Fénymadár

Fénymadár

Üres ingek..
hajló könyökkel lebegnek
a zöldellő fűben,
szőlőt szed kezük helye
az orgona ágak tövében.

Egész nyáron csak esett,
minden hónap vége
egy remélt szüret,
a házakon az eresz
nem bírja már
lehúzódik ablakom elé
és beszél hozzám:


Madár voltam, felröppentem
kalitkádba bekerültem
bár nyitva van az ajtaja
nem látom hol van az ablaka.

Fénymadár, indulna már
de a sötét ajtó magába
zár, reszketek és
fázom mostanában
elkerül az összes
gyönyörű álom.
Mert csak az árnyas
fák alatt várom
ahol többé nem lehet
hogy a nap életre keltse
a csillogást a víz felett
olyan nagyon könnyedén
ahol a tűz-víz összeér.

Megyek, az üres inget
magamra veszem,
billegek és szedem
a szőlőt, szedem ami
ősszel ér, és minden
eső idején megkérdezem:


Hol élhet a fénymadár?
Víz tetején cikázva
mindenhol, vagy bárhol lehet
csillanó kis fényjelek.

-Engedd ég, hogy az legyek.-

Akkor majd tavaszi szőlőt szedek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.