Hiába már...
Hiába csillogó mosoly arcodon
Mint az augusztusi zivatar
Történetek egy fotó albumban
Ugrál bőrömön, felkavar.
Repülő madár hangsebesen elszáll
Felemeli fejét, és a sötétség ködében
Ezüstfényt szór az ablakokra
Messze-messze a messzeségben.
Hiába egy telefon közelsége
Hogy mondaná még vársz reám
Háborgó testem őrülten kiált
Amerika messze van.
Hiába pár könnycsepp
Még édesebben szárad
Megölik a napsugarak
Ő még tovább lázad.
Meggyúlad a láng
Kiszakad a szívem
Hiába egy szék
Mely itt fekszik mellettem.
Üres mint a több napos
Mentolos rágó
Mint egy elkésett barát
Csalódottan, elhagyottan fájó.
Hiába, hiába már
A te időd messze jár
Menjél és felejtsél
állj meg, és álmodozzál.
Hiába, hiába már
A fájdalmas remény
Érzem, hogy nem eléggé,
Szerettelek te angyali lény.
Mindig vasárnap lesz a holnap
A felhők lassan elvonulnak
Hiába már nem szólok bele
Kezeid előttem összecsuknak.
Kihalászom a táskámat
Az élet tengeréből
Hallom ahogy egy rádió, szól
A háború végéről.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
