Remény
szerelmes madarak szállnak
építik családi fészküket
szívüket nem üli bánat
egymásnak adják a testüket
egymásnak adják a testüket
szárnyukat csapkodják boldogan
egymáshoz érintik csőrüket
kettejük közt nincs boldogtalan
kettejük közt nincs boldogtalan
hiszen a szerelmük végtelen
hiszik, remélik örökké tart
de mégis eltűnik hirtelen
de mégis eltűnik hirtelen
az öröm, boldogság, szeretet
a lesújtó bánat örökre eltemet
ám egyikük reméli, hogy ez még szép lehet
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Hetedhéthatár, 2006. 05.
