leállósáv: fészbukpoémák


 
2844 szerző 39298 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
Szőke Imre: Ötven évvel később
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 2 órája
Duma György 3 órája
Bátai Tibor 3 órája
Tímea Lantos 3 órája
DOKK_FAQ 7 órája
Ötvös Németh Edit 8 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Szilasi Katalin 12 órája
Mátay Melinda 12 órája
Tamási József 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Csapó Angéla 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Nagyító 3 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Ligeti Éva 3 napja
Serfőző Attila 4 napja
Szőke Imre 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 1 órája
PIMP 2 órája
Dokk-verspályázat 4 órája
Készül az album 6 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
3, 6, 9 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
mix 1 napja
Hetedíziglen 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Minimal Planet 2 napja
az utolsó alma 3 napja
Janus naplója 4 napja
akvamarin 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 00:28 Összes olvasás: 30182

Korábbi hozzászólások:  
417. [tulajdonos]: fészbukpoémák2021-11-10 22:45
211021




261
om mani padme hum


most éppen nem látható
mindenféle arcokat tart maga elé hogy pótolja
hátha feltűnik jelenléte a jelenlétükben
de csak a tükör csupasz felületét látja
a tükröződő szemekben is zavaros
alig-alig kikövetkeztethető érzések hullámverése sejtődik
a zsugorodó háttér is olyan
mintha rajta keresztül tömörödne egyetlen pontba a földi élet
mintha mondatni akarna vele valamit
mintha örökre el akarná temettetni magát átkövesedett gondolataiba
megfosztva
megfosztva létezésének már alig-alig érzékelhető bizonyosságaitól
fel-felvillanó káromlásaiban időnként
már
önmagát szűkíti végtelenné

211026




262
magán(y)vivódások


egyre tágul fejedben a tér
és bármennyire is ura vagy még a helyzetednek
számolnod kell vele hogy súlytalanságod
fogja kitölteni
azt a fotelt is aminek a kartámaszáról
épp most verted le a kávét
megvárod majd amíg a szövetbe szivárgó gondolataidat
felszívja a por
elképzeled hozzá a kárhozatod
ahogy az össze-vissza rakosgatott emlékeid
lenyűgöznek
kezdeni velük nem sokat tudsz ugyan
mert néha
a beazonosításuk is gondot okoz
hogy valóban a te emlékeid-e vagy csak úgy belezuhantak alvás
közben a többi
a sajátjaidnak hitt többi közé
akik most már az idő végezetéig úgy viselkednek
mintha neked kellene rendben tartanod őket is
egyikről-másikról biztosan tudod hogy kakukkfióka
és valószínűleg úgy is viselkedett
mert akkora helyet tölt be amihez csak kemény mészárlások
árán juthatott
még sincs erőd végezni velük
mert félsz hogy a nyomukban képződött űr már kitölthetetlen lenne
és nincs ijesztőbb látvány egy üres képnél
ami körül alatt
beazonosíthatatlanok az időfoszlányok

211027




263
parabola Istenről hitről és tévelygő magunkról



rejtett jelei semmit nem mutatnak abból
amit valójában látunk
bonyolult elképzelésein
csomók csomóra kötve saját igazáról

és mutatja felénk

de aki látja csak romhalmazt lát
a romok halmazán saját romhalmazát
és fogalma sincs hogy kerülhettek oda
kik lakhatták és meddig
lakták-e egyáltalán bármikor is
vagy csak átszóródtak egy másik világból
igazolni
létezésének lehetetlenségét
ami most éppen
megfejthetetlen üzenetként gomolyog
arctalanná vált lelkiismeretünkben


211029




264
sodrás az őszben


aztán a zöld sáv
máig nem tudom miért
de kitartott mellettem
és kitart talán míg élek
körülötte a kék
a fák bordázta hegyeken áthúzódó égbolt
festhetetlen keveredése a
a patakmeder kavicsainak csillámain
elfolyó ősz ez
ahol épp elveszek
jó lenne ha lennének szárnyaim
a sötét levegőt alig érintő lassú csapású
szárnyak
amikkel elérhető lenne a
látvány akkor is amikor már eltűnt

211030



265
sallang nélküli vallomás

fáj a derekam
az egész napom
azzal telt hogy gondolatban gondoztam a kertet
az elképzelt cél már rég nincs meg
a lágy
októbervégi napban azt figyelem
hogy olyan lett mint egy letörölt mosoly
hazugnak tűnik és szívfájdítóan más
mint ami lenni akart
nézzük egymást kicsit elfeledkezve rólad
(bár ha fáj valamid még mindig magamban érzem)
próbálom felidézni a veled töltött napokat
miközben minden nappal elveszítek egyet
hogy a végére valóban ne maradjon semmi
utoljára talán csak az utolsó sétánk marad
ugyanilyen napsütésben
mellettünk
a tujasor meredekre nyírt fala
a maga valószerűtlenül smaragd beékelődései
az aranyló árnyalatok hátterébe
persze öncélú kis életvesztegetés ez is
sírkerti séta
kis előleg a nagy megbékélésre

211031




266
újra úgy és újra ugyanaz


az én koromban már csak tétova figyelője vagyok
a környezetemnek
beleértve magamat is
tétovaságom annyiból pontos
hogy szívem szerint már inkább nem de mégis
hajlandó vagyok átélni azokat az eseményeket
amikben úgy ahogy de érintett
valamelyik még működőképesnek érzett vagy
hitt testrészem
beleértve az agyamét is
sokáig meg voltam győződve
hogy soha semmilyen körülmények között
nem hagy mert nem tud cserbenhagyni
elraktároz minden lényegi információt a környezetemről
és bármikor ha szükségesnek érzi
rendelkezhetek vele
és most elhűlve nézem a tökéletesre csiszolt rendszert
hogy ki kit fog még cserbenhagyni
az összeomlásában

211102





267
hogy lehet politikai következmény nélkülivé tenni
egy politikailag kínos helyzetet

a távolodás pillanatnyilag sikerült
még nem tudni ugyan hogy mitől
de a mennyire lassan világossá válik
azok előtt is akik nem akarták tudomásul venni
de lassan beletörődnek hogy a hatalom akkor is
megfigyeli őket
ha ennek semmi értelme
sőt
talán akkor a leginkább mert nincs idegesítőbb
egy megfejthetetlennek tűnő idegenségnél
amiben a sejtelmek egymást tapossák
ha nem is halálra
de mindenképpen egy kapcsolódási pont felé
ahol
felvilágosítást kaphatnak létezésük kudarcáról
az ilyesmi pedig robbanómellény nélkül is veszélyes
ezért
– de természetesen nemcsak ezért –
ha hátrányos megvilágítást kap a tevékenységed
és tételezzük fel hogy politikus vagy
és éppen lelepleződött egy furmányos húzásod
aminek következtében
egy normális társadalmi közegben forgószélként kellene
hogy peremre sodródj
tarts kéznél egy udvari bolondot
aki egy villanásnyi nyilatkozattal
közröhejjé teszi az imént még a köz számára is
kínosnak tűnő leleplezést

211106




268
jelenbe hasított múlt (megkésett emlékezés)


kihasítok magamnak egy szűk teret
és nézem ahogy az idő
áthalad rajta
elsírtam magam az unokám előtt
amikor a múltamról beszéltem
benne anyám könnytelen arcáról
húsz éven át hordtam magamban
és most követelte
mutassam mennyire fájt bennem a higgadt mérlegelés
amikor
erőnek hittem a gyávaságot de a hazafelé úton
egy üveg konyakkal kellett tompítanom
anyám könnytelen arcát magamban
tegnap beszélgettem vele újra
mondtam neki
pont ott tartok most
mint húsz évvel ezelőtt amikor elbúcsúztunk
nem hitt nekem
csontszáraz volt a szeme most is
csak az enyém könnyezett

211107




269
nem egészen átgondolt mondatok


és amikor már semmit sem akar
pillanatokat mesél magának
soha meg nem élt pillanatokat
amikbe élménytelen sétáinak
gondolattörmelékeit töltheti

először még minden lehetséges volt
de mire mellém ért kételkedni kezdtem
elérhetőségünkben
megpróbáltam ugyan nem tudomásul venni azt a falat
amit tárgyilagos szempontokat mérlegelő
ostobaságainkból építgettünk egymás megvédésére
keresni az elérhetőben az elérhetetlent
hogy átlátszó legyek újra
hibátlanra csiszolt részleteim
visszavernék a fényt
hogy belül – ahol átlátszónak tűnök –
még megmaradjon a sötét

ha lenne a szeretet Istenének igazságérzete
kitöröltetné velem az emlékeit
és nem nézne át rajtam kiüresedett tekintetével
mintha ő lennék én
és nekem kellene kitalálnom
hogy mit kezdjek ezzel a szerteszét gányolt világgal

ilyenkor
éppen kiszakadok valamiből
és kitapogatom a percekkel ezelőtti
tériszonyom a zuhanáshoz

211108




Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-09 23:24   Napló: Bátai Tibor
2025-09-09 22:07   Napló: PIMP
2025-09-09 20:58   Új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-09 20:54   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-09 20:52   Új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-09-09 20:26   Napló: Dokk-verspályázat
2025-09-09 17:51   Napló: Készül az album
2025-09-09 17:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-09-09 16:36   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-09 16:32   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor