Elhívattunk, és: elaludtunk
Ábránd-Péter, álom-János,
Elhívattunk, és elaludtunk:
Kőhajtásnyira volt az Élet,
S betelt rajtunk mind-mind az Írás,
Azóta nincsen többé nyugtunk.
Azóta bucsálódunk váltig,
Úgy hittük akkor: kész a lélek,
Elhívattunk, és elaludtunk:
Jaj, hogy nem voltunk virrasztói
Akkor az Olajfák hegyének.
Sok alkalom jött, és sok álom:
Mindig késve, ha felocsudtunk,
Éreztük mi, hogy bőven méred,
S életünk örökös tartozás:
Elhívattunk, és elaludtunk
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.