| Válasz erre | Kedves Lilla,
kerlek ne vegyel semmit rossz neven, amit fogok mondani, semmi sem teged fog minositeni, csupan irasaidat. Nagyon szep es lelkes toled (remelem, tegezhetlek), hogy van koteted, bemutato es stb., de sajnos ez semmit nem jelent. kerlek azt vedd figyelembe, ami tenyleg a muveszetert van.
Ez a versed tulajdonkeppen nem tobb, mint egy Alexandras emlekkonyvbe osszegyujtott erzelmi leirasok, apro erzelmi rezdulesekkel. A keped es a honlapod alapjan ugy itelem, szivesen hallanal par szot itt, es szivesen izelgetned szadban egy kritikus szavat.
"Nincs szó, mi felér azzal,
Amit érzek irántad."
-- ha nincs funkcioja a sorkezdo nagybetunek, ne hasznaljuk, felesleges cicoma, antik fogas, ettol meg nem lesz jobb a versnek. Mit is irtal le? Tkp. semmit. Ha verset irsz, tudd es merd leirni a szavakat, nincs olyan, hogy nincs szo ra, hidd el van.
"Nem tudom, hogyan mondjam,
Hogy érezd te is vágyam. "
-- ez tkp. megismetled az elozot. keves, nem mondasz semmit, amibe az olvasod kapaszkodna. Persze, hogy azt fogjak irni, de jo ezt en is ereztem, majd megkoszonod. De ha leirnad, mi az a vagy, ami benned tombol, akkor nem ezt irnak. Hanem, hogy na errol se hallottam, szerencses vagy, szeretnem en is ezt erezni, de jo volt olvasni a tolmacsolasodban. Figyelj az olvasodra, nekik is, neked is vannak igenyeid. Gondolom ismered JA Odajat, nem mondtam ujat.
"Megmutatni sem tudom,
Hogy érezd, szívem hogy dobog.
Csak újra megálmodom,
Ahogy ajkad csókolom. "
-- Dehogynem tudod, meg mutatod egy hasonlattal, egy emlekkeppel, valamivel, de ne ilyen uresen, ez nagyon keves.
"Kell pusztán létezésed,
Tudom, rád van szükségem.
Várok rád, hogy elgyere
És itt legyél mellettem.
Kezed fogni akarom,
Hallani szavad, hangodon.
Szemed tengerén elveszni,
Tested, lelked átölelni."
-- Irj tobbet, konkretumot, amitol te magad is hanyat dobod magad es tenyleg kifejezed vele onmagad es a szerelmet. a szerelemrol nehez irni. De ime itt van egy holgy, aki nagyon tud irni rola:
Pl.
Szlukovenyi Katalin:
Hasonlatok a szerelemről
A szerelmes nő nem konzervbarack,
hogy hetekig várjon a kamrapolcon.
A szerelmes nő nem zseblámpa, mit
tetszés szerint kapcsolgathatsz ki és be.
A szerelmes nőt, mint a szaunát,
be kell melegítsd használat előtt
legalább félórával, és ha végül
mégsem jössz, vagy csak másnap, kezdheted
megint felfűteni - örülj, ha közben
nem lett zárlatos, nem égett le végleg.
A szerelmes nőt, mint a cserepes virágot,
naponta öntöznöd kell - csak a kaktusz
bírja nélküled, de aki ilyet kap,
az hét évig nem fog megházasodni.
x x x
Mintha kölyökkutyát akarnál fényképezni,
folyton elmászkál az érzés,
magyarázhatsz neki, hogy ül, meg lábhoz,
parancsaid és a történések
között kétségkívül fellelhető
némi összefüggés, de semmiképp
nem tetszésed szerint.
x x x
Olyan vagy, szerelmem, mint egy szelet
friss, finom lazac vastagon lefosva.
Pucolgatlak, igyekszem lekaparni
rólad a híg trutymót, de valahogy
már nem igazán étvágygerjesztő így.
x x x
Olyan vagy, édes,
mint egy törött csont:
rosszul forrt össze,
de azért járóképes.
x x x
Sosem leszek már teljes nélküle:
összetartozunk, mint a nyúl két füle.
x x x
A szerelmes, mint a szaglóhám: kifárad,
megszokja szerelmese jelenlétét,
akár a virágbolti eladó
a virágillatot. Muszáj időnként
ki- és belépned, hogy megint megérezd. |
