Elbocsátó, szép üzenet

Húzz a picsába, éppen szépen mondom,
Ez a felállás tarthatatlan így,
Degradáló számomra, pakolj kérlek,
Veszek neked egy kabátot, amíg
Minden bőröndödet nem látom itt, mert
Már meguntam, hogy annyi versemben
Játszottál főszereplőset, de meg is
Köszönhetném, hisz gépre mentettem
Minden töredék-adatunkat, közös
Zenéinket, nem tartottad magad
Fotogén alkatnak, nincs rólad fotóm,
Bár mindegy is, nullás, egyes adat,
Sörhasamról nézem, hogy hogyan rakod
El minden törülköződ, nyakláncod,
Miket tőlem kaptál, talán ez bosszú,
Nem tudom, ha most épp lenne rá mód,
Mosolyod felfűzném arra a láncra,
Tudod, el kell menned, mert szeretlek;
Általam voltál valaki, s most senki
Lettél, lépcsőházban ismeretlen.

(De látom ez sem hat meg, vissza sem
Nézel, pedig minimum egy bazmegre
Számítottam, vagy egy hisztire,
Könnyekre mindenképp, indulsz a hetes
Trolira, mint a tavasz, leszállsz a
Téren, még a közértbe is beugrasz
Talán, hogy megfőzd azt, amit tőlem
Tanultál, pont, ahogy szerettük, újra
Megcsinálod… nélkülem.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.