Fénymadár
Fénymadár
Üres ingek..
hajló könyökkel lebegnek
a zöldellő fűben,
szőlőt szed kezük helye
az orgona ágak tövében.
Egész nyáron csak esett,
minden hónap vége
egy remélt szüret,
a házakon az eresz
nem bírja már
lehúzódik ablakom elé
és beszél hozzám:
Madár voltam, felröppentem
kalitkádba bekerültem
bár nyitva van az ajtaja
nem látom hol van az ablaka.
Fénymadár, indulna már
de a sötét ajtó magába
zár, reszketek és
fázom mostanában
elkerül az összes
gyönyörű álom.
Mert csak az árnyas
fák alatt várom
ahol többé nem lehet
hogy a nap életre keltse
a csillogást a víz felett
olyan nagyon könnyedén
ahol a tűz-víz összeér.
Megyek, az üres inget
magamra veszem,
billegek és szedem
a szőlőt, szedem ami
ősszel ér, és minden
eső idején megkérdezem:
Hol élhet a fénymadár?
Víz tetején cikázva
mindenhol, vagy bárhol lehet
csillanó kis fényjelek.
-Engedd ég, hogy az legyek.-
Akkor majd tavaszi szőlőt szedek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.