#7
Mutasd, mid van, ne húzódj meg magadban,
Ablakba is őszi szél ragadt
Az üvegbe kavartan.
Csak a TV ragyogott paplan alatt
Sötét hajadra, csak a Teleshop
Piacolt kést, s kanalat.
S kapaszkodsz mindhalálig önmagadba,
Komolyan kelsz, komolyan fekszel
Komoly kávét ragadva.
Komolyan koptatod értve füzettel
Az iskolapadot, komolyan
Terited le a tételt.
De ne várj egyebet tőlem egyébként,
Különlegeset, csokor Gerim
Hozom magammal ismét.
Hiába lesel felém unalomban,
Nincs semmi úgy felvillanyozzon,
Hogy izzó lesz a wolfram.
Mert nem merülök le az algebrába,
Logaritmusba sem írom, mi
Az élet tagadása.
Nem érzem a múltam hevült jelenét,
Sem a hurkot a nyakam körül,
Sem az ágyam melegét.
Igen. Talán az őszi szél szorong most,
Csak egy póló, mivel fűtök, a
Sört félrenyeltem almost.
Mutasd, mid van a padban andalogva,
Csokor Gerim, mint rezignál
Üveged levél ponyva.
Okaoga csíszaküté kavaiideszne!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
