Nyers

Ez sótlan.
És hideg még.
Vagy nyers, nem érzem.
Majd létrejön az összes ismeretlen este,
vacsoravendégek bejáratunknál,
némán toporognak, mielőtt.
Kitakarnak imbolygó vonatárnyak,
hangja sincs az éjnek,
nincs kire várj, nincs mire várjak.

Már emészthetetlen.
Mélylila erdőben hómadár,
szárnyhegye olvadni kezdene,
ha szorítanád, ha élne,
ne így melegítsd, kérlek.
Kevés, ha nem dicséred.
Ejts metszéseket.

Nem gondolkodom, veszélyes.
Nyújtózom inkább,
túl szörnyeim arcán, márvány válladon,
mint félelmem védőbástyáin, átbukom.
Fehérre mért fekete csapások.
Megadjuk hát magunk megint.

Sókiválás homlokodon.
Messzi sínpárok tükröződnek szemedben,
amíg törölközöl.

Adj innom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-12 21:48:21
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-12 21:48:21