| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 08:36 Összes olvasás: 5373914976. | [tulajdonos]: olasz | 2021-12-11 17:06 | Olasz poéta nélkül nem lenne teljes ez a délutáni séta a költészet eleven múzeumában. Valerio Magrelli versét Lackfi János fordította.
*****************************************************************
Mint letaposott földdarab…
Mint letaposott földdarab, mélyen, üregesen és elhagyottan döng, mint a morajló földmély, e fényes női test, mint egy kivert kutya, háta néma kezektől fényesedett ki, mint kő, melyet más kövek görgése csiszolt le, illata, hangja nincs, szája vékony, gyötrött szegény, mint valami elnyűtt növény, árnya nincs, összetapogatták, összeverték, elhagyott telek, hol nincs fű, se nyomok, se határok, mint fájdalmas kép egy vak ember agyában, meztelenül, lebegve, magánya körének közepén kucorogva, ő a szerelem végső gyümölcse, mely önmagának csak a csontok kopár nincstelenségét tartja meg. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|