Tépett virág vagy,
Egy pogány isten hajába tűzve.
Véred vette, csak meg ne szúrd ujjbegyét.
Bürök és gesztenyelomb közé,
Széna, füst és szentjánosbogarak közé
Rejtett.
Aztán megszagolta kezét:
Mosolygott, emlékszem.
S míg táncoltunk fajtalan dallamokra
- én kapkodtam utánad -
Mindent elfeledtem, vagy nem is tudtam soha.
Most csak Téged tudlak.