leállósáv: fészbukpoémák

NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 04:41 Összes olvasás: 26205

417.	[tulajdonos]: fészbukpoémák	2021-11-10 22:45
211021 261 om mani padme hum most éppen nem látható mindenféle arcokat tart maga elé hogy pótolja hátha feltűnik jelenléte a jelenlétükben de csak a tükör csupasz felületét látja a tükröződő szemekben is zavaros alig-alig kikövetkeztethető érzések hullámverése sejtődik a zsugorodó háttér is olyan mintha rajta keresztül tömörödne egyetlen pontba a földi élet mintha mondatni akarna vele valamit mintha örökre el akarná temettetni magát átkövesedett gondolataiba megfosztva megfosztva létezésének már alig-alig érzékelhető bizonyosságaitól fel-felvillanó káromlásaiban időnként már önmagát szűkíti végtelenné 211026 262 magán(y)vivódások egyre tágul fejedben a tér és bármennyire is ura vagy még a helyzetednek számolnod kell vele hogy súlytalanságod fogja kitölteni azt a fotelt is aminek a kartámaszáról épp most verted le a kávét megvárod majd amíg a szövetbe szivárgó gondolataidat felszívja a por elképzeled hozzá a kárhozatod ahogy az össze-vissza rakosgatott emlékeid lenyűgöznek kezdeni velük nem sokat tudsz ugyan mert néha a beazonosításuk is gondot okoz hogy valóban a te emlékeid-e vagy csak úgy belezuhantak alvás közben a többi a sajátjaidnak hitt többi közé akik most már az idő végezetéig úgy viselkednek mintha neked kellene rendben tartanod őket is egyikről-másikról biztosan tudod hogy kakukkfióka és valószínűleg úgy is viselkedett mert akkora helyet tölt be amihez csak kemény mészárlások árán juthatott még sincs erőd végezni velük mert félsz hogy a nyomukban képződött űr már kitölthetetlen lenne és nincs ijesztőbb látvány egy üres képnél ami körül alatt beazonosíthatatlanok az időfoszlányok 211027 263 parabola Istenről hitről és tévelygő magunkról rejtett jelei semmit nem mutatnak abból amit valójában látunk bonyolult elképzelésein csomók csomóra kötve saját igazáról és mutatja felénk de aki látja csak romhalmazt lát a romok halmazán saját romhalmazát és fogalma sincs hogy kerülhettek oda kik lakhatták és meddig lakták-e egyáltalán bármikor is vagy csak átszóródtak egy másik világból igazolni létezésének lehetetlenségét ami most éppen megfejthetetlen üzenetként gomolyog arctalanná vált lelkiismeretünkben 211029 264 sodrás az őszben aztán a zöld sáv máig nem tudom miért de kitartott mellettem és kitart talán míg élek körülötte a kék a fák bordázta hegyeken áthúzódó égbolt festhetetlen keveredése a a patakmeder kavicsainak csillámain elfolyó ősz ez ahol épp elveszek jó lenne ha lennének szárnyaim a sötét levegőt alig érintő lassú csapású szárnyak amikkel elérhető lenne a látvány akkor is amikor már eltűnt 211030 265 sallang nélküli vallomás fáj a derekam az egész napom azzal telt hogy gondolatban gondoztam a kertet az elképzelt cél már rég nincs meg a lágy októbervégi napban azt figyelem hogy olyan lett mint egy letörölt mosoly hazugnak tűnik és szívfájdítóan más mint ami lenni akart nézzük egymást kicsit elfeledkezve rólad (bár ha fáj valamid még mindig magamban érzem) próbálom felidézni a veled töltött napokat miközben minden nappal elveszítek egyet hogy a végére valóban ne maradjon semmi utoljára talán csak az utolsó sétánk marad ugyanilyen napsütésben mellettünk a tujasor meredekre nyírt fala a maga valószerűtlenül smaragd beékelődései az aranyló árnyalatok hátterébe persze öncélú kis életvesztegetés ez is sírkerti séta kis előleg a nagy megbékélésre 211031 266 újra úgy és újra ugyanaz az én koromban már csak tétova figyelője vagyok a környezetemnek beleértve magamat is tétovaságom annyiból pontos hogy szívem szerint már inkább nem de mégis hajlandó vagyok átélni azokat az eseményeket amikben úgy ahogy de érintett valamelyik még működőképesnek érzett vagy hitt testrészem beleértve az agyamét is sokáig meg voltam győződve hogy soha semmilyen körülmények között nem hagy mert nem tud cserbenhagyni elraktároz minden lényegi információt a környezetemről és bármikor ha szükségesnek érzi rendelkezhetek vele és most elhűlve nézem a tökéletesre csiszolt rendszert hogy ki kit fog még cserbenhagyni az összeomlásában 211102 267 hogy lehet politikai következmény nélkülivé tenni egy politikailag kínos helyzetet a távolodás pillanatnyilag sikerült még nem tudni ugyan hogy mitől de a mennyire lassan világossá válik azok előtt is akik nem akarták tudomásul venni de lassan beletörődnek hogy a hatalom akkor is megfigyeli őket ha ennek semmi értelme sőt talán akkor a leginkább mert nincs idegesítőbb egy megfejthetetlennek tűnő idegenségnél amiben a sejtelmek egymást tapossák ha nem is halálra de mindenképpen egy kapcsolódási pont felé ahol felvilágosítást kaphatnak létezésük kudarcáról az ilyesmi pedig robbanómellény nélkül is veszélyes ezért – de természetesen nemcsak ezért – ha hátrányos megvilágítást kap a tevékenységed és tételezzük fel hogy politikus vagy és éppen lelepleződött egy furmányos húzásod aminek következtében egy normális társadalmi közegben forgószélként kellene hogy peremre sodródj tarts kéznél egy udvari bolondot aki egy villanásnyi nyilatkozattal közröhejjé teszi az imént még a köz számára is kínosnak tűnő leleplezést 211106 268 jelenbe hasított múlt (megkésett emlékezés) kihasítok magamnak egy szűk teret és nézem ahogy az idő áthalad rajta elsírtam magam az unokám előtt amikor a múltamról beszéltem benne anyám könnytelen arcáról húsz éven át hordtam magamban és most követelte mutassam mennyire fájt bennem a higgadt mérlegelés amikor erőnek hittem a gyávaságot de a hazafelé úton egy üveg konyakkal kellett tompítanom anyám könnytelen arcát magamban tegnap beszélgettem vele újra mondtam neki pont ott tartok most mint húsz évvel ezelőtt amikor elbúcsúztunk nem hitt nekem csontszáraz volt a szeme most is csak az enyém könnyezett 211107 269 nem egészen átgondolt mondatok és amikor már semmit sem akar pillanatokat mesél magának soha meg nem élt pillanatokat amikbe élménytelen sétáinak gondolattörmelékeit töltheti először még minden lehetséges volt de mire mellém ért kételkedni kezdtem elérhetőségünkben megpróbáltam ugyan nem tudomásul venni azt a falat amit tárgyilagos szempontokat mérlegelő ostobaságainkból építgettünk egymás megvédésére keresni az elérhetőben az elérhetetlent hogy átlátszó legyek újra hibátlanra csiszolt részleteim visszavernék a fényt hogy belül – ahol átlátszónak tűnök – még megmaradjon a sötét ha lenne a szeretet Istenének igazságérzete kitöröltetné velem az emlékeit és nem nézne át rajtam kiüresedett tekintetével mintha ő lennék én és nekem kellene kitalálnom hogy mit kezdjek ezzel a szerteszét gányolt világgal ilyenkor éppen kiszakadok valamiből és kitapogatom a percekkel ezelőtti tériszonyom a zuhanáshoz 211108

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!