Vak ember
Hosszú az ösvény,nagyon keskeny és veszélyes
s a mellette lévő út nyugalmas,mert széles.
Mindkettőnek egyszer véget kell érnie,
a rajta járó vándornak meg kell érkeznie.
A tágas úton sokan vannak,ez a hagyományos,
könnyebb járni rajta nagyon biztonságos.
E céltudatos emberek tudják merre mennek,
a lelkükön taposva büszkén menetelnek.
Én is köztük élek,mégsem bírok járni,
hisz életük értelmét nem tudom meglátni.
Oly nagy a sötétség,hogy nem látok világot,
eltakarod Krisztusom e vélt valóságot.
Nem bízhatom senkiben,csak egyedül Te benned,
a golgotás utamon így fogod kezemet.
Köszönöm Úr Jézus,drága egyetlen segítőm,
hogy vak ember lehetek és Te vagy a kísérőm.
"etesi" Tóth József 2000.10.07.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.