Szendrői Csaba : Akármilyen szerelem

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37317 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Ötvös Németh Edit: életösztön
Virág Tamás: nagy költő
Albert Zsolt: Kettőnk szótlansága között
Gyurcsi - Zalán György: 39. heti haikuk (2020.)
Konta Ildikó: talán
Bara Anna: a tetszhalott -
Szokolay Zoltán: Z
Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 7 órája
Vezsenyi Ildikó 14 órája
Gyors & Gyilkos 19 órája
Seres Sándor 20 órája
DOKK_FAQ 20 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Bara Anna 1 napja
Virág Tamás 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Konta Ildikó 2 napja
Pataki Lili 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Nyári László 2 napja
Tálos Barbara 2 napja
Szokolay Zoltán 2 napja
Albert Zsolt 4 napja
Petz György 5 napja
Kiss-Teleki Rita 5 napja
Karaffa Gyula 7 napja
Gyurcsi - Zalán György 7 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 4 órája
Etzel Mark Bartfelder 6 órája
törmelék 7 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 9 órája
leállósáv 9 órája
EXTITXU-UXTITXE 9 órája
Fészek 12 órája
Hetedíziglen 12 órája
Conquistadores 13 órája
történések 13 órája
az utolsó alma 14 órája
Gyurcsi 1 napja
Baltazar 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
mix 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szendrői Csaba
Akármilyen szerelem

Az életem jó

Néha élhetővé szelidül

A lényem lényegében lényegtelen

A jellemem jellemzően jellegtelen lenne

Ha véletlenül nem épp az istennel

Konzultálnék miközben

Te számolsz



De miért is fontos a darab?

Hogy éppen az idő múlik,

vagy egyedül az a végtelen?

S mi közben állunk mint

egy tavirózsa a tó tükrén,

szemünket bámulva vissza-

néz ránk magunk, teremtve meg

egyszerre a végtelent,

mindent, miben az

anyagtalan anyag titka,

az elme és a sok pici szén,

molekula mégis csak

úgy áll össze, hogy van

a gondolat, és nem gondtalan

a tudat tudata, már csak azért

Is kemény, mert

tény, hogy az élet súlya

még mindig csak szerény.

Mondhatni nulla.



Az életed szar

Mert persze félsz a végén

És addig emészted merre tovább

Míg aztán már hívővé válsz hírtelen

Elpazarolt meddő életed nyugovójában

Hirtelen rájössz hogy hinni egy istent igazán jó

Persze nem EGY istent hanem AZ istent ami úgy van

Hogy közben nem várja sem azt hogy szeressed

Sem azt hogy légy tökéletes mert az nem vár

Ami mindig volt nem akarja hogy féljél

Ami benned van nem a bűnökre épül

Sem a sok ostoba kérdésre melyet

Úgysem válaszol meg senki

Csak várja hogy…



Persze honnan is tudnám…



De tudod mit?

Ha egy kérésem lehetne,

nem kérném

a kulcsot.

Még csak a zár

helye sem igazán érdekel.

A kérdéstelenségre vágyom,

csak úgy szívni be a „miért”

helyett az „azért mert csak-ot”,

s míg a tudomány szép lassan

belefut a sötétbe,

én a színes pirkadatot akarom,

pedig értem én, hogy a fény hajlik,

és hogy ha egyszer itt vége,

akkor bizony tovább

a végtelen égbolton

majd csak lesz hely,

ha a nap felrobban

(egyáltalán ha addig megmaradunk).

És bár önzőség, félre ne értsd…

Én mégis csak most élek,

és nekem a világ

pont addig valós,

amíg a semmiből

a semmi felé tartok.



Nekem nincsenek őseim,

pedig van apám, anyám,

imádom őket. Nekem nincs jövőm,

mert addig vagyok csak, míg az jelen,

s bár tervem van a holnapra,

nem sírok majd,

ha semmi nem sikerül.



Nekem nincs múltam,

csak a jelenem emlékeit húzom,

nem szakadt ki belőlem azért,

mert múlt időbe raktam,

nem is várom hát a bocsánatot,

inkább jóváteszek minden hibát,

ha kell újra és újra,

csak azért,

hogy nekem jó legyen.



A nap nekem alvástól alvásig tart.

Megtehetem, hogy akkor kelek, mikor hajnalodik,

és akkor fekszem, mikor a nap nyugodni tér.



Nem vagyok tökéletes,

de az leszek,

mert én megtehetem,

és úgy tehetem,

hogy senki soha ne vegye észre.

És hogy kudarc lesz, hogy nem sikerül?

Kudarc csak akkor lehet,

ha el akarsz valamit érni.



Én csak csinálom.

Nem kérdezek semmit.



Nekem Nem Kell Semmi!



Mert én úgy szeretlek téged,

hogy közben az istent szeretem

azért, hogy így, most, és hogy hoppá,

és még csak nem is nekem

rendelt a sors?

Soha ne bánd.



Én ezt is szeretem.



Élj bennem örökké

Akármilyen szerelem!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-29 01:23   Napló: nélküled
2020-09-29 00:17       ÚJ bírálandokk-VERS: Csapó Angéla Szép értelem
2020-09-28 23:17   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-28 22:35   NAGYÍTÓ /maszat:téma/
2020-09-28 22:08   Napló: törmelék
2020-09-28 22:03       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella hasad a tudat
2020-09-28 20:42   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-28 20:42   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-28 20:35   Napló: leállósáv
2020-09-28 20:20   Napló: nélküled