netvers (2002, Nagyböjt elõtt)

Únszol a múzsám, nyomjam a versem
föl a netre,
már a papíron nem alél el, ott
üzekedne
szétszórtan, végtelenül a hiper
text mezején
filo-hálókba gabalyítva egy
mást, ez a cél!

Ó, nem felezési, duplázási
idő szerint
nő a varázskör, úgy szédülünk
mint őseink
a tűz bűvöletében, éjfénylő
monitorra
bambul a pór, elnyel a bit-atom
kori kocsma.

Kétes e tér, való és virtuál
is, duális
űr, minden belefér, hadovától
a tudásig,
míg koka fon neonok kiwwi lág
ere lüktet
lapszéli beszéd, hogy szemetét pont
ma vegyük meg!

Terabáj tűzhányó, puha kő zúz
mar a gőze,
új nyelvre fakad ki a szépség itt,
ha időzne
oldalain sarjadt link-indákkal
feligázva,
tükrében kel égre hitünknek is
NETi mása.

Vajúdik a hálólény, fejtámad
öle éke,
Gutenberg demokráf csatlósa
születik meg,
felesel majd a tömeg az elit
szövegére,

totál pár(t)lamentál, klikkel a nép,
szavazása
szerint nem a polit ikon oszt, át
tüzesített
vérű suhancok se gyűlnek lőni
barikádra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.