Szendrői Csaba : Akármilyen szerelem


 
2845 szerző 39307 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Filip Tamás: Utazni kell
Bátai Tibor: tárló [két változatban, közte húsz év]
Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 19 perce
DOKK_FAQ 53 perce
Boris Anita 1 órája
Nagyító 5 órája
Szakállas Zsolt 7 órája
Szőke Imre 15 órája
Gyurcsi - Zalán György 20 órája
Filip Tamás 23 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Duma György 1 napja
PéterBéla 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Pálóczi Antal 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Bara Anna 5 napja
Tamási József 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
az univerzum szélén 4 órája
Bátai Tibor 14 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 23 órája
nélküled 1 napja
Conquistadores 2 napja
Janus naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
útinapló 3 napja
A vádlottak padján 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
Zúzmara 3 napja
PIMP 4 napja
az utolsó alma 5 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szendrői Csaba
Akármilyen szerelem

Az életem jó

Néha élhetővé szelidül

A lényem lényegében lényegtelen

A jellemem jellemzően jellegtelen lenne

Ha véletlenül nem épp az istennel

Konzultálnék miközben

Te számolsz



De miért is fontos a darab?

Hogy éppen az idő múlik,

vagy egyedül az a végtelen?

S mi közben állunk mint

egy tavirózsa a tó tükrén,

szemünket bámulva vissza-

néz ránk magunk, teremtve meg

egyszerre a végtelent,

mindent, miben az

anyagtalan anyag titka,

az elme és a sok pici szén,

molekula mégis csak

úgy áll össze, hogy van

a gondolat, és nem gondtalan

a tudat tudata, már csak azért

Is kemény, mert

tény, hogy az élet súlya

még mindig csak szerény.

Mondhatni nulla.



Az életed szar

Mert persze félsz a végén

És addig emészted merre tovább

Míg aztán már hívővé válsz hírtelen

Elpazarolt meddő életed nyugovójában

Hirtelen rájössz hogy hinni egy istent igazán jó

Persze nem EGY istent hanem AZ istent ami úgy van

Hogy közben nem várja sem azt hogy szeressed

Sem azt hogy légy tökéletes mert az nem vár

Ami mindig volt nem akarja hogy féljél

Ami benned van nem a bűnökre épül

Sem a sok ostoba kérdésre melyet

Úgysem válaszol meg senki

Csak várja hogy…



Persze honnan is tudnám…



De tudod mit?

Ha egy kérésem lehetne,

nem kérném

a kulcsot.

Még csak a zár

helye sem igazán érdekel.

A kérdéstelenségre vágyom,

csak úgy szívni be a „miért”

helyett az „azért mert csak-ot”,

s míg a tudomány szép lassan

belefut a sötétbe,

én a színes pirkadatot akarom,

pedig értem én, hogy a fény hajlik,

és hogy ha egyszer itt vége,

akkor bizony tovább

a végtelen égbolton

majd csak lesz hely,

ha a nap felrobban

(egyáltalán ha addig megmaradunk).

És bár önzőség, félre ne értsd…

Én mégis csak most élek,

és nekem a világ

pont addig valós,

amíg a semmiből

a semmi felé tartok.



Nekem nincsenek őseim,

pedig van apám, anyám,

imádom őket. Nekem nincs jövőm,

mert addig vagyok csak, míg az jelen,

s bár tervem van a holnapra,

nem sírok majd,

ha semmi nem sikerül.



Nekem nincs múltam,

csak a jelenem emlékeit húzom,

nem szakadt ki belőlem azért,

mert múlt időbe raktam,

nem is várom hát a bocsánatot,

inkább jóváteszek minden hibát,

ha kell újra és újra,

csak azért,

hogy nekem jó legyen.



A nap nekem alvástól alvásig tart.

Megtehetem, hogy akkor kelek, mikor hajnalodik,

és akkor fekszem, mikor a nap nyugodni tér.



Nem vagyok tökéletes,

de az leszek,

mert én megtehetem,

és úgy tehetem,

hogy senki soha ne vegye észre.

És hogy kudarc lesz, hogy nem sikerül?

Kudarc csak akkor lehet,

ha el akarsz valamit érni.



Én csak csinálom.

Nem kérdezek semmit.



Nekem Nem Kell Semmi!



Mert én úgy szeretlek téged,

hogy közben az istent szeretem

azért, hogy így, most, és hogy hoppá,

és még csak nem is nekem

rendelt a sors?

Soha ne bánd.



Én ezt is szeretem.



Élj bennem örökké

Akármilyen szerelem!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-18 13:44   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 13:35   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 12:59   Napló: Hetedíziglen
2025-09-18 12:12   Új fórumbejegyzés: Boris Anita
2025-09-18 09:23   Napló: az univerzum szélén
2025-09-18 08:26   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Versciklus/
2025-09-18 06:42   Új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-09-17 23:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Mórotz Krisztina Bölcsődal három hangra
2025-09-17 23:05   Napló: Bátai Tibor
2025-09-17 22:53   Új fórumbejegyzés: Szőke Imre