Zakatlakat tarka számon
nyirkos sínen fordul,
gázol az éj ében pókja
roppant ajka, mozdonya ég,
én meg az ék kövér kerekében,
csördítenek mézes tincsek
akárhova ne tekintsek!
mordul az ég, megijedek
meg ilyenek...
Fejem hasára vetett mag
nem gondol már
váltókra, se
sorompókra...
