Gesztenyegyerek

Először nagyon fájt,
hogy nem vállalták fel.
Kezében gesztenyék.
Arra gondolt hozzájuk vágja.

Aztán eszébe jutott valami.
Énekelt a férfinak.

Ha megérintesz egy asszonyt,
aki iránt feltámadt benned a vágy,
de nem mutatkozott készségesnek,
ettől az érintéstől fogva,
szinte megbomlik a szerelemtől.
Menekülnöd kell előle,
mert az erődet elszívja.
Sosem tudod majd kimeríteni.

Kis idő múlva megismételte.
Ugyanaz történt,
de már nem volt váratlan a hatás.
Kevésbé fájt, szinte már alig.

A férfi elerőtlenedett.
Mézopállá lett, gyökér a fosszíliában.
Mandragóragyökér.
Mézopálban, faopálban.

És ő, hagyta, hogy rátapossanak.
Hagyta.
Igazából gesztenyegyerek volt,
színekkel, és fényekkel.
Gyermek, és Nő.

A mandragóra a földre hullott.
A kis kezekben ottmaradt a gesztenye vöröse.
Ennyi a története.

Fölé hajoltam, aludt:
igen, azt hiszem,
próbállak követni,
egyelőre, csak próbállak,
mint a pillangót,
ami ide-oda repked.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-12-01 18:37:34
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-01 20:27:23