, hogy azóta
, hogy azóta sokszor találta t.cs.-t
a főtthús-szín hajnal
ágyában ülve,
vagy vetélt vágyait virrasztva
fejét ablaküvegnél hűtve
még nem volna meglepő,
hisz neki az éjszaka:
csillaghomlokú mének izzadt vágtája,
lágy ölű nők fényhaja
vérének sós ár-apálya
szobáját ellepik
gondolatának lebbenő,fehér leplei
nem szól (nincs kihez)
keserű a nyál a szájában
felnéz, valakit keres
az ég felszántott barázdáin
araszoló Hold arcában
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
