NAPLÓK: törmelék Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 16:07 Összes olvasás: 25270173. | [tulajdonos]: közerkölcsök | 2021-05-20 21:46 | Kolléganő, aki mellesleg munkaközösség vezetőm is, kifakad tegnap. Hogy ő nem érti meg, h hogy nem képesek az egyik csoportjában a gyerekek a kiadott tételekből lefelelni. Hogy már ne haragudj, de itt volt nekik az online oktatás, a fene nem látta volna, h mit csinálnak, s mégse. Hogy ő mindig mondja nekik, h ha eszük nincs is, de legalább legyen bennük fifika az élethez. Teljes felháborodással:
Ha nem tanulja meg, LEGALÁBB CSALJON!
Nem véletlen nem vagyunk barátok. | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül171. | KMara: ... | 2021-05-09 09:26 | ... kitöltöttem, jó hosszú volt :) , egyébként nyugdíjasok is kitölthetik, említve van, ha figyelmesen olvasod, az utolsó munkahelyre vonatkozóan | | Olvasói hozzászólások nélkül170. | törmelék: nem baj | Gyurcsi: bocsi | 2021-05-09 08:27 | A jószándékot azért köszönöm. (Egyébként nekem is eszembe juthatott volna, hogy nyugdíjasok nem tudják kitölteni.) | | Olvasói hozzászólások nélkül169. | Gyurcsi: bocsi | 2021-05-08 21:16 | Bocsi, de nem tudtam, hogy milyen kérdőív. Utoljára bejárós munkahelyen olyan 15 éve voltam, az se szokványos hely volt. Nem akartalak félevezetni! | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül167. | Gyurcsi: Kérdőív | 2021-05-08 19:49 | Szia!
Nem tudom, hogy jól értelmeztem-e. Segítség, ha kitöltök egy kérdőívet? | |
166. | [tulajdonos]: survey | 2021-05-08 19:41 | Lányom kutat. Kutatása többek között egy kérdőívben manifesztálódik, amit jó lenne, ha minél többen (több száz lenne ideális) kitöltenének. A dolog ennél csak akkor volt reménytelenebb, mikor a macchiavellizmust kutatta, mert az ilyeneket jellemzően szívjóságból töltik ki, macchiavellisták az életben se.
Na, mindegy, mondja nekem, h osszam. OK. De a munkahelyi levlistán is. Mondom, nincs értelme, senki nem fogja a kedvemért kitölteni. De próbáljam meg, hátha. Jó. 60 kolléga van kb. Kitölti: 2. Erről beszélek.
| |
165. | [tulajdonos]: symptom | 2021-05-05 16:23 | Az eddigi összes munkahelyemen jóban voltam a takarítónénikkel. A legelső helyemen még közös projektben is részt vettek velem, és nagyon szerettek. Ez biztos. Egyrészt volt, amelyik sírt, mikor elmentem, másrészt még félévvel a távozásom után is mindig megölelgettek, ha találkoztunk. Zsákfalván eleinte gyanakodtak, mert ott az a nézet járta, h ha vki ilyen meg olyan jó tanár, akkor mit keres itt? Egyszerűen nem létezett más magyarázat arra, h vki otthagyja a gimit és kijön falura, mint hogy vmi baj van vele. A falusi nép egyszerű pedagógiai felfogásából következően odaérkeztem első hetében faluszerte elterjedt, h azért jöttem el, mert nem tudok fegyelmezni.
Aztán egyrészt tapasztalták, h de, az egyik takarítónő égedelem fiacskáját tanítottam is, másrészt egy hónap alatt kiért a hír az előző helyemről, h nagyon szerettek és senki se érti, miért jöttem el. Na, innentől megnyíltak ott is a takarítónői szívek és tök normálisakat elbeszélgettünk.
Ezen a helyen van először másképpen. Osztályfőnöki koccanásaim kapcsán eddig is sejtettem, mi az oka, de ma újabb szép példáját láttam, miért is nem nagyon fogom Isten arcát keresgélni ezekben a némberekben. A két ügyeletem közötti szünetben tegnaphoz hasonlóan mentem volna ki az udvarra egy kicsit, napra, levegőre, de ott ült a két asszony, mint két kőbálvány, és ingatta a fejét, h zárva az ajtó és nem lehet kinyitni. Mire beálltam a mosdó előtti sorba. 2 perc múlva jött ifjú kolléga és kolléganő, és a világ legtermészetesebb módján már nyitotta is ki az egyik hölgy ugyanazt az ajtót nekik.
Megvetem azokat, akik alábecsülnek. Pontosabban azokat nem tudom becsülni, akiknél ilyen hitvány a mérce. | |
164. | [tulajdonos]: nem | 2021-05-03 19:01 | Persze, mit berzenkedek én a gyűlölet-propaganda ellen, mikor nemcsak közösség-kovácsoló ereje kiváló, hanem önmeghatározás szempontjából is alapvető. Mert magamról is elmondhatom, h jóval könnyebb meghatározni magam vmi ellenében, mint anélkül. Sokkal inkább meg tudom mondani, ki vagy mi nem vagyok, mint azt, h ki igen.
(Van, h hordja az ember a hazugságot egy életen át. És, mint a Stockholm-szindrómás, megszereti azt, ami börtön, ami nem ő, amitől az élete nem az élete, hisz az van helyette, abba hullanak bele az évei, a haja, az arcáról a bőr feszessége, az élet öröme, a jövő abban ver gyökeret, és már elhiszi maga is, mert már olyan átéléssel és annyi beleadott élettel. Ameddig nem jön egy pillanat, mikor rájön, h nemcsak fejberúgták, de a szeme sarkából azt is, h az ajtó, amiről már el is felejtette, h ott van, ki van nyitva. Vagy hogy az egész kiköphető. Egy ponton. Vajon elkerülhető, h végül ne köpje ki az ember, ha az az ember én vagyok?)
Az utolsó értekezletről késtem. Így nem válaszoltam a kérdésre, h mi a legfontosabb. Hogy tanárként, vagy emberként, vagy karantén után, azt sajnos nem tudom, nem figyeltem rendesen. Csak az eredményre fel. Mert a kollégák legtöbben a bölcsességet jelölték, második helyen pedig a türelem állt. És nulla szavazatot kapott az, amit én választottam volna, ha időben felfogom, h szavazunk. Erő. Csinálni tovább. Felkelni reggel. Nem feladni. Minden más azután jön. Akinek a bölcsesség, meg a türelem a fontos, annak van elég ereje.
Nem tölt el örömmel. De nem lepődtem meg. Tudom, h nincs keresnivalóm itt. (Csak ettől még sajnos nem lesz állásom.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|