NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 07:02 Összes olvasás: 71903Olvasói hozzászólások nélkül| 215. | Vajdics: meglehet | TGF: ösvények | 2018-10-30 12:15 | Meg fogom, TGF, meg lehet, csak jól meg kell fogni a fonal végét, aztán időben leejteni. közben vigyázni, hogy ne varrjam hozzá magam a saját bőrömhöz.
Üdv: A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 214. | TGF: ösvények | 2018-10-30 12:08 | | Nem igaz, mert ezt meg lehet úgy írni, hogy ne legyen közhelyes. "Ezer éve" ugyanarról énekel, ki énekel.. | |
| 213. | [tulajdonos]: irány-az-erdő | weinberger: foci | 2018-10-30 11:59 | | Az írás a napi tisztálkodásom része, olyan, mint a fogmosás. Ha ezt egy versben megírnám, rögtön megkapnám, hogy egy hatalmas közhely. Csontig lerágott toposz. Attól még nekem az írás a napi tisztálkodásom része marad. Csak arról kellene leszoknom, hogy az ébredés utáni reggeli tornám is Ő legyen a fizikai gyakorlatok helyett. Ha nem vigyázok, óriás fejem lesz, és tanulhatom újra a szenzomotoros mozgást, mint a kisbabák. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 212. | weinberger: foci | Vajdics: na-még-egyszer | 2018-10-30 11:46 | Kedves Anikó,
Noha álmokról folyik a dialógus, szöveged korántsem a képzelet szülötte: viszonylag gyakran bújok futballmezbe az álmaimban. Sajnos azonban olyankor még annál is bénább vagyok, mint amiket az ébren megélt múltamban a leggyalázatosabb formámban produkáltam... Pedig, ha a játékvezetői szakaszt is beleszámolom, 10 és 50 éves korom között voltam a futballpálya tartozéka. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 211. | Vajdics: utoljára | Vajdics: na-még-egyszer | 2018-10-30 11:42 | Kedves wienberger!
Hasonló asszociációm lenne, ha te álmodban fociznál:
– Mit rugdos az öregfiú?
– Valami rúghatót.
– Ezt én is tudom. De mit csinál vele?
– Rúgja.
Weinberger rúgta a rúghatót vég nélkül.
Nekem Ursula menye jutott eszembe a Márquez Száz év magányá-ból, aki a saját halotti leplét horgolja hónapokig. Amikor elkészül, belefekszik a koporsóba, magára teríti a leplet, és meghal.
Pénelopé is eszünkbe juthat, aki meg az apósa halotti vásznát szövögeti, hogy éjjelente legyen mit lebontani.
Szóval, lehet, hogy egy kicsit bonyibb ez az egész, mint ahogyan J. Heller tálalja, miközben persze minden nagyon egyszerű, gömbölyű és rúgható.
Üdv: A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 210. | Vajdics: na-még-egyszer | Vajdics: gömbölyű | 2018-10-30 11:39 | Kedves wienberger!
Hasonló asszociációm lenne, ha te álmodban fociznál.
– Mit rugdos az öregfiú?
– Valami rúghatót.
– Ezt én is tudom. De mit csinál vele?
– Rúgja-.
Weinberger rúgta a rúghatót vég nélkül.
Nekem Ursula menye jutott eszembe a Száz év magányá-ból, aki a saját halotti leplét horgolja hónapokig, amikor elkészül, belefekszik a koporsóba, magára teríti a leplet, és meghal.
Pénelopé is eszünkbe juthat, aki meg az apósa halotti vásznát szövögeti, hogy éjjelente legyen mit lebontani.
Szóval, lehet, hogy egy kicsit bonyibb ez az egész, mint ahogyan J. Heller tálalja, miközben persze minden nagyon egyszerű és gömbölyű, mint a futball-labda
Üdv: A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 209. | Vajdics: gömbölyű | 2018-10-30 11:38 | Kedves wienberger!
Hasonló asszociációm lenne, ha te álmodban
– Mit rugdos az öregfiú?
– Valami rúghatót.
– Ezt én is tudom. De mit csinál vele?
– Rúgja-.
Weinberger rúgta a rúghatót vég nélkül.
Nekem Ursula menye jutott eszembe a Száz év magányá-ból, aki a saját halotti leplét horgolja hónapokig, amikor elkészül, belefekszik a koporsóba, magára teríti a leplet, és meghal.
Pénelopé is eszünkbe juthat, aki meg az apósa halotti vásznát szövögeti, hogy éjjelente legyen mit lebontani.
Szóval, lehet, hogy egy kicsit bonyibb ez az egész, mint ahogyan J. Heller tálalja, miközben persze minden nagyon egyszerű és gömbölyű, mint a futball-labda
Üdv: A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 208. | Vajdics : aztA-már-megint | [tulajdonos]: idők-egyeztetve | 2018-10-30 11:21 | "Egy betűvel több vagy kevesebb, mintha ez lenne a szabály."
Most kevesebb megint egy a-val. Istenemre esküszöm, nem szándékosan csinálom.
Maradjon itt így, nem küzdök tovább ellene: "kosárszámra szedek fel naponta kertben".
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 207. | weinberger: horgol, köt | [tulajdonos]: idők-egyeztetve | 2018-10-30 11:19 | A horgolásodról egyik kedvenc könyvemnek (Joseph Heller: Good as Gold) egy jelenete ugrik be, idézem a magyar fordításból:
– Rose, mit köt az öreglány? – kérdezte a nővérétől.
– Valamit gyapjúfonálból – felelte Belle.
– Belle, ezt én is tudom. De mit csinál vele?
– Köti – mondta Esther.
Gold mostohaanyja kötést kötött, és vég nélkül kötötte. | |
| 206. | [tulajdonos]: idők-egyeztetve | 2018-10-30 10:49 | Furcsa teremtményeket dob fel időnként a tudattalan örvénye. Biztonságiközpont – ezt mondja bennem valami, amikor felébredek, egybeírom, mert összetett, bonyolult jelenségről van Szó, úgy érzem, most legalábbis nem tudok vele mit kezdeni, nézegetem, piszkálgatom, mint egy azonosíthatatlan tárgyat vagy egy másik bolygóról idecsöppent lényt, fogalmam sincs, hogyan tudnék kommunikálni vele, nem ellenséges szándékkal érkezett, azt tudom, de hogy mit akarhat, egyáltalán akar-e tőlem valamit, az egyelőre megfejthetetlen.
Visszatértek a képek is. Az egyiken homokszínű olajfestékkel kenegetem egy ablakkeret jobb felső sarkát. Úgy látszik, megszívleltem, a férjem javaslatát, hogy valami hasznosat is csináljak, megkezdtem a lakásfelújítást. Jó érzés az ecsetet mozgatni, a homokszín egyre csillogóbb lesz, mintha valaki aranyport kevert volna a festékbe, ettől a gondolattól azonban megijedek, mi lesz, ha felébredek: egyedül nem lesz olyan jó arányérzékem, hogy ki tudjam keverni a színeket.
Egy másik álomban gyerekek kerülnek mellém a semmiből bal kéz felől, szorosan egymás mellett, mint az almák, amiket kosárszámra szedek fel naponta kertben. Kisbaba feje van az egyiknek, olyan pihés, majdnem kopasz buksi, amitől önkéntelenül mozdul simogatásra a kéz. El is indult a kezem, vágyom a puha, bársonyos tapintásra, ám ekkor meglátom a fejhez hozzá tartozó arcot, az elcsigázott tekintetet, a kicserepesedett szájat. Istenem, én itt gyönyörködöm benne, ő meg mindjárt szomjan hal, valami ilyesmit érezhetek, mert, azonnal tál kerül a kezembe, víz is van benne, de mire a kicserepesedett száj felé nyújtom, tele lesz homokkal. Snitt.
Az utolsó álomkép, amire emlékszem: valamit horgolok, érzem a kezemben a gyarapodó anyagot, puha és könnyű, mégis súlya van, régóta készül biztosan, mert már egészen széles és hosszú, a fonal, amelyet a jobb mutató ujjamra tekerve a tű horga felé irányítok, egyszer csak elakad, ekkor veszem észre, hogy hozzáhorgoltam magam egy foszladozó csipketerítőhöz, nagyon régi, molyrágta anyag, ki tudja, kié lehet, és honnan került ide, amikor a fonalat megrántom, megfeszül, mint a pókháló, a levegőben lóg, nem tudom, mi tartja, talán csak magától lebeg a gravitáció törvényeinek ellentmondva, nem lehet így tovább haladni, le kell bontanom, amit eddig csináltam, kezdeni elölről az egészet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
