NAPLÓK: törmelék Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 12:52 Összes olvasás: 24697165. | [tulajdonos]: symptom | 2021-05-05 16:23 | Az eddigi összes munkahelyemen jóban voltam a takarítónénikkel. A legelső helyemen még közös projektben is részt vettek velem, és nagyon szerettek. Ez biztos. Egyrészt volt, amelyik sírt, mikor elmentem, másrészt még félévvel a távozásom után is mindig megölelgettek, ha találkoztunk. Zsákfalván eleinte gyanakodtak, mert ott az a nézet járta, h ha vki ilyen meg olyan jó tanár, akkor mit keres itt? Egyszerűen nem létezett más magyarázat arra, h vki otthagyja a gimit és kijön falura, mint hogy vmi baj van vele. A falusi nép egyszerű pedagógiai felfogásából következően odaérkeztem első hetében faluszerte elterjedt, h azért jöttem el, mert nem tudok fegyelmezni.
Aztán egyrészt tapasztalták, h de, az egyik takarítónő égedelem fiacskáját tanítottam is, másrészt egy hónap alatt kiért a hír az előző helyemről, h nagyon szerettek és senki se érti, miért jöttem el. Na, innentől megnyíltak ott is a takarítónői szívek és tök normálisakat elbeszélgettünk.
Ezen a helyen van először másképpen. Osztályfőnöki koccanásaim kapcsán eddig is sejtettem, mi az oka, de ma újabb szép példáját láttam, miért is nem nagyon fogom Isten arcát keresgélni ezekben a némberekben. A két ügyeletem közötti szünetben tegnaphoz hasonlóan mentem volna ki az udvarra egy kicsit, napra, levegőre, de ott ült a két asszony, mint két kőbálvány, és ingatta a fejét, h zárva az ajtó és nem lehet kinyitni. Mire beálltam a mosdó előtti sorba. 2 perc múlva jött ifjú kolléga és kolléganő, és a világ legtermészetesebb módján már nyitotta is ki az egyik hölgy ugyanazt az ajtót nekik.
Megvetem azokat, akik alábecsülnek. Pontosabban azokat nem tudom becsülni, akiknél ilyen hitvány a mérce. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|