Rózsa

Vajon mennyi szót tárol agyunk?
Melyet ki kellet volna mondanunk, abban a pillanatban, mert fájt, s megbántottak!
Elszalasztottuk, csak a tüskék maradtak.

Vajon meddig őrzi e szavakat agyunk?
Mélyen elrejtve sérelmeinket, vigyázunk rá.
Tagadva a világ előtt emlékezünk, milyen gyávák vagyunk!

Mért hagytam, hogy belém fojtsa a szót!
Mért nem mondtam ki, amit érzek!
Mennyi kérdés, míg évek múltával is gyötör, visszatérő rémálom.

Könnyíthettem volna lelkemen, talán még nem késő!
Mit nem tettünk meg a múltban, tedd meg most a jelenben!
Mond ki!
Akkor és ott, ami fáj, amivel megbántottak!

Ne szalaszd el pillanatot, mely megadatott, mert drágán megfizetsz érte!
Szeresd a rózsát tövisei nélkül.
Élvezd az illatát, s lelked meg könnyebbül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-06 18:49:34
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-06 18:49:34