(képeslapok)

(képeslapok)
Az álomból a valóságba lépve,
ömlik utánam Chagall kékje,
mögöttem állsz,
én melletted vagyok,
könnyebb, egyszerűbb,
ha egyensúlyozok,
a hangod hallom,
tudom, hogy harang szól,
a tekinteted mély és tiszta,
a varratokat mind felszakítja,
kimos magamból,

felfest az égre,
körbevesz, ringat
Chagall kékje,
nézhetem úgy,
hogy a Föld takarója,
asszony az égen,
lebeg felettünk,
talán szerettünk
talán csak írtam egyszer
valamit róla,

lassan közelebb
lépek magamhoz,
de amíg ébredek,
a valóságon lék
a képzelet, a táj mögött táj,
új ecsetvonás, morfium, pára,
képzelt látomás,
egymásba csúszó holt dimenziók,
elpergett szavak,
ma dél és egy között
nem is láttalak

sem fűben, sem fában,
a kertben felejtett
óriás pálmában,
nem vette fel az alakod,
mikor átsuhant
rajta a tekintetem,
ezredszer intett,
hogy észrevegyem,
ócska csaló,

de végre jó,
a talpam meztelen,
itt vagyok idelenn,  
a tenyerem alatt földhideg,
nem számít,
érzek valamit,
legyen bár nélküled,
enyém végre
a földre zuhantak
kincse-semmisége,
a Most és az Itt.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-05-26 10:17:04
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-26 10:17:04