NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 11:14 Összes olvasás: 150303Olvasói hozzászólások nélkül| 783. | Gyurcsi: jobbra-balra | [tulajdonos]: világnézet | 2017-10-12 21:31 | Vigyázz, hogyha balra görbegsz,
összenyomod szívedet!
Persze, nem kell rám figyelned,
hogyha szíved nincs neked.
Jobbra görbülsz? Nem láthatsz be
a jobbkezes utcákba,
viszont balról, ha bántanak,
nem verhetnek úgy szájba.
Balról jobbra, jobbról balra
- politika, jól látom?
Nekem nem megy. Van egy belső,
törhetetlen korlátom.
| |
| 782. | [tulajdonos]: világnézet | 2017-10-12 21:05 | | Az úri nadrágszabók az ügyfeleiket két csoportba sorolják, anélkül, hogy akár a legcsekélyebb érdeklődést mutatnák azok politikai szimpátiája iránt: jobbosokra és balosokra. Ugyanez a fajta felosztás napjainkban szélesebb értelmezési tartományt kapott, attól függően, hogy az előfizetők, akik a fejbeszélő nélküli mobiltelefont a fülük és a válluk közé szorítva tartják, melyik irányba billentik a fejüket. A hosszú csevegésre hajlamos partnerek annak a veszélynek tehetik ki magukat, hogy bizonyos idő elteltével elveszítik a Teremtés során elnyert (viszonylagos) testszimmetriát. | |
| 781. | [tulajdonos]: vonatkozó | 2017-10-12 11:39 | Érzékeny vagyok a vonatkozó névmások helyes használatára, ami sajnos egyre ritkább... Nem körülírással, hanem példákkal illusztrálom a hátamon a szőrt felállító eseteket:
"Meghívtunk minden releváns civil szervezetet, akik közül csak néhány jött el."
"Megvettem a kávéfőzőt, amit már napok óta nézegettem a kirakatban."
"Megvettem a kávéfőzőt, amely nagy hiba volt."
De leginkább az akaszt meg egy amúgy akár nem is rossz modern hangú kortárs vers olvasása közben, amikor ilyesmit látok (fiktív):
"arcomon megjelent egy új ránc
mi a múlandóságról üzent" | |
| 780. | [tulajdonos]: doboz | 2017-10-09 15:36 | | Rendszeresen sütött túrós lepényt. Megfigyelte, hogy akkor tekinthető optimálisan átsültnek a lepény legbelseje is, ha a széle egy bizonyos barnásfekete színt vesz fel. Természetesen ezeket a túlsült széleket nem adta fel az ünnepi asztalra (vagy utóasztalra, lásd: Nachtisch mint desszert), de nem is dobta ki: egy fedeles dobozba gyűjtötte be őket. Úgy hívta: a széllelbélelt doboz. | |
| 779. | [tulajdonos]: stílusgyakorlat | 2017-10-05 10:14 | Ötlet- és ihletadó: John Lennon: In His Own Write, fordította: Révbíró Tamás
A farkatlan farkas esete (2)
(Sir Conan Doyle kiadatlan kézirata nyomán)
De csak Félix sikerült végigmondania, mire megéreztünk. Kecsegtettem, hogy dupla orravalót kap, csak várjon meg a visszaútra s nem habzott elfogadni.
Felrohadtam a negyedikre, ahol már ott tüskénkedtek a hivatásos rendördögök, ki-ki a dolgát végezte. Kisebbet, nagyobbat, mán ahogy lenni szok.
- Isten vele, Herisz Konstápler – jelentettem ki sokat ígérően. Ő is a kezét gyújtotta. – Ez itt a tetthelyszín?
- De ez ám. A szobaleány az áthozat, mérgezett krokettütővel zsarolták meg. Nincsen nyoma idegenkesztyűségnek. – „Azt maga csak gombolja” mormogtam magamban, de csak halkan, szerecsenre mégsem halotta. Tovább tudálékoskodék:
- Remélem, biztosították a tejszínt.
- Én nem beszélnék bele a szagemberek dongába Ön helyett, ha én volnék Ön – szúrta össze a szempupilláját. Közben egy ujjlenyomozó ecsetelte, hogy mi a lelemény. Hát semmi, pedig mindent beporzott. – Elszállíthatják az átkozatot – rendelkezett végül Herisz Konstápler. - Maga is tározhat, Holmis. Majd elküldöm a Boncz Géza jelzőkönyvet.
Úgy tevék, abban a regényben, hogy odalent várakozik a türedelmes konfliktus. Nem csalódtam. Ott folyatta, ahol abbahagyma, mégis kellett tennünk egy kitérdelőt, hogy ne érjünk haza túl Korán. Ám a fogantatás odahaza hűvös volt.
- Na mi az, mi az, Preszkott, mióta kell külön szólni, hogy piszkálja fel a szüzet? Nem érzi, hogy nem tüzel a kandeláber? – De nem éreszte, héjába szólongattam, csak terpeszkedett ottan fekve, körülrajzoltan. Bizony, senem mozgott, senem lélekzett, nem is pulzált. Itt már csak a halott gémnek maradt tejemlője.
(Vaccon Dogtor a némberedett kezeit belengetve dörzsölődött a Kendalló űrszelvényében, miközben időről időre néhány korty Börtön gurgulászott le a Garattyán. Kegyelembe hegyezkedett és helyezni kezdte a fülét, hogy egyetlen hanga se kerülje el azt a majdani mondandómból, amelyet a feltevése szerint kisvártatva közölni szándékoztam volt vele. Nem akartam elkeskenyíteni, így hát rögvest berekesztem.)
Abban, gondolom, nincs semmi megütközni való, hogy a törpénetem címszeretője egy ordas töpörtyán. Igen ám, kérődzhetné a halogató, de honnan jöve a farkatlan? El képes képzelni a képzelőerő, hogy két magos domb között húzódnék egy katlan, amely egyetlenegy rendeltetést szolgál: hogy abban gyűjtenek emberi, esetleg állati farokat? Na ugye, hogy nem! És mégis.
Ez a katlan egy igencsak terjedelmes lovascsata helyszűke volt, egyik oldalról egy ulánus bandérium, másik oldalról egy huszáng-hadosztály ütközött meg egymással. Mármost ha feltesszük, hogy a bandériás lovak mondjuk negyven mérföldes, a huszánglovak meg hatvan kilométeres sebesüléssel száguldoztak, mindezt óránként és egymás felé, könnyen belátható, hogy az egymásra célzott, ám elméretezett hatalmas fejcsapások igen gyakran a számítóeszközök hátsó fartájára hulltak, lenyesvén azokat a hordozó törzstestről. Máig négyszerűek azok az illuminációk, amelyeken az így satnyásított szegény parittya elöl iszik, de hiába, mer hátul azonnal kicsordul nekije.
Az már csak hab a Torgyán, hogy ebbe a katlanba igencsak odaszoktak a farkasfalták, hogy Jób híján beérjék élettelen dögök húsával, ha már élő dögökre nem leltek volt. Falták a lópopót, két pofára. Nem tudtak betelni a lófarokkal, hájasra húztak. Ennek meg az volt a hátulünője, hogy igencsak elszeparálódtak a Kismalacok, Kisgidák, Kistehenek, és nem csupán a gyerekvesékben, de a Való Villákban is. Ez pedig azzal felnyögetett, hogy felborul az ökonómiai ellensúly. Ki is vonult nemsokára a Grimpisz, hogy visszaboruljon.
De ez már megint egy másik törpénet.
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 776. | [tulajdonos]: stílusgyakorlat | 2017-10-04 14:29 | Ötlet- és ihletadó: John Lennon: In His Own Write, fordította: Révbíró Tamás
A farkatlan farkas esete (1)
(Sir Conan Doyle kiadatlan kézirata nyomán)
Abban az időben éppen dolgunkvédtelenül gubbaszkodtunk kis lakájos rezonanciámban, a Bakker Straight-en, ahová aznap estve is leereszkedően eljöve a menet-rendszerű sűrű mencseszteri köd. Nagy utat teve meg, így még időben odaért Londonba. Üres volt az uccu, csak egy kései facsargó meztéllábos léptei nyikorogtatták meg az aszfaltjárgányt. Ha belátott volna a szemköpszi ház kovácsoltvas ablakán, kettőnket vehetett volna szemüreg. De nem volt belátással. Éppen a pipámat szuttyogtattam. Jól McThömtem, bár fogytán volt a dohnányi.
- Nem is emléxem, jó öreg Vacconom, hű fegyverhorgolóm: említettem-e volt már egyik nagy bravúrgyomozásomat, a farkatlan farkas esetét?
- Attól tartok, Mesterem, ellenzőleg – védekezett Vaccon Dogtor. – Volna keddre pótolni most a nyulasztását?
- Minthogy jelenleg úgyis esetlenek vagyunk, már mér ne? – tiltakoztam, belegyezően. – Neki foglyak?
És úgy tevék, mert nem vártam sem igenlő, sem nemelő reagenset.
- Nos, akkor, Vaccon Dogtor, nekimesélkednék, helyezze a fülét. Olybá tűn, hogy vagy tíz Eszterdeje történt. Éppen lezárván a Gyöngy király fogadó rejtvényes kettős emberölelésének ügymenetét, kicsiny szobámba torpanék. McKotortam a kihugyóban levő fahasángokat a pantallóban, amely már alig sugárzott hőt. Ekkor ütötte meg a fülemet. Egy ismerős hang a Bakker Straight felől. Azt üvölté docensen: „Uram, a konfliktus előállott!” És csakugyan. Kétlovas volt, a kocsis ott ült a makkján. Már akkor feltűnt nekem valami az arcán, amit azonban akkor még nem vevék észre.
Aztán közelebbről is megnéztem, de még mindig semmi. Észbe kopva fordultam át feléje:
- Megmutatná, kérdem, a másik profánját? – kértem őt fenn, hangon. Úgy tőn. És akkor már persze, hogy nem tudtam átsikoltani rajta! Ott húzódott négy köröm nyomata, amiről akkor honnan tudhattam volna még, hogy karom? Sehonnai. Pedig de.
- Viharos lehet a háztartási élete, barátom? – tanárgattam sejtetősen. De elhárított minden belsőséges közlekedést, csak alig halandóan Margot. Oszt majd mégis:
- Olyas valami történt velem, hogy juszt se hinné el, ha elmetélném.
- Hátha – bisztattam sokat selypítően.
- Inkább közölhetné végülis, hová vihetem! – hadarta kitérítően.
Gordonkodóba estem. Egy rövid ügetés nem volna elég megismerni a titkot a konfliktus hajtányától, pedig már nagyon túrta az oldalamat a kivagyiság. Ravaszdi módon kitérő választ voltam képtelen adni:
- Jorksír Rúd, 323-as ház, négyemelet, jobbra az ötös bemenet. Nem foglya megbánni!
Rövid morfologizálás után belefagott.
(Folyamtársa köpetezik) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 775. | Misinszki Hanna: íme, az ember | 2017-10-03 18:23 | | Kedves Vati, köszönöm, különösen az utolsó bejegyzésed. Érzékeny, intelligens, nyitott és szabad. Ez jutott rólad eszembe e bejegyzésed, személyes vallomásod alapján. Ha nem is jutottunk konszenzusra, örülök, hogy megértettél. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 774. | Vati: a beszélgetésen kívül | Misinszki Hanna: még ez | 2017-10-03 15:50 | Kedves Hanna úgy érzem sikerült megértenem álláspontod.
Nem közeledtünk egymáshoz, még mindig ott tartok ahol a 772. sz. bejegyzés végén befejeztem, de már az is jó, ha az ember érti a másikat. A reformkor kifejezés a szokásos slendriánság volt részemről, erre már annak idején L.J. is figyelmeztetett itt a dokkon, de ő ezt akkor a versbéli fogalmazásaimra gondolta, úgy látszik időközben még jobban elhatalmasodott rajtam. Így például összemostam magamban a köznyelvet és közbeszédet, a világit, és a profánt, miközben végig tudtam, hogy illene őket megkülönböztetni.
Most ellenben megpróbálok úgy fogalmazni, hogy már semmilyen vonatkozásban ne mélyítsem tovább a felfogásbeli különbségeinket, ezért sem további ellenvetéseket nem teszek, és kiegészíteni, magyarázni sem fogom az általam kifejtetteket. Csak két dolgot mondanék el, amelyek nem aduk, inkább rólam szólnak. Az egyik az, hogy én nagyon tisztelem a köznyelvet, mérhetetlen erőt látok benne, rugalmasságot, ötletességet, változni tudást, humort. A köznyelv természetesen nem tud mindent, például a dogmák eredeti megfogalmazásait nem tudja elsorolni, de az élő és használt nyelvünknek ragyogó megnyilvánulása. Nem kell leborulnom előtte, de tisztelni a fordulatait, máskor unottságát és túltelítődését egy-egy fogalommal kapcsolatban igen. Sokszor jelentésvesztésről beszélünk ilyenkor. Te azt mondod, hogy szekularizáció, én meg azt, hogy a köznyelvünk „megunta” a kifejezést (amelyre nyilván voltak az okai), azonban ez nem pontosan szó szerint értendő, inkább a lehetséges okok egyik irányát mondja meghatározónak.
A másik személyes, hogy én ezekben a beszélgetésekben sokszor még azt az álláspontot sem képviselem, amit védek, hanem valamilyen áttételes módon megteremteni és létrehozni igyekszem magam. Nem bebiflázni akarom a különböző tanításokat, meghatározásokat és tanokat, hanem kialakítani a szuverén énem. Nehéz út ez, és talán felesleges is, hasznom soha nem lesz belőle.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
