ZSIRÁF


Katarzis, ahogy a bökkenőim megkívánják.
A krétám füstöl.
A mázsáló elhengeríti a köveimet, s feltámad a cirka két év alatt elfeledett kozmetikum.
Fejből mesélni: rég megoldott talány.
Nagyon okos lennék, ha a déli félteke páholyában ülnék.
Legyen egy saját villám is, ahol tisztázatlan
körülmények között tobzódnak a torzulások.
A Casanovák szétszéledtek, a lábtörlők deformálódtak,
s én sóhiánnyal küszködök. -
Megjuhászodott násztáncunkat járják
el a tüskék.
A szerkezeti korrupció ájtatosságot mímel.
A sebzett madár páncélt önt az antikváriumokra.
Az ultiparti megnyilvánulhat a szivacs közönséget herdáló kultuszában is.
Borravalók fojtogatják az esernyőgyilkost, aki a pszichológiai tesztet
szándékosan elmulasztotta kitölteni; lásd a kupakot, amin átfúj egy távoli hír. -
Lemaradhat az olimpiáról az ékezet, ha a repülőszerencsétlenségben elhunyt
platform tőrbecsalt ostyája szétmállik.
Ha tetézni lehetne, hát még nagyobb lenne a baj;
tomporát védheti az esküdtszék,
hanem mi jöhet még, talán a mítoszok beágyazása.
Van itt egy ormótlan zacskó is, amibe a gyöngyöket lehet üríteni.
Az álom-kontárok nagyon nem szeretnék, ha ezt a zacskót
a sokmilliós metropolisz megpiszkálná. Ugyanis az a veszély fenyegetné,
hogy mihelyst hozzáérnének, felüdülne. -
Aki puhány, az a még puhább,
s köztiszteletben álló feltűnési viszketegség alakítja sorsunkat.
Látni a prizmán keresztül, amint kihal egy utca;
térelemek nosztalgiája, s a dörzsölt hangárok vánszorogva jutnak
el a blöff előcsarnokába.
Valaki azt ígéri, hogy sokszorosítani fogja,
ne üljön el, a fricskázás nélkül is termetes álomhajót.
Erre én kijelentem, hogy bizalmatokba fogadtátok a radírt, ezt a köszvényes lábú
inkvizítort, ez minden baj forrása.
Az órám számlapján átfordul a mutató.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-04-22 09:40:42
Utolsó módosítás ideje: 2024-04-22 09:40:42