NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 23:37 Összes olvasás: 535335| 4977. | [tulajdonos]: ö bleue gess kék szájvízzel | 2021-12-12 17:42 | Tovább gondoltam Paul Éluard híres hasonlatát.
"A föld oly kék mint egy narancs"
Szerintem, meg a narancs oly lapos, mint a föld.
| |
| 4976. | [tulajdonos]: olasz | 2021-12-11 17:06 | Olasz poéta nélkül nem lenne teljes ez a délutáni séta a költészet eleven múzeumában.
Valerio Magrelli versét Lackfi János fordította.
*****************************************************************
Mint letaposott földdarab…
Mint letaposott földdarab, mélyen,
üregesen és elhagyottan döng,
mint a morajló földmély,
e fényes női test,
mint egy kivert kutya, háta
néma kezektől fényesedett ki,
mint kő, melyet más kövek
görgése csiszolt le,
illata, hangja nincs,
szája vékony, gyötrött szegény,
mint valami elnyűtt növény,
árnya nincs, összetapogatták,
összeverték, elhagyott telek,
hol nincs fű, se nyomok, se határok,
mint fájdalmas kép egy vak ember agyában,
meztelenül, lebegve, magánya
körének közepén kucorogva,
ő a szerelem végső gyümölcse,
mely önmagának csak a csontok
kopár nincstelenségét tartja meg. | |
| 4975. | [tulajdonos]: még egy | 2021-12-11 16:53 | Denise Levertov sem maradhat ki ebből a kis tárlatvezetésből.
Egy finom női hang.
A magyar fordítás Kodolányi Gyula műve.
Pár éve egy provokatőr Levertov Milyen vad hajnalaink voltak című versét saját versként töltötte fel, de lelepleződött.
******************************************************************************
A fa alatt
Egy narancsfa alatt –
ne legyen különleges
narancsfa, se egyetlen, csupán egy
az ismeretlen sokaságból. Heverj le
ott, egy cserépkorsó borral,
s egy másik
álom tudatával,
mely után a figyelem kapdos –
de nem számít –
s a füvön ülő
por tudatával, a számtalan
virágéval, a rögökével
a földben
s a sürögve
múló életével, hangyákéval s áttetsző
szárnyas lényekével, melyek szorgosan
igyekeznek fűszáltól fűszálig,
egy egyszerű narancsfa alatt –
ne legyen tömzsibb, sem sudárabb,
levelei sem sötétebbek, sem
hívogatóbban fényesek,
mint az ismeretlen sokaságé,
mely számolatlan sorban ragyog
– számuk csak a narancskertész
tudja, te nem – heverj le
és idd a bort – a kő
megőrzi hűvösét – a még
megélendő élet tudatával – nyugodj,
nyugodj, a fű növekszik,
a narancsok csak érjenek,
érjenek fölötted,
élsz te is, egy
a sötétlő sokaságból – | |
| 4974. | [tulajdonos]: folytatás | 2021-12-11 16:43 | A belga Guy Goffette verse következik, Imreh András fordításában.
A Magyarul Bábelben oldalon tőle is van még jó néhány vers.
*********************************************************************
A látogatás
A félig nyílt ablakon át: ezer madár,
a zöld zsongás és a dombok között
töltött gyermekkor hangja, dél fülsiketítő
öröme: íme, láttad
és hallottad fehér lepedőid közül
a naranccsal s könnyükkel küszködő szállítókat,
akik töprengésükkel csönded mélyítették. A tenger
láncát feszítve messze még, mélyén
a végtagoknak. Ideát, apály idején,
mosolyogsz, ahogyan a parton sorakoznak
ama nagy házak, a sohasem vénülők:
szíved a legfelső szobában,
látja, hogy akire vár, lassan közeleg. | |
| 4973. | [tulajdonos]: A. Z. | 2021-12-11 16:22 | Jöjjön most egy vers az idén március 21-én elhunyt Adam Zagajewskitől.
A fordító Zsille Gábor.
****************************************************************************
A mestereim
A mestereim nem tévedhetetlenek.
Mások, mint Goethe, aki
csak akkor hánykolódott álmatlan,
ha távoli vulkánok nyögtek, s mint Horatius,
aki az istenek és ministránsfiúk
nyelvén verselt. A mestereim
tanácsom várják. Bolyhos
felöltőjükben, mit kapkodva rángattak
álmaikra, hajnaltájt, mikor
a fagyos szél vallatóra fogja a madarakat,
a mestereim fojtottan pusmognak.
Hallom akadozó beszédük. | |
| 4972. | [tulajdonos]: költészet | 2021-12-11 16:08 | Tomas Tranströmer verse Mervel Ferenc fordításában.
A Magyarul Bábelben c. internetes oldalon gazdag anyag olvasható tőle.
******************************************************************
Áprilisi csönd
Rideg, sivár tavasz.
Bársonysötét árok
kanyarog oldalamnál
vakon, tükörképek nélkül.
Csak a sárga virágok
világítanak.
Árnyékomba zárva billegek előre
akár egy hegedű
fekete tokjában.
Amit még mondani szeretnék
elérhetetlen messze csillog
mint a zálogba tett
ezüstnemű. | |
| 4971. | [tulajdonos]: 3,14ac | 2021-12-11 13:35 | | Kedves Gyula, nem értek a piachoz, az üzlethez. Meg talán fáradt is vagyok ahhoz, hogy tanmesédet megfelelően dekódoljam, majd nekirugaszkodom még néhányszor, hátha. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4970. | karaffagye: bocs | 2021-12-11 13:26 | | Helyesbítek: A kevésbé rossz lesz a jó árú... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4969. | karaffagye: ha | [tulajdonos]: költészet | 2021-12-11 13:24 | Kedves Baltazar!
Csak egy hasonlatot mondanék, egy rövid "tanmesét": Adva van egy piac, ahová az árusok folyamatosan hordják be az árujukat. Majd jön a piacfelügyelő, és csak bizonyos árusokat enged be a piacra, így nagyon sok jó árúval üzletelő kereskedő kinn marad a kerítés másik oldalán, a standja ugyan megmarad, de még a lakat is rajta marad a lemezszekrényén, sem ő, sem más nem tud belenyúlni. A megmaradt árusok aztán olyan árut hoznak, amilyet tudnak. Van akinél jó minőségben kapható szinte minden, van akinél változó a minőség, és van, akinél csapnivaló. Ám az árusok jó része azért korrekt árut hoz, főleg a többiekéhez képest. A vevő ilyenkor nem azt nézi, hogy az áru fullextrás legyen, de a választékból "súlyozva" válogat. Ilyen esetekben a kevésbé jó lesz a jó minősítésű áru. Szerintem ezzel semmi baj nincs.
Én az "áruban" jelenleg azt tartom inkább aggasztónak, hogy olyan igazán nagy témák nem merülnek fel a versekben, igaz ez a nagy többség verseire. Talán te azért tartod aggasztónak a helyzetet, s használsz nagyon erős, szerintem túlzóan erős kifejezést a jelen helyzetre.
Kérlek üdítsd fel a Dokkot saját verseiddel. Üdv, karaffagyé | |
| 4968. | [tulajdonos]: költészet | 2021-12-11 12:36 | Vajon hova kerülne ez a vers, ha valaki most feltöltené a Dokkra.?
A szerző Richard Schaukal, a fordító Kálnoky László.
Nehéz szívvel írom le, és félek, hogy megbántok másokat, de annyira elkerüli mostanság a költészet a Dokkot, hogy az szinte fáj.
Az még rémesebb, hogy erről a brutális líra-aszályról nem vesznek tudomást a szerkesztők, a maradanDOKK úgy gyarapszik, mintha valamiféle aranykor köszöntött volna be.
****************************************************************
Goya
A hosszú, fülledt éjszakát
egy ifjú hölggyel mulattam át:
most már pihen, nyitott ajkkal tarkómról
ábrándozva még...
Eltakarodtok-e? Festenék.
Ne álljatok körül, ne bámészkodjatok oly mereven!
Különben megtépázom a tolldíszt a süvegeteken,
vagy megcsiklandozom pipaszárlábatok
tőrömmel. Isten kegyelméből való vagyok.
Mint spanyol grand, nyitott ingmellel állok.
Szeretem a fényt, mely elárasztja a világot.
Kedvemre való,
ha ágaskodva küzd gyeplő ellen a ló.
Szeretem a zsidót, ki más hitre rá nem kapatható!
Kopogtasson – üzenem a királynak
ajtómon, ha zavarni kedve támad. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
