyik nap végén odadobott a gazda még egy pengőt
a járandóság mellé „a gyerek miatt”
és anyám kezet csókolt érte
és azóta mindig süllyedek
amikor hasonló gesztusokat látok
akár az állam részéről is
de ma olvasom hogy
egy lengyel sportoló kislány jótékony célra elárverezte
az oimpiai ezüstjét
és én meghatódtam azon
hogy meg tudtam hatódni a történeten

210818




221
csendes esti füstölgés


nem tudom ki hogyan és miért távozik belőlem
mert minden elhasznált nap csak engem mutat
– akkor is ha semmi közöm hozzá –
el akarja hitetni velem hogy miattam zúdul majd
felénk a rettegés
hogy ma este világgá szaladtak a pánikrohamok
szétfeszítették a szűk utcákat
és amikor gazdájuk előkerült a leszakadt semmiből
szétmarcangolták benne a megtalálás pillanatát
nem hiszek az emlékek tisztogatásában
olyan mint az éjszakai falak lámpanélküli sötétsége
akkor is szutykosnak látod a zuhanásukat
ha soha egy ujjal sem érintetted őket
nem hiszek a nagyon gazdagok becsületességében
legalább annyira nem amennyire bizonyára ők sem
mint ahogy abban sem hogy a szegények
csak szegényeket a lázadások kizárólag
felesleges áldozatokat szülnek
nem hiszek a háborúkban
de vannak
és amikor tudatodba fogadod létezésük okait
kételkedni kezdesz annak létezésében
akinek létezésed szeretnéd megköszönni

210820



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-10-22 19:22   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2021-10-22 15:47   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2021-10-22 14:43   Napló: történések
2021-10-22 12:48   Napló: - haikukutyin -
2021-10-22 11:56   Napló: - haikukutyin -
2021-10-22 11:52   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2021-10-22 11:50   új fórumbejegyzés: Nagy Zsuzsanna
2021-10-22 11:46   új fórumbejegyzés: Köves István
2021-10-22 11:21   Napló: - haikukutyin -
2021-10-22 09:30   Napló: - haikukutyin -