Maszat

Úgy falja föl témánkat a tárgya,
mint mozdulatunk is kedvesünk
rezzenése, kapkodva, és sután a-
hogy folytatni szokás, kényszerült

mosollyal: sose legyek az gyáva
vesztes, a házépítés béna, de tűrt
ördöge, ivarsejtő papucsállat,
poharam fenekén feloldva a bűnt.

Szomjam eloltván, mesélve merészet
- tartva a narrátori rendet, az ősit,
hogy esetünk majd mindegyike részes,

úgy maszatolgatok itt, mint aki únja
már fenemód a macsó célratörősdit
- teszem ezt elképedve és hasonulva.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.