legföljebb
Bukjon a testből ki az én,
amikor már ősz a tavasz;
vénségünkre így maradunk
csírázók, pincelakásunkban,
örökös készültségben a föld
üregén, legföljebb zsugorodva,
hogy kiperegjen a gyermek,
föl a lépcsőkön, túl, bogaras
napra, mezőre, messzire érő!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-12-11 16:01:07
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-11 16:01:07
