Úton
(Benne József Attila sorai)
Emlékezem, tehát voltam
Gondolkodom, tehát vagyok
Nem tervezek
Egyszer csak nem leszek
Megint elhittem egy kicsit
Lehetek más, mint aki eddig
Megint elhittem egy percre
Hétfőn megkapom a keddit
Rég nem voltam ilyen csendes
Régen szívtam ennyit
Rég taszított már ekkorát
Hátamon a vakhit
Saját ösztönömmel
Vívtam meg a harcom
Saját életemmel
Sebeztem meg arcom
Saját képzeletem
Pusztítja el testem
Saját beteg testem
Fertőzi a lelkem
Saját fantáziám
Saját véres csapdám
Saját selymes kígyóm
Saját mérges almám
Saját istenemnek
Magamat áldozom
Saját életemről
Néha még álmodom
Messze merészkedtem
Közel a peremhez
Közel a halálhoz
Közel az élethez
Közelebb a múlthoz
Közel a jelenhez
Nem létezik jövő
Közel a végzethez
Közelebb a Naphoz
Közelebb az éghez
Közelebb a Holdhoz
Közel a sötéthez
Elrúgom magamat
Nincsen ami fékez
Elhagyom a Földet
Ha maradok, kivégez
Elindulok, szállok
Képzeletből futja
Mindegy, hogy a Tejút
Vagy a poklok útja
Nyitott szemmel alszom
Aki ismer, tudja
Ébren is álmodom
Arcom mögé bújva
De az első méter után
Ki tudja?
Ugrasz-e,
Vagy zuhansz?
Mert nincs, ki mindent tudó
És nincsen Mindenható
Mert én merítkeztem vízben
Izzó holdsugárban
Kéjes szerelemben
Gyűlölet tavában
Tisztító tüzekben
Kénbűzös mocsárban
Régi, lassú bluesban
Súlyos, néma gyászban
Bolondok házában
Hajló szép búzában
Kongó kolostorban
Csillagos sátorban
Égig égő házban
Jeges áradásban
Kerestem az Istent
S nyomát sem találtam
És virrasztottam egymagam
Az elájult városban
És megléptem időben
Elsőnek, hajnalban
Nem vártam a reggelt
A zúgó fejű csendet
Hol éjszaka tett ígéretek
Hazugsággá hűlnek
És ősi ösztönökkel
Indultam az útra
Lépteimmel terítettem
Porfátylat a múltra
Üvöltöttem, sírtam
Az éjbe kiabáltam:
Nem vagyok én vesztes,
Csak éppen kiszálltam!
Aludtam erdőben
Zöld réten és hóban
Elhagyott pincében
Nyirkos takaróban
Kerestem a vigaszt
Papban, tanítóban
Háborúban, versben
Asszonyban és borban
Loptam csirkét, lovat
Néha csak a napot
Falusi bazárban
Karimás kalapot
Fedeles zsebórát
Köpenyt, erszényt, láncot
Szép asszony szerelmét
Verítékes táncot
És gördültem kövekkel
Szálltam léghajóban
Szűrtem részeg lánnyal
Hajnali csehóban
Hallgattam, hogy mit sír
Mary-nek a szél
Spanyol karavánom
Utamon kísér
És köptem vért a sárba
Szembe és levesbe
Sercegő betonra
Tűzbe és tengerbe
Egyszerű eszmékre
Bonyolult tervekre
Őszinte, magányos
Hajnali tükörbe
És romantikát hazudtam,
Mint minden csavargó
És szivárványt képzeltem
Az ocsmány világba
Mélyülő bíborban
Úszva a halálba
Arcotokba vágom
Mit tagadtok, hiába
Leköptök, megöltök
S gyűlöltök, imádva
Hát halljátok:
Még itt vagyok!
S a Pokol jön el vélem
De tudnotok kell:
Nem a bosszú hajt,
Pusztán az ítélet
Mert hirdetjük az Igét
Autót, lakást, telket
Hitet, életmódot
Sört, telefonszexet
Felsőbbrendű embert
Budát, Dunát, Pestet
Örök üdvösséget
Koleszterinmentest
És nincsen Antikrisztus
Mert mindegyikőnk az
Bálványként imádunk
Muffot, Istent, faszt
Sikert, pénzt, a csillogást
Őrült, gyilkos mámort
Szabad elvet, embert
S átnevelőtábort
És esketünk szerelmest
Katonát és cinkost
Titkok ismerőit
Ügyvédet és orvost
Idegent és ismerőst is
Barátot és vándort
Ügyészt, bírót, hamis tanút
Megrögzött szélhámost
És megesküszünk persze mi is
Életre, halálra
Esküdözünk égre-földre
Saját jó anyánkra
Megesküszünk akármire
Minden szent dologra
Hülye az, ki számonkéri
Szavaknak bolondja
Bolondok, kik ígérettel
Bátran élni mernek
Őrült, ki a lelke mélyén
Hisz az ígéretnek
Hiszel prófétának
Szelíd eretneknek
Hasznot istenítő
Üzletembereknek
Hiszel a ringyónak
Ártatlan szüzeknek
Véres héjanászban
Megtépett szívednek
Hiszel katonának
Hazug tankönyveknek
S felesküdt seregek
Diákokat vernek
Nézz csak körül, kedves
És higgyél a szemednek
Már nem kell, hogy nekem higgy
Én az utat járom
Négykézláb, részegen
Mámorra szomjasan
Zenére éhesen
Elszűröm mindenem
Végül az életem
Markolom a semmit
Remeg a két kezem
És most már félek
Ha nem halok meg idejében,
Bizony, megöregszem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
