éjfél előtt
az este
mint egy vándor óriás
gyalogol lefelé a dombról
cipelve magával
a csillagokat
a holdat
a kutyaugatást
az ajtók
kapuk nyikorgását
végig a falun
közelebb húzza
az ócska házakat
beles
a rongyos sötétítőkön
megnyújtja templomtorony
és a kocsmából hazatérők árnyékát
belehallgat
az elalvás előtti
hajlott hátú sóhajokba
szánja a magányosokat
szótlan szemlélő
akárcsak én
félti a bokorban megbújó őzeket
a csendet szereti
az álmodó szerelmeseket
a virrasztókat
akik verseket írnak
önmaguknak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-06 16:03:09
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-06 16:03:09
