Hiába már...

Hiába csillogó mosoly arcodon
Mint az augusztusi zivatar
Történetek egy fotó albumban
Ugrál bőrömön, felkavar.

Repülő madár hangsebesen elszáll
Felemeli fejét, és a sötétség ködében
Ezüstfényt szór az ablakokra
Messze-messze a messzeségben.

Hiába egy telefon közelsége
Hogy mondaná még vársz reám
Háborgó testem őrülten kiált
Amerika messze van.

Hiába pár könnycsepp
Még édesebben szárad
Megölik a napsugarak
Ő még tovább lázad.

Meggyúlad a láng
Kiszakad a szívem
Hiába egy szék
Mely itt fekszik mellettem.

Üres mint a több napos
Mentolos rágó
Mint egy elkésett barát
Csalódottan, elhagyottan fájó.

Hiába, hiába már
A te időd messze jár
Menjél és felejtsél
állj meg, és álmodozzál.

Hiába, hiába már
A fájdalmas remény
Érzem, hogy nem eléggé,
Szerettelek te angyali lény.

Mindig vasárnap lesz a holnap
A felhők lassan elvonulnak
Hiába már nem szólok bele
Kezeid előttem összecsuknak.

Kihalászom a táskámat
Az élet tengeréből
Hallom ahogy egy rádió, szól
A háború végéről.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.